Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-07-28 / 12. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 12. sz. tisztában van, hogy miképen vagyunk mi rákos-szent-mihályiak megáldva e tekintetben. Hanem igenis, végre-valahára a tettek mezejére kell lépnünk, mert ezzel is csak úgy vagyunk, mint egyéb dolgainkkal, hogy (ísegíts magadon s az Isten is megsegít /» A segítség ime kínálkozik, a mennyiben a múltkoriban megjelent cikkünk folytán néhány budapesti mészáros érdeklődött huskérdésünk iránt. A velük folytatott tárgyalás eredménye az, hogy akadts a mészárosok között nem egy, a ki kijelentette, hogy az esetben, ha 50—60 család összeáll, akkor hajlandó Budapestről télen-nyáron naponta a kora reggeli órákban húst szállítani és pedig a megrendelés szerint marha-, borjú- és sertéshúst, kinek-kinek olyant és annyit, a minőt és a menynyit előző napon megrendelt. Így aztán a hús minősége tekintetében hasonlíthatatlanul jobban volnánk, sőt az ár tekintetében is, mert a sokkalta jobb minőségű húst, még pedig nyomtaték nélküli húst kapnánk a rákos-szent-mihályi árakon, de ezen fölül a fölötte fontos közegészségügyi tekintetekben is nyugodtan lehetnénk, mert a kihozott húsfélék a vásárcsarnokokból származnának, a hol tudvalevőleg naponként szigorú hatósági vizsgálat után kerülnek forgalomba a húsfélék, ép úgy, mint egyéb élelmicikkek. Tovább megyünk azonban, mert nemcsak a húsfélékkel, hanem égyéb élelmicikkeinkkel is úgy vagyunk, hogy olyant kell vennünk, a milyent kapunk. így például nagyon jól tudjuk, hogy mennyire bosszantja a háziasszonyt az, a mikor a különben kifogástalanul elkészített pecsenyére ráönti a tejfölt és egy-két kavarás után kész — a túrós vesepecsenye, Eszterházy-rostélyos. Hát még az a fölséges túrós-tejfölös főzelék! No hát ezen a bajon hasonlóképen segíthetnénk, mert arra is akadna ember, a ki friss tojással, tiszta kezelésű friss, jóminőségü tejföllel, túróval és vajjal naponként ellátna bennünket. Lehet ugyan, hogy ezt az előre való rendelést talán egy kissé kellemetlennek tartják a háziasszonyaink, de hát például, ha mulatságról van szó, akkor már hetek előtt meg kell és meg is tudják állapítani, hogy minő öltözékben jelennek meg. Hát azt miért ne állapítanák meg szívesen előre, hogy másnapra miféle hús és egyéb élelmicikkre lesz szükségük. Bizonyos, minden jónak van némi kellemetlen oldala is, de azt hiszszük, hogy ezt az előre való gondoskodást szívesen fogják tenni asszonyaink abban a tudatban, hogy jól és olcsón kifogástalan tiszta kezelésű élelmicikkhez jutnak, a nélkül, hogy cselédüket naponként bevásárolni küldenék. Tekintélyes egyéb élelmicikk szükségleteinkről egy néhány bolgár kertészt is fölvilágosítottunk és ennek következtében már a legközelebbi vasárnap a zöldségféléket is olcsóbban vehetjük, mert két-három bolgár kertész fogja fölkeresni piacunkat és igy aztán egész heti zöldségszükségletünket olcsón beszerezhetjük. Hiszen, hogy egyebet ne említsünk, a helybeli piacon egy fej káposztát 10—16 fillérrel fizettük, mig Budapesten ugyanolyan 4—8 fillér; a paradicsom klgrmja Budapesten 12—16 fillér, zöldpaprikából 10 fillérért 6—10 drbot adnak, a befőzni való barackot örülhettünk, ha kgrmját 30—32 fillérért vehettük a budapesti 16—20—24 filléres árral szemben. Ebből is bárki összehasonlíthatja, hogy mily drágán vásárolunk mi rákos-szent-mihályiak. Most már ezek után, hogy tényleg a tettek mezejére léphessünk azoknak a családoknak neveit kellene tudnunk, a kik hajlandók volnának hús- és tejtermék-szükségleteiket télen-nyáron naponként házhoz szállíttatni, miért is ezúttal kérjük az érdeklődőket, miszerint eme szándékukat szerkesztőségünkkel, lakásaik megjelölése mellett tudatni szíveskednének, mi aztán majd átadjuk címüket az illető szállítóknak, a kik őket már legközelebb fölkeresnék a rendelés átvétele végett.* * A szállítók, kik a rendelést átveendik, igazolványnyal lesznek ellátva. Szerte. Rajta tehát! legyünk résen az összetartásban és be fog bizonyosodni, hogy «segíts magadon, az Isten is megsegít.» Bandy. A cinkotai mocsár. Levél a szerkesztőhöz. «A «Rákos Vidéke» folyó évi 11. számában a fönti cim alatt megjelent közleményre vonatkozólag addig is, mig az ügy hatósági elintézést nem nyer, szükségesnek tartom nem ugyan a cikkíró, de az érdekeltek és az olvasóközönség megnyugtatására és fölvilágositására a következőket közölni: Az annyira megénekelt mocsár tagadhatatlanid egészségi szempontból ártalmas, annak onnét bármi módon leendő le- csapolása föltétlenül és sürgősen kívánatos, azonban nem úgy. mint azt a közlemény Írója mondja, hanem igen is úgy, ahogy az ezen ügyben a kulturmérnökség közbenjöttével az 1891. évi junius hó 3-án megtartott hatósági szemlén történt megállapodások azt akkor kötelezővé tették. Ezek nem frázisok, mint az eddig megjelent közleményekben fölsorolt állítások, a melyek ellen elsősorban magának a puszta-szent-mihályi házépítők egyletének kellett volna tiltakozni* mint olyannak, a ki az 1890. évben kérelmezte a megye alispáni hivatalánál a kérdéses pocsolya lecsapolása iránt az intézkedést, tehát tudja azt, hogy minő megállapodások jöttek létre. Hogy az akkori intézkedések helyesen tétettek meg. bizonyítéka annak az, hogy 10 éven át panasz nem merült föl; az is bizonyos, hogy ezen idő alatt nem a cinkotai, hanem a szent-mibályi határ fejlődik és építkezik s valószínűbb (?!) is az, hogy a szent-mihályi építkezésekkel vele járó talajfölemelés, töltés az oka annak, hogy a viz lefolyása ma már meg van akadályozva. A mocsár hírlapi cikkezéssel nem fog kiszáradni, hanem igen is azzal, ha a 10 év előtt történt megállapodások ma ismét végrehajtatnak s hogy Cinkota község nem akar semmi elől kitérni, semmit másra hárítani, igazolom azzal, hogy Cinkota község már előterjesztést tett a lecsapolás eszközlése tárgyában készült munkálatoknak elökeresése és foganatosítása iránt. Várjuk tehát, mi következik, addig ne akarjuk egymást akár közönyösséggel, vagy pláne rosszakarattal és kihívással vádolni.» * Közöljük e levelet az audiatur et altera pars általunk mindenkor tiszteletben tartott és tartandó elvénél fogva. Mély sajnálattal vesszük tudomásul azt a szuverén lenézést, melylyel a fönti sorok t. beküldője múltkori cikkelyünk Íróját oly alsóbbrendű lénynek méltóztatik tartani, a melyet nem talál eléggé homo saptiensnek arra nézve, hogy fölvilágositásának áldásos malasztjában részesíteni érdemes volna. A mennyire azonban ezt sajnáljuk, annyira nem visszo- nozzuk ezt a jóindulatot, és annyira örvendünk azon, hogy a cikkely Írója maga is föltétlenül sürgősnek tartja a mocsár lecsapolását és pedig bizonyos megállapodások alapján. Nem volt módunkban ezek felől a «megállapodások» felől még illetékes helyről információkat szerezni, de meg fogjuk tenni és legyen meggyőződve cikkíró ur, hogy nem lesz szükségünk egy decenniumra, hogy e megállapodásoknak érvényt szereztessünk, mint ama közhatóságnak volt erre szüksége tiz esztendőre, melynek területén a kérdéses mocsár elterül. Hogy tiz éven át panasz nem merült föl, ez nem azt bizonyítja, hogy annak a sokat megénekelt magyar b ... árány türelemnek soha vége ne szakadjon, a mint nem bizonyítja azt sem, hogy a poshadt vízállást a szent-mihályi határ fejlődése okozta. * Rajta, rajta, szívesen vessszük. Szerte.
