Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-06-30 / 8. szám
I. évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, junius 30. 8. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. szerkesztőség és kiadóhivatal : I pelelős szerkesztő j Előfizetési ár i Swí™~ k<?r‘ Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. | ( Negyedévre ... ... ... « 2.— ... ( ÉS KIADÓTULAJDONOS . j Egyes szám ára ltí fillér. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szer- í f ' kesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére \ ~p^ T?,*“!"1 TO ~N~~V T JC3ZSÍJP1 f Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal küldendők. J 1 _________ügy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. Él elmezési mizériák. Panaszos levelet kaptunk egy úrnőtől, melyben olyan szomorú igazságokat ir meg, a melyek súlyát fájdalom egyaránt érezzük édes mindany- nyian, a kik sorsunkon javítandók kimenekültünk a kis embereket mohón abszorbeáló metropolisból, Budapestről. Ennek a kivándorlási procedúrának rendesen egyforma lefolyása van, csak a kiinduló pontja váltakozik. Drága lakbérek! Kevés kereset, sok kiadás ! Egészségügyi tekintetek! Jó levegő! Menekülés a házmesterek elöl a bankházmesterségbe ! » Ilyen és ezekhez hasonló hangzatos és kevésbbé hangzatos címeket lehetne adni annak a fejezetnek, melyet éltünk egy szomorú epizódjáról a sors könyvébe írunk abban a pillanatban, a mikor a butor- szállitó kocsi oda áll kapunk elé, hogy kifelé vigyen a meggyűlöd nagyvárosból. Micsoda örömmel vonulunk ki — és mekkora csalódás ér bennünket, mikor megizlelni kezdjük a pestkörnyéki életviszonyokat. Lassan-lassan azonban beletörődünk mindenbe ; és százszorosán boldog az, a ki azzal vigasztalhatja magát: hogy «én csak a gyermekeimért, a jő levegőért jöttem ki)), mert ez a polgártárs azután szívesen eltűri az eddig nem ismert mizériákat, és az övé az egyetlen indok, a melyet a nagyvárosi élethez szokott embereknek a nagyváros környékére való kivándorlása mellett mentségül fölhozni lehet. Más alkalommal talán visszatérünk még erre a kérdésre, most csak azokra a tarthatatlan állapotokra akarunk rámutatni, melyek a közélelmezés terén sújtják azokat, kik sorsuk javulását várták a pestvidéki élettől. A rákosvidéki élelmezési mizériákról Írunk, de tartunk tőle, reá illenek azok a főváros szomszédságában levő más telepekre is. Kezdjük például a lius-kérdésen. Tudvalevő dolog, hogy a pestvidéki telepesek, különösen nyáron,-mikor a nyaralók csinálnak konkurenciát az állandó lakóknak, átlagosan sokkal drágában fizetik a liust, mint a fővárosiak. Ha egyik-másik husfajta olcsóbb is, mint Budapesten, aránytalanul hitványabb, rosszabb húst kapunk mint a fővárosiak. Körülbelül az az arány a mi husiink és a fővárosi között, a mi a budapesti meg a bécsi marhahús között van, csakhogy mig a fővárosban meg kell jelölni azt, ha a mészáros növendék marhahúst akar árulni, addig nekünk szegény telepeseknek nem hogy hízó marhát nem vágnak, hanem meg kell elégednünk idő előtt megvénhedt sovány marhákkal, — tehenekkel, kifejletlen növendék marhák húsával és fizetjük a selejtes minőségű húst drágábban, mint Budapesten a jót. Pedig hát mennyivel nagyobb adót, vágódijat, házbért fizetnek a budapesti mészárosok, mennyivel nagyobb napi kiadásaik vannak! Mátyásföld talán az az egyetlen nyaraló telep, a hol az idén megtalálták a módját annak, hogyan kell és lehet a mészáros urakat is megrendszabályozni. És azután a tisztaság! Tisztelet a kivételnek, de tessék benézni egyik-másik rákosvidéki mészáros udvarába és azután tessék jóízűen enni! A mi különben a tisztaság kérdését illeti, méltó versenytársuk akad a mészárosoknak egyik-másik pék műhelyben és mindez azért, mert nincsen meg a kivánt felügyelet. Tessék csak állandóan megvizsgáltatni, de hozzáértő szakértők által a vágatás alá kerülő állatokat, tessék állandó hatósági felügyelet alatt tartani a mészárosok és pékek üzleteit tisztaság szempontjából, és tessék érzékenyen büntetni az arra érdemeseket a rákosvidéki t. közhatóságoknak, majd lassan-lassan megjavulnak a viszonyok. Hanem ennek a hatósági felügyeletnek, ellenőrzésnek, bírságolásnak nem ötletszerűnek, hanem rendszeresnek kell lenni; a hatóság vasmarkát állandóan éreztetni kell azokkal, a kik telhetetlen kapzsiságukban és indolenciájukkal a közönség kizsákmányolásában látják az egyedüli végcélt, a nélkül, hogy a közönség drága pénzéért minőség és mennyiség tekintetében is megfelelő és kielégítő ellenszolgáltatást nyújtanának. De nem egyedül csak a hatóságtól várjuk mi élelmezési viszonyaink javulását, hanem védjük meg önmagunhat társadalmilag is. Ha akad 40— 50 család egy-egy telepen, — és hogy ne akadna, — és e családok szövetkeznek, kötelezik magukat arra, hogy egy üzletben vásárolnak, nagyon könnyen kapnak majd fővárosi mészárost, péket, a ki fióküzletet állít és fővárosi árban
