Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-12 / 40. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 40. szám szívből, a mely e hangokra az oltáron megrezdül, folyton-folyvást magasztosabb erények, elragadóbb jóságok áradoznak majd szét a gyermeki keblekbe: a jó szülők meg fogják érezni, hogy édesebb és érdemesebb célra nem fordíthatták volna áldozataikat s hogy a hatalmas, a jóságos Isten kamatostul megfizetett nekik mindent — gyermekeikben. S én meg vagyok győződve arról, hogy Rákos- Szent-Mihály nemes érzésű közönsége, ha már a Legszentebbnek ily fenséges hajlékot adott, nem fogja őt abban fogolyként őrizni, hanem lehetőleg naponta, de legaláljb is ünnep- és vasárnaponta üdvözlésére, imádására siet, hogy az Isten megérezze, mikép Ő a rákosszentmihályiak között nagyon jó helyen van! . . . . „ T . J Aczel Lajos. Egy körrendelet, a melyre nem hederítenek. (—i —z —f.) Élénken illusztrálja a mi állapotainkat, hogy van a székesfővárosi magyar kir. pénzügyi igazgatóságnak egy körrendeleté, — a 67810/1897. r. számú, — a melyre még a legalacsonyabb rangú finánc se ád semmit. De hát hol és kiben vagy kikben keressük a hibát azért, a miért e nevezetes körrendeletét a tisztelt pénzügyőr urak be nem tartják ? A felelet nagyon egyszerit, mert igen gyakran tapasztaljuk, hogy felpanaszlott esetekben az illetékes hatóságok rendesen elutasítják a panaszttevőket keresetükkel és így aztán nem csoda, ha az alsóbb közegek úgy bánnak a jámbor adófizető polgárokkal, a mint éppen nekik tetszik, mert nagyon jól tudják, hogy panasz esetén szabályellenes eljárásukért legfeljebb csak áthelyezést várhatnak, de legtöbb esetben még ez sem történik meg, mert a felettes hatóságok az „alkalmatlan panaszt“ félreteszik és ülnek rajta ítéletnapig, a míg a szegény igazságot kereső panaszos belebetegszik a hiábavaló várakozásba. Csak ritkán esik meg, hogy egy-egy „erélyesebb“ panaszos nem nyugszik bele az ilyetén való elintézésbe, hanem, nem röstelvén a fáradságot, utána jár' és megsürgeti panaszának elintézését, a melyből aztán megtudhatja, hogy vagy mint „alaptalant“ elutasították, vagy pedig legjobb esetben, hogy azt, a ki ellen panaszát beadta, más állomásra „áthelyezték“. És ott, ha neki úgy tetszik, elölről kezdheti a birka türelmű közönség zaklatását és hivatalos hatalmával való visszaélését. Szabad legyen most már elmondanunk magát az esetet, a mely f. évi szeptember hó 28-án vasárnap este 11 órakor a külső kerepesi-úti vámnál Rákosfalván lejátszódott s a melynek szomorú részei egy fiatal házaspár és egy idősebb úrinő, virtus- kodó hőse pedig egy éjjeli inspekciós pénzügyőr voltak. Úgy a házaspár, mint az éltesebb úrinö — budapesti lakosok — a nevezett napon egy utólag megtartott Kossuth- ünnepen vettek részt Rákos-Szent-Mihályon és a víg muzsikaszó mellett, a jókedvű társaságban azon vették észre magukat, hogy az utolsó vonatról lekéstek. Jó kedvüket csakhamar szomorúság és aggodalom váltotta fel, mert nem tudták, hogyan kerüljenek haza, a fővárosba, éjnek idején ? Ä vendéglős egy jó barátjától — ki a közelben lakik — megszerezte a kocsit, a melyen elhajtattak hazafelé. Midőn a kerepesi-úti vámhoz megérkeztek, nagy meglepetésükre az éjjeli inspekciós pénzügyőr, — a kinek bár tudomására hozták, hogy semmiféle adótárgy a kocsiban nincsen, — a vámon őket át nem bocsájtotta, sőt a leghatározottabban kijelentette, hogy „nem fővárosi kocsit az Úristennek se bocsát keresztül a sorompón reggel 5 óráig! “ — Hiába volt minden kérés, könyörgés, a pénzügyőr úr büszke és hajthatatlan maradt és így kénjtelen-kelletlen vissza kellett hajtatnia a kis társaságnak Szent-Mihályra, a hol az éjjelt, mert szállók még nincsenek, kávéházban töltötték. 11a kérdeznünk szabad, mi történik vájjon abban az esetben, ha például egy nehéz betegnek orvosra van szüksége, vagy ha — mint a hétfői elgázoláskor — éjnek idején nem áll rendelkezésre fővárosi kocsi, hanem csak amolyan falusi parasztszekér ? Finánc észjárással semmi. Vagy gyógyuljon meg a beteg tüstént, vagy, ka mindenáron orvosra van szüksége, hát várjon reggelig, a míg a zsarnokoskodó pénzügyőri uraknak tetszik boldog nyugalmukból felébredni és a sorompót kinyitni, ha pedig addig várni nem tud, vagy nem akar a beteg, akkor haljon meg! Nagyságos m. kir. pénzügyi igazgató úr, mit méltóztatik ehhez szólni? Jól van ez így? Jól van különösen az, hogy van TÁRCA JVLarasztaló. ,,Maradj velünk, Uram, mert esteledik és alkonyodik már a nap!. . > Luk. 24. r. A Colgothának Istenére mondom: Szenvedni üdvös és dicső dolog/ Csak arra törjön egyre földi gondom, Mit rég szivembe vésve hordozok: Éljek nyomorban, éljek elhagyottan, Verjen meg a sors lépten és nyomon : Nem él e földön senki boldogabban, Csak te ne hagyj el, édes Jézusom ! Nézd csak, mikép tör rám a bűnös angyal, Villája mint szúr a szemem felé: Máskor megint hogy csal szirénszavakkal, Ha réme lelkem meg nem ejtheté I Hajh, nem ijeszt meg a garázda bestye, Szúrásait felfogni jól tudom; De bűnbe sem csalhat ravasz kegyelme, Csak te ne hagyj el, édes Jézusom 1 Nézd csak, a földnek milliónyi csábja Lelkem miképen röpdösi körül; Mint vág szivembe éles körme, csápja S agyamba mily vérittasan kerüli Szivem bolondul ver a támadásra, Agyam meg szédül lépten és nyomon; De nem bukom még a pokol sarába, Csak te ne hagyj el, édes Jézusom 1 Sem a nyomortól, sem az árvaságtól, Nem, semmi bajtól nem remeg szivem ; Sem a pokolból, sem a rossz világból Nem, nem ijeszt meg engem senki sem 1. .. Nem félek perre hivó angyalodtól Majd az utolszor virradó napon : De hajh I dehogy kérnék a másvilágból Te nélküled, óh, édes Jézusom I . . . A.czél Lajos. Levélhullás idején. . . A rügyét fakasztó tavaszt, a szabad természet újjászületését és annak kedves hírnökét, a fecskét sokkal szívesebben üdvözlöm, mint a most ráköszöntött zord időt, a hervadás és a pusztulás komor előjelét. Alig két hete búcsúzott el a nyár s e néhány röpke pillanat mily egyszerre átalakított mindent! Mily óriási változást idézett elő Isten akarata! Az ősi fák árnyatterjesztő lombjai kopaszok, a nemrég zöld levelek elsárgultan hevernek a földön, betakarva a kiszáradt pázsitot; letarolt, kopár az egész táj és kietlen, lakatlan falunk szélén az a régi sárga ház, a melyhez annyi szép nyári na]) emléke köt. A mint végig tekintek e kedves épületen s elmerengek a szép napok soha el nem halványuló képein, újra
