Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-30 / 14. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 14. szám. Mintha csak fizetett ellensége volna minden ember egymásnak. Az igazság elleni tusakodás rút bűne mély gyökeret vert az emberi szívekbe. Mindenki konokul harcol saját ideája mellett; mert csak az övé és csakis az övé lehet jó, ki sem ismer fenköltebb szellemet a magáénál. Nem a köz, hanem az egyéni jó nyomul mindjobban előtérbe. Tagadják ugyan mindenütt, mintha így volna, pedig így van, nincs közügy csak annyiban, a mennyiben az egyesek érdekeivel többé vagy kevésbé egyezik, tehát pro primo minden magánügy és csak pro secundo lesz a magánügyből közügy. De nem maradhat így soká, az igazságnak fel kell támadni, mert az igazság örök. Ha hosszabb vagy rövidebb időre elnyomhatják is, de örökre soha. Eltakarhatják szemeink elől a tagadás körei, de csakhamar utat tör magának s változhatlan fényességében ragyog. Az Isten-ember meghalt, a sírköve eltakarta előlünk, de harmadnapra feltámadt, hogy az örök valóságot hirdesse istenségével. «i**-*^ «Sg* A rákosszentmihályi templom. A rákosszentmihályi templom építésére kiküldött albizottság szombaton, március hó 22-ikén délután ülést tartott Regele János kir. tanácsos elnöklete alatt. Az ülésen jelen voltak: Otte Albertné társelnöknő, Demkó Géza és Zsolnay Károly alelnökök, Kreuter Menyhért és Radomszky Mihály jegyzők, A.smus József, Farkas Ignác, Modi Lajos, Müller Antal, Otte Albert pénztáros, Pál fi János, Pártényi József, Seher Ferenc, Urbányi János, Way and Károly. Regele János megnyitván az ülést, a napirend előtt Pártényi József biz. tag kérdést intéz az elnökhöz, vájjon TÁ RCA Jövőre. Oh sors, vágyim oly szerények! Rangot, kincset én nem kérek, Nem vágyódom gazdagságra, Tündökölő, fényes úri — Palotára. Egy kis otthont adj csak nékem, — Isten háza közelében, — Puha fészket, kicsi házat: Gyönyört adó boldogságom Tanyájának. Többre aztán sohse vágyom! Az a legfőbb óhajtásom . . . Nem kell egyéb, mást nem kérek! Csak még egy szép, aranyos kis — Feleséget! Tuba Károly. a maga részéről nem tartja-e összeférhetlennek azt, hogy a templomtervekre vonatkozó tárgyalásokban részt vegyenek olyanok is, a kik a pályázatban is részt vettek. Elnök kijelenti, hogy ő kötelességéhez liiven a bizottság összes tagjait meghívta, de ez nem jelenti azt, hogy a tervek tárgyalásában részt kell venniök. azoknak, a kik maguk is pályáztak. Way and Károly szerint a pályázók is részt vehetnek a tárgyalásokban, mert ők szintén tagjai a bizottságnak. Ezt a fölfogást azonban a bizottság többi tagjai nem osztván, Modi Lajos és Scher Ferenc biz. tagok visszavonultak az ülésről. Elnök ezután bemutatta a mérnök- és építészegyesület átiratát, melylyel a bírálatra küldött terveket visszaszármaztatta. A bizottság a mérnök- és építészegyesületnek a templomtervek megbírálásáért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz. Ez után elnök arra való hivatkozással, hogy olyan nyilatkozatokat hallott, melyek szerint a bizottság egyes tagjai az első díjat a mérnök- és építészegyesület által második díjra ajánlott tervnek óhajtják adni, — szavazásra bocsátja ezt a kérdést. Drbányi János, Farkas Ignác, Pártényi József és Asmus József a kérdés felvetése után kijelentették, hogy a maguk részéről kizártnak tekintik azt, hogy a bizottság bármely szempontból abban a helyzetben lehetne, hogy a mérnök- és építészegyesület országosan elismert szaktekintélyét figyelmen kívül hagyva, bírálóinak szakvéleményével szembe helyezkedjék és az első díjat ne annak a tervnek adja ki, a melyet a bírálók arra érdemesnek tartottak. Ez oly indokolatlan sértés lenne a bírálókkal szemben, a melyre a mérnök- és építészegyesület a bizottság iránt tanúsított készségével, a melylyel a terveket díjtalanul felülbírálta, nem szolgált rá. A bizottság e felszólalások után tényleg úgy határozott, hogy az első díjat a „Szeni- Mihályu jeligéjű terv készítőjének, a másodikat pedig az „Egyszerű“ jeligéjű terv készítőjének adja ki, ellenben egyidejűleg tíz szavazattal négy ellenében azt is elhatározta, hogy kivitelre az „Egyszerű“ jeligéjű tervet fogja a nagy- bizottságnak ajánlani. * Mai számunkban bemutatjuk az első díjjal (500 kor.) jutalmazott „Szent-Mihály“ jeligéjű templomterv rajzát, melynek szerzője, mint lapunk múlt számában már jeleztük, ifj. Melczer Károly rákosszentmihályi építész. Husvétról husvétkor. írta: Pártényi József. A kereszténység legmagasztosabb ünnepe a .husvét. A nagyhéten, — a Megváltó földi szenvedéseinek emlékére szentelt ünnepeken magába száll a keresztyén ember és még, a ki különben nem sokat törődik az egyházi szertartásokkal, az is elgondolkodik e napokon, ő rá is átragad az áhítat, — eszébe jut, hogy ő érette is szenvedett, ő érette is meghalt a názáreti Jézus Krisztus. A husvét elnevezés nálunk onnan eredt, hogy keresztény őseink a negyvennapos szigorú böjtöt betartván, a föltámadás szertartása után ettek újra húst. Mint minden egyházi ünnephez, úgy a husvéthoz is különféle népszokások fűződnek. A legtöbb ilyen népszokás még a pogány- korból ered. Később meghonosodtak e szokások a keresztény népeknél is. A keresztény őskorban a husvét egész nyolcada ünnep volt. Később már csak három ünnepet tartottak. A kettős ünnepet 1771-ben XIV. Kelemen pápa rendelte el, a ki Mária Terézia koronája alá tartozó országokban és tartományokban az ünnepeket két napra redukálta. A húsvéti ünnepek kezdettől fogva a szeretet ünnepei voltak, a mit az is bizonyít, hogy a régi keresztyének e napokon a foglyokat szabadon bocsátották. Az ünnepek virágvasárnappal kezdődnek, mely Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe, hol nagy örömmel fogadták,
