Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-04-20 / 17. szám
17. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 tette azt a támadást, a melyet a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával Visontai Soma országgyűlési képviselő intézett Csikay Imre dunavecsei főszolgabíró ellen, súlyos vádakkal illetvén a főszolgabirót a gyülekezési szabadság és a személyes szabadság megsértése miatt. Miután ezek a vádak a képviselőházban és nem az illető tisztviselő illetékes fóruma előtt hangzottak el, kéri a vármegye alispánját, hogy ez ügyben nyilatkozzék. Beniczky Lajos alispán alaptalanoknak nyilvánítja ki azokat a vádakat, melyeket Visontai felhozott és kéri válaszának tudomásul vételét. A közgyűlés az alispán válaszát elfogadta. Ezután Fazekas Ágoston főjegyző ismertette Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter leiratát, a melyben hivatalba lépését tudatja, a vármegye közönségével. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta Horánszky mini- sterré történt kinevezését és elhatározta, hogy ez alkalomból föliratban üdvözli az új ministert.jj Ismertette továbbá a főjegyző Komárom vármegye átiratát a cigánykérdés szabályozása tárgyában Miután Széli Kálmán ministerelnök e kérdés közigazgatási úton leendő rendezésére már Ígéretet tett, az átiratot egyszerűen tudomásul vették. Agorasztó Tivadar jegyző olvasta föl ezután Heves vármegyének a katonai előfogatok kiállítása kötelezettségének szabályozására és Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyének a katonai szolgálat 3-ik évében levő legénységének június hó 15-től augusztus hó 10-ig történő szabadságolása tárgyában a vármegye közönségéhez intézett átiratokat, melyekben a törvényhozáshoz leendő fölirat támogatását kérik. A közgyűlés mindkét átiratot tudomásul vette. Elrendelte a közgyűlés, hogy a nagykovácsi és alberti megyebizottsági tag választókerületekben a bizottsági tag választást újból ejtsék meg. Tudomásul vette, a közgyűlés Győr szabad kir. városnak a tüdővész elleni védekezés tárgyában intézett átiratát. A Gödöllő község, valamint az ottani volt úrbéresek közti szerződést a közgyűlés jóváhagyta, valamint jóváhagyta a csömöri segédjeyyzök 70 korona havi fizetésének 50 koronára fölemelését. Tudomásul vette a közgyűlés Kapczy Vilmos főszolgabírónak a gödöllői óvodára vonatkozó jelentését, és jóváhagyta Kerepes és Kis-Tarcsa községek 1900. évi köz-, szegény-, közmunka- és letétszámadásait. Végül, a mit legelső sorban kellett volna említenünk, hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy Rákosszentmihály önálló községgé alakuljon. ^ 'SZ Z?Z SZ ^jZ ^ «sg* ^ ^ «y* ^ Sport. Labdarugó mérkőzés Újpesten, Az „Újpesti tornaegylet“ első csapata vasárnap délután mérkőzött a „Rákos- palotai football klub“ első csapatával, utóbbinak pályáján. (Újpest, Vasút-és Kossuth-utca között, Egyessy-féle telek). A mérkőzés a „Rákospalotai“ javára dőlt el, a mennyiben nevezett klub két gólja ellen az „Újpesti tornaegylet“ csak egyet tudott elérni. Az „Újpesti“ részéről a következő csapat játszott : Ugró kapuvédő. Vermes és Feldmann hátvéd, Barcsay, Labiner és Meskó fedezetek, Farkas, Szálkái, Hänisch, Glotzbach és Terbe csatárok. A „Rákospalotai“ összeállítása a következő volt: Kellner kapus, Pressler és Preiss hátvéd, Angiján, Nemes és Koppá fedezetek, Prácser, Ferner, Guttmann, Wigner és Ritter csatárok. Biró Hendel volt, a M. T. K. tagja. Vadászterület bérbeadása. Törökbálint község (beleértve áz úrberések erdöilletőségét is) tulajdonát képező vadászati jog az 1883. év XX. törvénycikk 3. §-a értelmében 6 (hat) egymásután következő évre, azaz 1902. július 1-töl 1908. évi június 30. napjáig terjedő időre folyó évi május hó 5. napjának d. u. 3 órájakor Törökbálint községházán nyilvános árverés útján a legtöbbet Ígérőnek fog bérbe adatni. A haszonbéri feltételek a községházánál a hivatalos órák alatt bármikor be- tekinthetők. nagy ára van ennek a mi nőismeretünknek ! Valóságos vértanuk vagyunk! Valami hibát mutattam a jobb karom hajtásán, miközben részvéttel kérdém: — Hát maga is szenved? Lenti erre igazi epikai terjengőséggel és páthoszszal kezdett szavalni. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy minden hölgy szándékos bizalmatlansággal áll próbát. Próbáról van szó, teliát a ruha még nem lehet jó, tehát kifogásolni valót kell rajta keresni! — ez az alapelv. Másrészt mégis a legnagyobb igényekkel lép föl mindjárt az első próbánál. Természetesen, a mint a derék rajta van a hölgyön, siet megjegyezni: „Ma erősen be vagyok fűzve; ehhez tartsa magát“. Mi, szegény masamódok, jó tágra eresztjük a kelmét . . . mert az ember csak nem lehet mindig agyonpréselve, mint egy hering. „De, az Istenért, hiszen ebbe a legkövérebb hentesné is beleférne!“ sikolt őnagysága sértődve. A derekat vissza kell vinni. Szükebbre varrják. Másnap maga jön a hölgy az üzletbe. Kegyeskedik előre megjegyezni, hogy a tavalyi fűző van rajta, ez már igen kitágult, termete tehát nem vehető ki jól. Ez így tart egy pár napig. Végre a képzelet szárnyain a szegény szabó végigkalandoz a darázskarcsúságtól egész a szunyogkönnyű- ségig minden kigondolható formán és a derék — pompásan áll, mintha rá volna őnagyságára öntve. S ekkor jönnek az elvi kifogások . . . Micsoda ízlés ! . . . a gombok ! . . . a zsinórzat . . . Könnyebb egy keleti ország trónjára jutni, mint egy női ruhát szerencsésen hazaszállítani . . . Oh, óh, óh ! Ezt a három óli-t a kis Lenti oly drámai nüáncokkal hangsúlyozta, hogy a Jászai Mari antik óh-i is elhalványodtak volna mellette. Lélekzetet vett, aztán elkezdte a második strófát. * —- Ez a közönséges típus. Van azonban még sokféle, íme, itt az egyik, a ki a felpróbálást a legnagyobb kegynek tekinti, melylyel minket kitüntet. Ezzel szemben a másik szenvedélyes ruhapróbáló, a kinek valóságos élvezet órákig elillegetni magát a tükör előtt. Mindennap eljön s százszor is elmondja, hogy csak ne siessünk és ezerféle pose-ban próbál. Sőt vannak olyan hölgyek is, kik nem a ruhát nézik, hanem azt, hogy szép, plasztikus, igéző állásban próbáljanak. Csupa hajlékony hiúság valamennyi! Mások viszont úgy állnak előttünk, mint a sóbálványnyá vált Lóth-felesége. Az ember kétségbe esik, ha meg kell őket mozdítani. Jönnek aztán az elevenek. Csupa kéneső mind! Egy pillanatig nincs nyugtuk, a tükör előtt valóságos Tarantella-táncot járnak. „Itt szorít, itt csiklandoz ... ki nem állom . . . micsoda olyan szúrós? . . •“ S minden szóhoz megfelelő kézmozdulat és arcjáték. Kedvesek nagyon az ingadozó természetű hölgyek is! A mi tegnap fehér volt, az ma már fekete nekik. ízlésük, véleményük percenkint változik. Maguk választják a kelmét, a fazont, aztán kezdik a jajgatást: „Hát így néz ez ki? Nem lehetne ezen vál-
