Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-07-20 / 28. szám

II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, július 20. 28. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ................ 8'— korona Fé l évre ................. 4 — » Negyed évre ............. 2-— » E gyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Mi sem nehezebb a mai súlyos anyagi és er­kölcsi viszonyok között, mint a pályaválasztás. A tudományos pályák tömve vannak, de annyira, hogy a legprimitívebb, csak pár forinttal díjazott állásokra is az okleveles, végzett egyének száza, meg száza jelentkezik. Eme szánandó állapothoz vegyük hozzá még azt a körülményt, hogy édes hazánkban még manapság is családi összeköttetések az irányadók és korántsem az egyének érdemeit, hanem azok családi és rokonsági összeköttetéseit tekintik. Nem csoda ilyen módon, ha a családapa, ki sokszor anyagi áldozatok árán nevelteti gyermekét, aggódva tekint gyermeke jövője elé; az ifjú pedig, ki nagyon sokszor iszonyú fáradsággal küzködött az iskola padján, tétovázva tekint a nagyvilágba, s nem tudja meghatározni az irányt, melyen a jövőben haladni akar. Az iparos és kereskedelmi pályától pedig bor­zad, hogy ne mondjam, bizonyos megvetéssel fordul el még a kevésbbé intelligens, de vagyonosabb osz­tály is. Jóllehet, ismeri a lateiner-osztály mizériáit, is­meri gyermekének undorát, melylyel az elvont tudo­mányok iránt viseltetik, de azért mégis a tudományos pályára készteti. Talán arcába szökne a vér, ha gyermeke kezében az életharc ugyanazon szerszámát látná, melyet jó elődei forgattak s melynek most vagyonos voltát köszönheti. Szóval, nem tudják maguk a szülők megadni a gyermeknek a helyes irányt, a melyen az életben igazán boldogulhat. Pedig erre főkép és elsősorban a szülék hivatvák. Hiszen ők ismerik a gyermek hajlamait legjobban. Az övék a nevelés kötelessége. Az iskola csak segíti őket céljaik megvalósításában, nyújtván mindazon hasznos tudnivalókat, melyek az általános műveltséghez szükségesek és az egyes szak- képzettséghez mintegy alapul szolgálnak. A fejlődő gyermek olyan, mint a csemete, melyet úgy hajlíthatunk, a mint akarjuk. Nagyon természetes azonban, hogy meg kell találni a helyes módot az irányításra. Mert a természetellenes hajlítás cscnevészszé teszi a csemetét, a gyermek hajlamaival ellenkező irányítás pedig a tudományos pályán szé­delgővé, az iparos pályán elégtiletlen szociálistává teszi azt. Azt mondom, hogy elégedetlen szociális­tává, mert igenis van szociálizmus, mely nem egyedül az elégiiletlenségben és az úri osztály elleni gyűlö­letben nyilvánul: hanem csupán a társadalmi bajok jogos és helyes alapon való orvoslásával foglalkozik. S az ily értelemben vett szociálizmus sohasem kár­hoztatandó, sőt ily értelemben kell, hogy mindenki szociálista legyen s elsősorban saját hazája, azután pedig a világegyetem összjavára tehetsége szerint közremunkálkodjon. Ily értelmű szociálizmusunk azonban csak ak­kor lesz, ha tudományosan képzett iparos-osztályunk leend, a tudományosság terén pedig megszüntetjük a proletarizmus nevelését. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr e cél elérésére min­den lehetőt megtett nemes alkotásaival és rendeletéivel. Most csak a szülőkön van a sor, hogy segéd­kezet nyújtsanak ama nemes cél elérésében, hogy a tudományos pályán komoly, törekvő és kutató tudó­sokat, a kereskedelem és ipar terén pedig szakkép­zett, müveit s a külfölddel versenyképes egyéneket neveljünk. Mindezt pedig akkor fogjuk elérni, ha nem kényszerítjük gyermekeinket a gimnáziumba és reál­iskolába még akkor is, ha azok a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatnak a tanulásra. Mert az így előretoltak, ha nagy nehezen, fáradság és áldo­zat árán le is teszik az érettségit, tovább sikeresen nem haladhatnak s így a társadalom félbemaradott- jai csak szaporodnak, a kik semmikép sem állhatják meg méltóan a helyüket. S mindennek szülő­anyja legtöbb esetben egy-egy tantárgy; a gim­náziumban a latin nyelv, a reálban a rajz, melyre vagy egyáltalán nincs képessége a tanulónak, vagy pedig oly kevés hajlandósága van, hogy nem lehet arányba állítani a fáradtságot, melylyel azt elsajá­títja, az elért eredménynyel. Ne idegenkedjenek azért a szülők a polgári iskolától, mely mintegy előkészítő iskolája a józanul gondolkodó, művelt iparosoknak és kereskedőknek. PÁLYAVÁLASZTÁS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom