Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-04-20 / 17. szám

4 RÁKOS VIDÉKE HÍREK A rákosszentmihályi templomépítő bizottság e hó 13-ikán, vasárnap, ülést tartott. Regele János több rendbeli elnöki bejelentése után bemutatta a váci püspök által a templom céljára ajándékozott 6000 koronáról szóló adománylevelet, illetve az adományról kiállított kötelez­vényt, Elhatározta a bizottság, hogy a mérnök- és építészi­egyletnek a templom terveinek megbirálásáért jegyzőkönyvi köszönetét mond. Elnök indítványára ugyancsak jegyző- könyvi köszönetét szavaz a bizottság Farkas Ignácnak ön­zetlen működéséért, melyet a templomépítés ügyében eddig is már kifejtett, Elnök ezután fölolvastatja a tervek be­szerzésére kiküldött bizottság jelentését. A nagybizottság elfogadta az albizottságnak azon javaslatát, hogy az 500 koronás első díj Melczer Károly építésznek adassék ki a „Szent-Mihály“ jeligéjű tervéért. A második dijat (209 ko­ronát) az „Egyszerű“ jeligéjű tervnek adták ki. Fölolvasta elnök Gardovszky Róbertnek levelét, melyben a bizottság figyelmét az „Egyszerű“ jeligéjű terv hátrányaira hívja föl, a bizottság azonban napirendre tért a levél fölött. Nem vett tudomást a bizottság egy névtelen levélről, mely szin­tén az „Egyszerű“ jeligéjű terv mellőzését kérte. Fálfi János bejelentette, hogy a templomtér befásítása meg­történt. Bejelentette továbbá, hogy az istentiszteletek tar­tásához szükséges pénz gyűjtésére katholikus asztaltársaság alakult. Auguszt Béla a misézésre tett 100 koronás ado­mányát a templom céljaira jelöli ki. Kreuter Menyhért jegyző a pénztári jelentést Avassa fel, mely szerint az építés céljaira összesen 31,125 korona folyt be, illetve jegyez­tetett. Ez összeghez újabban Regele János 1074 korona 60 fillér gyűjtéssel járult. Bejelentette továbbá jegyző, hogy a „harang-alap“ javára gyűjtött összeget Otte Albert pénztárnok a bizottság kezelésébe átvette. Az esztergomi takarékpénztár újabban 50 koronát küldött a templom cél­jaira. Kellner György a bizottságnak eddigi működéséért köszönetét mondott s azután elnök az ülést berekesz­tette. Az albizottság szintén tartott ülést, melyben a be­érkezett versenypályázatokat bontották föl. A pályázat eredményéről lapunk jövő számában számolunk be. Új orvos Rákosvidéken. A székesfőváros törvény- hatósága szerdai közgyűlésen töltötte be a rákosfalvai 17. szám. kerületi orvosi állást és Göbel József doktort választotta meg 168 szavazattal 14 ellen. A rokonszenves ifjú orvos meg­választását Rákos vidékén nagy örömmel fogadták. A ma­gunk részéről is üdvözöljük fiatal barátunkat, és annak a kívánságunknak adunk kifejezést, hogy azt az osztatlan tisz­teletet és meleg szeretetet, melylyel polgártársai letelepedése alkalmával fogadták, bőségesen kamatoztassa a saját jó voltára. Tóth József-ünnepély. Az újpesti állami polgári leány­iskola tanári testületé ma, folyó évi április hó 20-án, az intézet tornatermében jótékonycélú „Tóth József-ünnepélyt“ rendez. Az ünnepélynek következő a műsora: 1. Tavaszi dal. Előadja az ifjúsági énekkar. 2. Az árvák anyja. Felolvassa Bauer Soma úr. 3. Mendelsohn. „A madarak búcsúja.“ Kétszólamú karban elő­adják: flayden L., Billing G., Brett E., Dezső M., Feigerle M., Fukasz J., Escher M., Fritz E., Schwarz;E., Neufeld J., Unger J. (soprán), Káger J., Próber R., Szigeti O., Popper J., Cselenyi M.; Bogner J., Demay H. (alt). 4. Hazslinszky G. „Eredeti hallgató magyar“, zongorakiséret mellett előadja a szerző. 5. Flazslinszky — dr. Várady : „Tavasz ünnepe“ czímü daljáték. Előadja a dalkör. A szólókat éneklik: Viola: Cselényi-Lepke — Rosenberg Sz.; Rózsa: Holzer K., Kertészleány: Kohn J., Ibolya: Deutsch J., második Rózsa: Kráger J., Liliom: Scherer R., Kökörcsin: Neufeld J. — Kertészleányok: Escher, Billig L., Feigerle M. — Lepkék : Brett E., Feiszinger, Ország G., Bier, Scherer E., Henter M., Fritz E. — Bogarak : Sveiger R., Szigeti O., Dernay, Ramaseder, Ti- bolya, Renkl A. 6. Popper Dávid: „Magyar rapsodia“ gordonkán elő­adja Tóth M. úrhölgy. 7. Magyar népd. Karban éneklik: Bil­iig L., Neufeld J, Bogner J., Kohn J., Zwickl J., Grünhut, Hirsfeld, Fukasz J., Rosenberg, Szigethi 0., Káger J., Szabó, Svarz, Scherer E., Ország G., Fritz E., Billig G., Dezső M., Kmetto T., Deusch J., Tibolya. 8. Wieniavski : Legenda. Hege­dűn előadja: Hazslinszky Gusztáv úr. 9. Monolog. Előadja: báró Sommaruga Valdamárné úrnő. 10 Dalok : Előadja : Dr. Ala­dár J.-né úrnő, zongorán kíséri: Dr. Aladár József úr. 11. Ada­gió. Bemutatják a táncfolyam növendékei. 12. Könyörgés. írta : Lusztig Emma úrhölgy, elmondja: Villányi Katalin. Belépő-jegy személyenként az első 10 sorban 2 korona, 11—16 sorban és az oldal üléseken 1 kor., állóhely 60 fill. A jövedelem a „Tóth József árvaház alap“ javára fordíttatik. Mátyásföldről. A mátyásföldi nyaralótulajdonosok egyesületének választmánya legutóbbi ülésén tárgyalta Bár­toztatni? Ez a kék nagyon sötét... inkább valami pirosat. A jáket-forma unalmas. . . nem volna jobb talán amazon- derék"? . . .“ Óh, méltóságos asszony, az ember bele­bolondulhat ! . . . Különösen elragadok a ruhapróbák en famille. Az egész ház összejön, apraja-nagyja beleszól a dologba, a hány szem, annyi hibát talál; még a szoinszédnékat és cselédeket is behívják: „No, Marcel, mit szól hozzá"?“ A férj, ez a legkedvesebb néző ; a világért se szólna semmit; de végre belőle is kivesznek valami véle­ményt, hanem az valóságos tojástánc a se igen, se nem között. Némely hölgy roppant komolyan veszi a próbálást; mindjárt a hatásra, a hódításra gondol s nemcsak a ruhát, de egyben a diadalt is próbálja megfelelő bájos mosoly­gással. Igen elterjedt genre az is, mely mulatságot és idő­töltést lat a próbában. Mikor minden érvből kifogyott, el­kezd a már kész ruhára másodszor alkudni. . . Sőfi ha jd kedve van, azt is megteszi, hogy így szól: „Ha nem adhatja alább, akkor inkább nem kell vigye vissza!...“ ’ Fm különösen rajongok az olyan hölgyért, a ki a iuha-pióbán sieti „Még se kész"? Felhúzhatom már"? Meddig tart még ? Elkésem!“ Ennek már a pendant-ja is igen szeretetreméltó. Összefércelt darabról hallani sem akar; van idő, nem sietős, meg kel) varrni jó erősen; ha hiba lesz rajta, majd kifejtjük! Óh, az ilyen hölgy merő lelki­ismeretesség ! . . . Mindenhez enged időt. S mi mindent nem követelnek egy toilettetől! Vidám­ságot áraszszon, megható legyen, egyszerűségével szédítsen, pompájával meglepjen. Szóval, egész regényeket van sze­rencsénk hallani. A ruha tudjon sírni, nevetni, kacérkodni, szellemeskedni, szerelmet, nyájasságot, csábot kifejezni! .. . Óh, óh, óh, azok a hölgyek! Persze, csupa gyönyörűség lenne a próbálás, ha mind oly igazságosan viselnék ma­gukat, mint Méltóságod! . . . És Lenci kisasszony elkezdett szembe dicsérni, hogy elpirultam tőle s egy pillanatig azt hittem, nagyon kiállha- tatlannak kell lennem ebben a hihetetlen női tökéletes­ségben . . . Az előszobában Lencike összecsomagolta holmiját, belenézett a tükörbe, arcára vonta kackiás fátyolát és ki­lépett a márvány lépcsőházba. Óh, az a gonosz áruló visszhang! ... A lépcsőház indiszkrét akusztikája tisztán rezgette felém Lenci kis­asszony kedves monológját:- Ez is egy a sok közül, a ki az embert halálra kínozza. Igazi ruha-kapta, kéz és láb, szív és szellem nélkül. Jóízűt nevettem . . . így ismertem meg saját jelle­memet egy ruhapróbán. „(J/. N. LE

Next

/
Oldalképek
Tartalom