Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-20 / 28. szám
2 RÁKOS Szóval, ne lateinereket, de a külfölddel verseny- képes iparosokat és kereskedőket neveljünk. Ezeké a jövő. Nincs függetlenebb ember, mint a becsületesen dolgozó iparos, vagy kereskedő. Becsületes munkája által önnönmagát lépteti elő s nem szorul arra, hogy az előszobák kilincseit bunyászkodás- sal, töprengve tapogassa csak azért, bogy a következő évben legalább száz forinttal több fizetése legyen. Nincs boldogabb ország, mint a melynek iparosai képzettek, melynek kereskedelme virágzó. De ez csak ágy lehetséges, ba mi magunk is- tápoljuk az ipart és kereskedelmet, de nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is. Nem elég csak hirdetni a „honi ipart“, hanem teremtsünk is honi ipart, mely kiállja a versenyt a külfölddel. Szülök! akarjátok-e látni hazátok és gyermekeitek boldogságát ? Neveljetek művelt iparost! B. «sg* «y*- «yy *}**• Képviselőtestületi gyűlés. Csömör község képviselőtestülete folyó hó 12-ikén tartotta közgyűlését, melyen a következő fontosabb dolgokról tárgyaltak. A közgyűlés megnyitása után Bitskey Gyula jegyző szép szavakkal búcsúztatta el a gödöllői kör elhunyt orvosát, Simonies Balázst, a ki 26 évig volt e nagy körnek szeretett és nagyrabecsiilt orvosa. Az elhunytnak — a ki ifjúságában a szabadságharcban is résztvett — emlékét a jegyző indítványára jegyzőkönyvében megörökíti s a TÁRCA Fürdő-kaland. „Éljen Várkonyi! Éljen Várkonyi!“ Ez a kiáltás hangzott fel a várkonyi vendéglőben s a poharak összekoccantak és a jelenlevő társaság tagjai forró, hosszú csókot nyomtak a teli pohárra. Olyan forrót és olyan hosszút, hogy kiszívták vele a vérét szegénynek s azután a haszontalan portékát szilajon dobták a vendéglő padlójára. Mert a társaság már ennyire jutott. Hogyne! Hiszen avár- konyi fürdő tulajdonosának a névestéjét ünnepelték és ilyenkor szabad volt mulatni a szegény „beteg“ fürdővendégeknek. A társaságnak különösen két tagját tüzelte föl a szőlőnedv. Az egyik Várkonyi volt, a fürdőtulajdonos, a másik meg Karász Laci, az újságíró. Kárász éppen most köszöntötte föl a fürdőtulajdonost, a ki alig győzte fogadni a hízelgő üdvözléseket. Különös fiú volt ez a Kárász. Békességes, csöndes ember, a mikor józan volt; házsártos, veszekedő, a mikor bor szállott a tejébe. És ilyenkor lehetetlen volt őt hazamenésre bírni. Neki boros állapotban beszédeket kellett tartania, hosszú, végnélküli beszédeket. B nűfD a társaság ilyen élénken mulatott, egy férfi meg egy nő távolabb egy sarokba húzódva beszélgetett. hátrahagyott özvegynek és gyermekeinek részvétét fejezi ki a közgyűlés. Ezután ugyancsak Bitskey jegyző bejelenti, hogy a főszolgabíró rendelete értelmében most új körorvos választandó olyképen, hogy minden négyszáz lélekre egy szavazat esik és így a választáson Csömör községnek 2160 lélek után 6, Puszta-Szent-Mihálynak 3076 lélek után 8 szavazata volna. A jegyző javaslatára a közgyűlés úgy határozott, hogy — mivel Szada és Gödöllő községek a körből kilépnek és maguk tartanak orvost — a körben megmaradt hat községnek Csömör község legyen a körorvosi székhelye. Ha pedig Gödöllő és Szada nem lépnének ki, föltétlenül Kerepes legyen a körorvosi székhely. — A válasz-, táshoz Csömör község részéről Bitskey Gyula községi jegyző, Morva János községi bíró, Kratochvill József, Tőkés Gyula, Bátovszky Pál és Szállás Ferenc; Puszta-Szent-Mihály részéről Csillag Szilárd dr., Farkas Ignác, Hauser Gyula, Kropacsek Ferenc, Neszt János, Pálfí János, ZJjváry Ignác, Wayand Károly községi képviselők nyertek kiküldetést. Ezután főszolgabírónak az a rendelete került tárgyalásra, a melylyel a községi pénztárostól az előirt 200 koronán}-i biztosíték letételét sürgeti s a melyben felszólítja a képviselőtestületet, hogy, ha ennek a letételétől el kívánna tekinteni, erről névszerinti szavazással határozzon. A képviselőtestület egyhangúlag fölmenti Laczkovits János pénztárost az óvadék letétele alól, de kimondja, hogy ez nem szolgálhat a jövőre nézve precedensül. A pusztaszentmihályi vágóhíd dolgát tárgyalták ezután. Az Almásy-örökösök nevében ugyanis a gazdatisztjük bejelentést intézett a községhez, hogy a vágóhidat mostani helyéről vitesse el. Ezt az ötven öl területet 1898-ban néhai Almásy Pálné adta át a községnek öt évi használatra évi egy ezüst forintért, a mely a földesúri jog elVIDÉKE 28. szám A férfi a hölgyek körül foglalatoskodó ifjak typusa volt. Elegáns föllópésű, folyékony beszédű. Azok közé tartozott, a kiket ott találunk minden nagy bálon a fővárosban, s a kikkel bizonyosan találkozunk, ha fürdőhelyre megyünk. Jó mulató fiú, a hölgyek kedveltje, Balogh Jenő. Az asz- szouy, ki vele volt, nem a felesége, hanem Kárászáé. Rendesen élénk teremtés volt ez a kis asszony; maga az élet. Nevetett, mókázott, kacagott, mint egy kis tizenhat esztendős naiv leányka, s ezért kissé könnyelmű gondolkozásának kiáltották ki a fürdőnek kevésbbé fiatal, kevésbbé népszerű nővendégei. De mikor a férje beszélni kezdett, vége volt a jó kedvének. Ismerte férjét, tudta, mennyire megváltoztatja őt a túlságosan élvezett bor ereje. Most is, az éljenek elhangzása után fölkelt, odament a férjéhez, kérte, jöjjön már haza, mert ő álmos, nyugodni szeretne. Lacit azonban — a ki éppen egy újabb beszédre talált témát — boszantotta az asszonyka kérése és az újabb biztatásra kifakad: — Ha minden áron haza akarsz menni, ott van Jenő, majd hazakisér. A szegény asszonynak minden csöpp vére az arcába szökött. Ekkora sértésre nem volt elkészülve. Egyszerre dacosan hátravetette a fejét, Balogh Jenővel fölsegitette kis kabátkáját, szó nélkül a fiatal ember karjába akasz- kodott és elment.
