Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-07-28 / 12. szám
RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: j F B L E L ó s SZERKESZTŐ j Előfizetési &Tféíéwe™ "’.r" T' SlRákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. | / Negyedévre ___________ « 2.— . , n •' a Tr x i i x i KIADÓ 1ULAJDONOS . f Egyes szám ára 16 fillér. A lap szellemi reszere vonatkozó közlemények a szer- f < kesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal eimére j ~py^ T^iTT^iM'Y^T JOZSiEí1 I hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal küldendők. 1 I Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. I. évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, julius 28. 12. szám. Urhatnámság. Nem is épen bolond gondolat az, urnák lenni — sódarral mártani a teát — de, hogy minden emberfia ur akarjon lenni, az egy kissé talán mégis sok a jóból; no meg egy kevéssé komikus is. A napjainkban dühöngő végtelen nagy urhatnámság a cigánypurdé esetét juttatja eszünkbe, ki uraságának érzetében igy szólt kollegájához: pajtás, nevezzük egymást nagyságos urnák — és nagysá- golták egymást a járókelők nem kis mulatságára. Mennyivel kisebb komikum árán tekintetes uraztatják magukat — hogy tekintetesebb urakat ne emlitsünk — például a dijnok urak, a legújabb kor ezen Sanyarú Vendelei, kiknek foglalkozása csak abban különbözik az igavonástól, hogy acélkala- mussal és nem járomba fogva dolgoznak. De azért ök mégis «tekintetes» urak, noha a tekintetes cim nagyobb intelligenciát és végzettséget involvál, mint akár a nagyságos. Nagyságos ur lehet akármelyik exhordár is, ha megüti a Haupt- treffert (és öt magát örömében nem üti meg a guta), de tekintetes ur nem mindenki lehet. Hiába, a Nagyságos és Tekin’etes urak mégis «urak» és mert urak, a parvenü vállveregetö lenézésével közelítenek az iparos és kereskedő felé. Ez a kettő nekik csak kismihály, mivelhogy foglalkozásuk a mai úrhatnám világnak félszeg fölfogása szerint — nagyon közönséges. A gyerek végez pár középiskolát; keze közben elfinomodik, arcocskája elurasodik, gyomra elkénye- sedik s egész valóján bizonyos nüánsza az előkelőségnek ömlik át. Nem tanul; talán kissé a fölfogása is korlátolt ... nem baj... szoritani kell; mert az iparos és kereskedői pályákra nincsen semmi kedve. Az iskolákat átuszsza — Isten kegyelméből. Később szellemi töke hiján csak élösködik, vegetál szegény s minthogy a fóka kevés, az eszkimó pedig temérdek sok, lesz a gyerekből például dijnok. Tehát «ur!» De azért iparos vagy kereskedő ? Isten mentsen! Hogy is lehetne egy Káldy-fiu vagy Boromissza- csemete iparos, mikor hát az édes mama is elvégezte a négy polgárit s ebből a négy polgáriból, ha többet nem, legalább a két utolsó magánhangzót profitirozta. (Azt is megforditva!) Buta fiacskáját különben nem iskoláztatná erőnek erejével. Ébredj álmaidból, szegény Magyarország! Lásd be végre, hogy a mezőgazdasági alapra leghelyesebben a jól kifejlett ipar és kereskedés nehezedhetik. Az ipar pedig csak úgy fejlődhetik kellő és egészséges arányokban, ha művelői néminemű intelligenciával bírnak. A többi aztán csak kontár. A magyar iparnak azonban nem kontárokra, hanem intelligens elemekre van szüksége, kik az ipart művészetté íinomitani s igy jólétük eszközévé tenni képesek. Ha korog a gyomor, hasztalan csititod glaszé- keztyüddel — azért az tovább is korog... A jóra- való, törekvő iparos és kereskedő ezt a természetrajzi tüneményt nem ismeri. Legalább tapasztalatból nem! Legföljebb hallomás utján: hogy vannak «urak», kik ezen díszes titulusuk mellett sokat éheznek és még sem engednek a negyvennyolcból... így szünidő alatt, mikor a gyermek kevésbbé jó bizonyítványát otthon bemutatja, nem árt a szülőknek ez életbevágó dolgokról egy kissé gondolkozni, hogy készakarva ne nyomorítsák el csemetéik jövőjét, hanem a képességüknek igazán megfelelő pályára neveljék csemetéiket. Mert az ember csak azon a pályán lehet ur, a hol becsülettel megállja helyét. Deák Antal. Élelmezési kérdéseink. Az élelmezési mizériák cime alatt megjelent cikkünkből kifolyólag alkalomszerűnek találjuk ezúttal még néhány szót élelmezésünk ügyének, de különösen a huskérdésnek szentelni. Fölösleges dolog volna a hús minőségével és árával bővebben foglalkozni, mert hiszen azzal bizonyára mindenki
