Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-12 / 40. szám
40. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 egy rendelete a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóságnak, a melyet a vámsorompóknál szolgálatot teljesitő pénzügyőri közegek teljesen figyelmen kívül hagynak, a melyre fittyet hánynak ? No hát ez nem jól van így! Ezen segíteni kell, még pedig sürgősen. Meg kell magyaráztatni a pénzügyőri közegeknek, hogy a rendelet nem azért rendelet, hogy be ne tartsák, hanem hogy annak szigorú és pontos alkalmazását megköveteli : első sorban a zagyonzaklatott közönség érdeke, másodsorban pedig a rendelkező hatóság tekintélye. Ha pedig ez a rendelet nem foglalja magában a vidéki, adótárgyat nem szállító kocsikra vonatkozó rendelkezést, kérjük a rendeletnek ilyen irányú sürgős pótlását és a pénzügyőrök részére ilyen célra szolgáló vámfizetési bárca-tömbök sürgős kiadását, hogy — nem lévén szükség a hatalmasok felköltésére — a bejövetel akadálytalanul megtörténhessék. A tisztelt olvasók tájékoztatása és miheztartás végett közöljük a nagy hírnévre vergődött körrendeletét. A székesfővárosi magyar királyi pénzügyigazgatóság. 67810. szám v. 1897. Körrendelet. Valamennyi rn. kir. fogy. adó fő- és vonali hivataloknak. Az I—X. kerületi pénzügyi biztosságnak Helyb en. A vámsoromp ók éjjeli kezelése tárgyában. Tapasztaltatott, hogy a vámsorompók éjjeli kezelése nem eszközeltetik a fogy. adóhivatali utasítás 1889. évi 172. §-ának megfelelőleg. Jelesül előfordult esetben főv. lakosok saját szükségletre éjjel hozott adótárgyakkal arra kényszeríttettek, hogy azokat reggelig hagyják a hivatalnál^ s az ekkor foganatosítandó adókezelés után küldjenek érette. Tekintve pedig, hogy a fenti szakasz második bekezdése világosan rendeli, hogy budapesti lakosok járműveikkel, valamint utasok azon esetben, ha saját szükségletre nem eladásra adótárgyat hoznak magukkal, szabályszerűit hivatalos eljárással éjjel is akadálytalanul bebocsátandók, mely célból egyik főtiszt éjjel is szolgálatban áll. Ennélfogva szigorúan utasíttatnak a fogy. adóh. tisztviselők, mint a vonali hivataloknál szolgálatot tevő péniizgyőri magam előtt látom az első nyarat, a másodikat ... s az utolsót. Az első nyáron, a mit újra otthon tölthettem, még nem tett komorrá a közelgő ősz gondolata, még akkor a természet ébredését, a madár csicsergését négy fal között vizsgáltam, akkor még ideálom arca örömöt sugárzott, ajka kacagástól remegett s szemei csak örömkönyektől voltak nedvesek. Fiatal jogász voltam s szivem egész melegével, az ifjú lélek egész bensőségével vonzódtam egy földi lényhez, a kiről hittem tudtam és vallottam, hogy a többinél jobb, különb és nemesebb. Gyerekészszel azt hittem, hogy az így marad soká, nagyon soká . . . A második nyár már nagy változást idézett elő életemben. Az a hir, hogy 0 menyasszony, megrendített... pedig nem is álmodtam én arról, hogy valaha magaménak nevezhessem őt, — solise ringattam magamat abban a hitben, hogy szeret, . . . hogy szeretni fog, . . . mert hiszen a ki reátekintett, s aztán énreám, akaratlanul is elmosolyodott. Egy kiállhatatlannak tartott csúf, felszeg alak, a ki az udvariasság legelemibb szabályaival sem akar tisztában lenni, a kinek fogalma sincs arról, hogy miként közegek, hogy eme szolgálati kötelességnek a legpontosabban feleljenek meg. A szolgálatbcli pénzügyőri közeg kötelessége ily esetben az éjjeli szolgálatban álló tisztviselőt felkölteni s az adóellenőrzési teendőket szabályszerűen végezni, mert bármely irányban tapasztaltatnék mulasztás, azt az igazgatóság teljes szigorral fogja büntetni. Budapest, 1897. évi szeptember hó 1-én. Hilbert s. k. Ä szentmiháíyi templom megáldása. Egyszerűen, minden különösebb ünnepség nélkül, tisztán az egyházi szertartások keretében, de a hivő közönség hatalmas részvételével folyt le vasárnap, október 5-én, a rákosszentmihályi rém. kath. templom megáldása. Az újonnan épült, szép templom ormára nemzeti szinti zászlót tűztek ki erre az alkalomra és szép lombsátort rögtönöztek a bejárója elé. Pontban féltíz óra volt, a mikor a templom megáldá- sára kiküldött esperes, Matejlco Vilmos, Kratochvill plébánosnak és Otte Albertnénak, a templomgyűjtés egyik legérdemesebbjének a kíséretében a templomhoz érkezett. Nem sokkal később jelentek meg az iskolás-gyermekek, derék tanítóik vezetése alatt, a menet élén haladó egyházi zászlóvivők nyomában. És ekkor megkezdődött a szertartás. — Regele János, a templomépítő-bizottság elnöke a lombsátorban üdvözölte a teljes ornátusban lévő esperest és megköszönte neki, a miért a mai alkalomra Szent- Mihályra fáradt. Matejlco esperes ezután Kratochvill plébánosnak, és Boció Jánosnak, a szentmihályiaknak e nyáron át volt lelki- pásztorának segédlete mellett elvégezte a templom meg- áldásának szertartását. Ennek megtörténtével a templom részére KaudeTka János által felajánlott hat darab gyönyörű templomi lobogó megáldása következett. Szép kép kell az asszonyok nyelvén beszélni, egy önfejű, darabos lélek, a kinek hibájául rótták fel még azt is, ha igazat szólt, mert válogatás nélkül, leplezetlenül vágta oda . . . ez voltam én s ezzel szemben felesleges jellemeznem őt, mert hiszen minek írjam le az előbbiek ellenkezőjét? A hír kellemetlenül érintett s én ennek dacára boldog voltam. Különös örömöt szerzett az a tudat, hogy 0, a más asszonya, jól érzi magát, megelégedett. . . Valahányszor láttam boldogságot sugárzó arccal férje oldalán, lelkem örömtől repesett. . . . Ilyen alkalmakkor áldottam az egek Urát, hogy ő nem vette észre őszinte vonzódásomat s magamba zárhattam életem első és utolsó szerelmi vallomását. Ilyenkor éreztem, mily végtelenül szeretem, s ekkor tapasztaltam, hogy mily megelégedetté teheti az embert annak a tudata, hogy boldog, a kit szeret . . . Újra elmúlt egy tél s e nyáron, az utolsón ismét összehozott bennünket a sors. Szabadságra hazajöttem a kis falunkba, megnézni a rég nem látott tanyát, a jó ismerősöket . . . Első tekintetem a falu szélső házán pihent, — mely régi ismerősként üdvözölt — sárgán, változatlanul.
