Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-07-07 / 9. szám
1901. — 9. sz. RÁKOS VIDÉKE 3 Mikor azután a főváros a saját kezelésébe vette át a makadam burkolattal ellátott utat, az egész vonalon megindult a mozgalom az útnak kockakövekkel burkolása érdekében. Meg is csinálta a hatóság az utépités tervét, összeállították a több millió koronára rugó költségvetést, letárgyalták a kérdést, szóval rendben lett volna már minden, csak a nervus rerum gerendarum — a pénz hiányzott, e nélkül pedig utat épiteni még Budapesten sem lehet. No, már most hogyan segitsen a főváros a váci- uti ipartelepek tagadhatatlan baján? Megszületett a kövezést függő kölcsön kérdése. Illetékes körökben ugyanis azt tervezték, hogy a nagyobb utépitési munkákra fölvesznek egy nagyobb kölcsönt és abból különböző ciklusokban különböző utakat épitenek ki. Az első három évi ciklusba volt bevéve a váci-ut kiépítése, — és ha a kövezési függő kölcsönt — egyetlen lehetőségét a nagyobb és elkerülhetlen útépítkezéseknek — a város annak idején fölvehette volna, ma már a váci-ut egész hosszában gránitkockákkal volna kikövezve. Hanem hát a kövezési függő kölcsöntöl fáztak az emberek. Sokkal melegebb köpönyeg volt az iskolaadő, a melynek várható jövedelméből tervezték a kövezési függő kölcsön eltemetése után a váci-ut végleges rendezését. Újabb egy-két évi tárgyalás, — és prolongációja a váci-ut kiépítésének! Az iskolaadó tárgyalása a belügyminisztériumban megakadván, a közjövedelmeknek egyéb módon való fokozása lett a jelszó, — és e jelszó alatt indultak meg a tárgyalások az érvényben levő kövezési rendszabálynak olyképen való módosítása érdekében, hogy az uj burkolási szabályrendelet alapján a fővárosnak a kövezésekre fordított kiadásai nagyobb mértékben térüljenek meg. Más jövedelmi forrás híján azután megszületett az utóbbi években divatossá lett Junktim az 'uj burkolási szabályrendelet meg a váci-ut burkolása között, a mennyiben a főváros törvényhatósága kimondotta, hogy a váci-utat majd csak akkor fogja végleges burkolattal ellátni, ha az uj burkolási szabályrendelet életbe lépett. A burkolási szabályrendeletet a főváros törvény- hatósági bizottsága már letárgyalta, csakhogy a közgyűlésen olyan, a főváros anyagi érdekeivel homlok- egyenest ellenkező határozmányok eröszakoltattak bele, hogy a székesfőváros polgármestere kénytelen megfölebbezni a közgyűlés által módosított szabályrendeletet. Ilyen körülmények között a váci-ut kiépítésének kérdése megint elodázódott, pedig, mint elörebocsá- tottuk, az utat a jelenlegi állapotban tovább fövitar- tani már nem lehet. Esős időben és télviz idején rengeteg kátyúk veszélyeztetik a közlekedést, feneketlen sártenger teszi lehetetlenné az ut keresztezését és egy pár napi szárazság elegendő arra, hogy átláthatlan por- fellegek lepjék el az egész környéket. A budapesti V. és VI. kerületi kültelkek egyesülete most egy beadványban tárja föl a hatóság előtt ezeket a tarthatatlan állapotokat, és kéri a fővárosi tanácsot, hogy hárítsa el azokat az akadályokat, a melyek a váci-ut kikövezését gátolják, és rendelje el haladéktalanul az utépités megkezdését. Bármily jogos is az érdekeltek kívánsága, egy hibája mégis van, és ez az, hogy kérelmükkel oly fórumhoz fordultak, mely az ügy jelen állapotában csak ideig-óráig tartó útjavítással segíthet bajukon, mert a közgyűlés azon határozata folytán, — mely az uj burkolási szabályrendelet és a váci-ut kiépítése között a junktimot kimondotta — a tanács kezei meg vannak kötve. A hol oly vitális érdekek kielégítése követelhető — és pedig jogosan — mint a váci-ut kiépítése, ott az érdekelteknek akkor kellene a lábukra állani, mikor érdekeik kielégítése fölött az illetékes faktorok érdemben határoznak, mert különben hasonló kérvények nem jelentenek egyebet fölösleges akta- szaporításnál, pedig az olyan bajokat, a milyenek tényleg a váci-uton vannak, nem lehet egy-egy közbevetett határozattal meggyógyítani, megszüntetni. Ehhez radikális intézkedés kell, a mi azonban az ügy jelen állapotában kizárólag a főváros törvény- hatósági bizottságának hatáskörébe tartozik. Angyalföldi. Szent-Mihály, Történeti adalék, népmonda után. Abban az időben -— mondja a szájhagyomány — a mikor a keresztény hadak Budavárnak a töröktől való visszafoglalásával voltak elfoglalva, Szent-Miliály területén gyönyörű pázsitos tisztásokkal tarkított rengeteg erdőség volt. E rengeteg szolgált menedékül Pest város lakóinak, mikor a tüzes várostrom otthonaik elhagyására kényszerité. A mondott időben ez gyakori eset volt. * Az Ur 1686. esztendejében Károly herceg keményen szorongatta a várvédö törököket és az ostromlott sereg már-már föladta a várat, azonban közbe esett Szent István király napja, amikorra a fővezér beszüntette a vár ostromát. Ezt a pihenőt jól fölhasználták a törökök. A vár főin entésére siető basának sikerült árulás utján néhány száz janicsárt a várba csempészni. Az ostrom alatt Pest város vénei, az asszonyok, gyermekek, meg a fegyverfogásra alkalmatlanok megint csak az erdőben húzták meg magukat. A táborban levők ki-kilátogattak övéikhez hirt vinni. Szent István napját követő éjjelen egyik legelőkelőbb pesti patrícius családnak fiatal tagja, a ki az ostromló seregben küzdött a törökök ellen, kétségbeesetten rohant öreg apjához az erdei menedékbe. Alig volt annyi ideje, hogy elmondhassa, miszerint ötét gyanúsítják az árulással és hogy e miatt halálra Ítélték, — s nyomon követték üldözői. A szerencsétlen fiatal embert elfogták, s nyomban atyjának szeme láttára karóba húzták.
