Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-07-07 / 9. szám

4 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 9. sz. Az öreg patríciusra fiának rémitö halála, de kü­lönösen az a fölött való lelki tépelödés, hogy csak­ugyan fia volt-e a hazaáruló — megőrjítő hatással volt. ¥ A hadak Istene a keresztények kezébe szolgál­tatta a győzelmet. A vár tornyain a félhold helyét kereszt foglalta el és a karcsú minarettek eltűntek igazságos Mátyás városából. Az izlam vert serege romjaival már csak néhány vár birtoklására szorítkozott, s Buda környékén bé­kés csend honolt. Ez idötájban a környékbeli lakosok egy remetéhez zarándokoltak ki abba az erdőbe, melyről föntebb szó volt. A remete erdei magányát csak azért hagyta el naponta, hogy aközeli Rákos patakból vizet hozzon. Ezzel a vízzel folytonosan egy földbe vert hegyes karót öntözött. Ez öntözést sok-sok időn keresztül folytatta, de munkájának célját soha senkinek sem árulta el, mig végre a karó kihajtott és kiviritott. Rövid időre rá a zarándokok a remetét a kivi­ritott karó tövében halva találták. A szent életű férfiú végső tiszteletére a környék összes lakossága kizarándokolt az erdőbe. A temetés alkalmával földig érő szakállal fedett mellén egy összehajtott pergament Írást találtak, mely imigyen hangzott: «En B. Mihály árultam el a hazát s e bűnnel X. vetélytársamat a szerelemben, hamis tanukkal vá­doltam. Ez irtózatos bűnömnek két áldozata volt: vetélytársam és atyja. E bűnömért addig kell vezekel­nem, mig a karó, melyen áldozatom kinszenvedett, ki nem sarjadzik, a mi bűnöm megbocsátásának jele lesz.)) A karó mellé a kegyelet keresztet állított s a környéket a megbünhödött szent férfiúról, Szent- Mihálynak nevezte el. E helyen áll a kápolna. Radomszky Mihály. A női nyaraló-ruházkodásról. Immáron hetek óta nem beszélünk, nem hallunk egyéb­ről, mint nyaralásról, fürdőzésről. S ezzel kapcsolatban a nyári célszerű ruházkodás kérdése annyira elfoglalja minden gon­dunkat. hogy pillanatra szinte megfeledkezünk a leg­újabb divat jogos és jogtalan követelményeiről. Természete­sen a most mondottak nem vonatkoznak az elsőrangú gyógy­helyekre és a divatos fürdőkre, melyeknek idénye különben is jóval későbben kezdődik. Most inkább a vidékre teendő kirándulásokról, a hegyekben vagy a tenger mellett eltöl­tendő üdülő tartózkodásokról, illetőleg az ilyen alkalmaknak megfelelő ruházkodásokról emlékezünk meg. Lehetőleg kis csomag, de bőven ellátva a szükségesekkel, ez a talaj, melynek legjobb megoldásán dolgozik a gyakor­lati ember és az utazás művésze egyaránt s évről-évre egy- egy lépéssel sikerül is közelebb jutniok a megoldáshoz. — A kipróbált és megfelelőnek bizonyult darabok, minők a kabátos ruhák, zubbonyok, ingzubbonyok, meleg sapka vagy plaid képezik a megoldás alapját s ezeket kiegészíteni, javí­tani a kísérletezők föladata. így újabban egy helyett két darab kabátos ruhát (cos­tume) visznek ho.-szabb vidéki tartózkodásra és pedig egy régebbi használtat, melyen már nincs sok rontanivaló, az utazás közben való használatra, továbbá esős napókra, vala­mint nagyobb kirándulásokra, szóval olyan alkalmakra, melyek az uj ruhára nézve veszedelmesek lehetnének. Ha talán ilyen ruha nem állana rendelkezésre, akkor sötétszinü lodenből készítendő egy egészen egyszerű rövid ruha, bélés nélküli kabátkával. A másik ruha már jobbfajta, sőt elegáns is lehet a sétányokon, a közös étkezéseknél és más hasonló alkal­makkor leendő használatra; ilyképen a tulajdonosnak nem kell attól tartani, hogy jobbfajta ruháját a folytonos használat­ban tönkreteszi. Ha azonban egyesek a kis csomag elvét szem előtt tartva, csak egy ruhát vinnének magukkal, akkor legcélszerűbb a középút betartása s ilyen esetben sem a túlságosan egyszerű, sem viszont a nagyon is választékos ruhát nem szabad választani. A jobbfajta utazóruhák védelmére újabban ismét egy újítással tesznek kísérletet, mely valószínűleg sok követőre fog találni. Ez az újítás a szoknyák alján alkalmazott és föl­gombolható körfodor. A hol ugyanis a kirándulásokon vég­zendő szabad járás és a ruhaalj kímélése céljából kívánatos volna a rövid ruha viselése, másrészt azonban az ennek megfelelő rövid szoknyákban hölgyeink sem a sétányokon, sem pedig a zárt helyiségekben nem szívesen mutatkozná­nak, legalkalmasabbak a körfodrokkal ellátott ruhák, melyek segélyével a szoknyák minden fáradság nélkül meghosszab­bíthatók. A szoknya alsó részén tudniillik erősebb szegélyzet alkalmazandó, ugyanígy viszont a fodor felső része is erő­sebben szegélyzendő és mindkét szegélyzet egymással meg- felelőleg biztositó kapcsokkal látandó el. Az esetleg beállható kedvezőtlen időjárásra való tekim tettel célszerű, ha hölgyeink könnyebb felsőköpenynyel is ellátják magukat. A férjes hölgyek szívesen visznek magukkal selyemruhá­kat is, arra legajánlhatóbbak a mintázott foulard ok, termé­szetesen megfelelő színben. Ez a szövet a bőröndben nem törik meg és a sötét alapon alkalmazott tarka minták folyto­nos használat mellett is hosszú ideig megtartják friss hatásu­kat. Sok szegélyzet vagy pedig csipkedisz természetesen nem felelne meg a gyakorlati célnak, annál kevésbbé, minthogy a legegyszerűbb toalett is kényelmesen és dúsan díszít­hető a nagy fehér csipkenyakfodrok vagy csipkenyakkendők alkalmazása által. Fiatal leányok azonban, meleg nyári napokon, nem fog­ják nélkülözhetni a világos színű ruhákat. Batisztból vagy hasonló szellős szövetből készült könnyű ruha nem is igen súlyosbítja az utibőröndöt és megfelelő hajtogatás mellett kényelmesen csomagolható. Még ennél is jobbak és célszerűbbek a vastagabb, lágy, mosható szövetek. Itt azokról a szövetekről beszélünk, me­lyek a gyapjúszövetektől alig különböznek, de azoknál tar- tósabbak és könnyebben moshatók; ilyenek a pamutból készült tennisz-szövetek, valamint az egyéb anyagból való vastag, lágy, sima vagy magukban mintázott posztófélék. A világos szinü és fehér, finoman vonalzott (lanell-öltönyök kabátkával, különösen a tengerpartokon bizonyára sok kedvelőre találnak, mig a pamutból készült tennisz- ruhák a flannellből készültek­től- külsőleg miben sem különböznek s mindamellett jobban kihasználhatók. Végül az úti-ruhatárt legcélszerűbben egy fekete- vagy sötét-szinü mohair-ruha egészíti ki; ez lehetőleg bélés nél­küli legyen, hogy igy a ruha könnyű maradjon. Ezzel a ruházattal és minél több könnyű zubbonynyal fölszerelve, hölgyeink hosszantartó, nagy utazásokat tehet­nek s mindamellett a megfelelő alkalmakkor kifogástalanul öltözködhetnek. A kifogástalan öltözködés tekintetéből még célszerű, ha a zubbonyok közt egy elegánsabb is találkozik. Erre persze az ingzubbony-forma nem alkalmas, ha mind­járt selyemből is készült volna a zubbony, különben az egy­szerű selyemzubbonyok fekete vagy fehér csipkekabátkával, melyek minden színben illenek, könnyen Ízlésessé és díszessé tehetők; ez utóbbi kiegészítő-ruházatot a szorgalmas női kezek maguk is elkészíthetik valamelyik helyen való hossza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom