Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-06-09 / 5. szám

I. évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, junius 9. 5. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: j FELELŐS SZERKESZTŐ { Előfizetési it I Äre™ JT “... ~ T t Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. / Negyedévre ..................... « 2.— ^ , ( ÉS KIADÓTULAJDONOS : ( Egyes szám ára 16 fillér. A lap szellemi reszere vonatkozó közlemények a szer- í ^ < kesztöségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére PÁRTÉNYI JÓZSEF. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal küldendők. ) I Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. Koromfekete paripáján vágtatva jön az Éj fia, Thanatos, kezében lefelé fordított fáklyával, és Athropos, a kegyetlen párka elvágja egy igaz ember életének fonalát. — Igen, meghalt egy ember, egy jó ember a szó legnemesebb értelmében. Hűséges ura önfeláldozó jó hitvesének, — gondos, szerető apja gyermekeinek, — igaz barátja barátjainak, —tiszta kezű sáfárja uraságának, Mátrai Ferenc József nincsen többér Bekövetkezett az elmúlás szo­morú órája. Mély gyász honol az Almásyak rákos-szentmihályi udvarházában, és a bánatosan kesergő család­dal együtt gyászol Rákos-Szent- Mihály népe. Gondolatnak is szivet facsaró, hogy ez az aranyszívű, örökké pattogó, de vigkedélyü jó bará­tunk nincsen többé ! Hogy nem halljuk többé naiv zsörtölödé- seit, — nem szoríthatunk immár vele kezet. * Mátrai Ferenc József az Al­másyak rákos-szent-mihályi ura­dalmának kasznárja, 1832-ben született Újvidéken. — A szabadságharc kezdetén a tizen hatéves deák honvédnek csapott föl és végig- küzdötte a szabadságharcot. 1849-ben ö is osztrák fogságba került. A fiatal honvédet egy uhlánus-ezredbe sorozták be és a lengyel határra küldötték. A katonaságtól hazakerülve gazdasági pályára lépett és a Zichy grófok szolgá­latába állott. Mint az Almásyak kasznárja hunyta be örökre szemét. A boldogult nagy érdemeket szerzett az Almásy Pál-telep létesítése körül. Egyike volt azoknak a régi magyaros, vendégszerető gazdatiszteknek, a kiknek típusa ma már teljesen kihaló félben van. Szabad idejét családja és barátai között osztotta meg, és ösmert vendégszeretete nagyban hozzájárult ahoz, hogy az Almásy Pál-telep parcellái oly bámu­latos gyorsan elkeltek és ma viruló, fejlődésének legszebb fokán álló nyaralótelep van az egykori cselédföldek helyén. Mátrai Ferenc József ama szí­vós természetű emberekhez tar­tozott, a kik a betegséget csak hí­réből ösmerik. Annál kegyetlenebbül és gyor­sabban bánt el vele balálthozó betegsége. Még a múlt évben jelentékte­len börsérülése támadt lábán. Baja pár hétre ágyba döntötte, de lassan-lassan mintha javult volna állapota. Talán, ha nagyobb gondot fordít magára, mint a gaz­daságra, tökéletesen kigyógyulha­tott volna. Csakhogy ehez kevesebb lelki- ösmeretesség kellett volna, mint a mennyi a boldogultat folytonos munkára serkentette. És ennek a lelkiösmeretes, tisztakezü embernek, a kinek talán uraságához való túlságos ragasz­kodása volt egyetlen hibája, meg kellett élnie azt, hogy az ö kedves pusztáján megütötték a dobot, széthordottak mindent! — Alig hunyta ugyanis be szemét a bir­tok úrnője özvegy Almásy Pálné, kiütött az osztoz­kodás az örökösök között és egy szomorú, esős szombat délután széthordták az árverési hiénák a birtok egész fölszerelését. Ez láthatólag megtörte az öreg embert. Mintha eltűnt volna régi jó kedélye. El-eljárogatott barátai közé, de nem az volt már a ki régen. Szégyelte, fájlalta az Almásy-birtok züllését. — Hej, ha az én nagyságos asszonyom látná, mi megy itten végbe, — sóhajtotta többször barátai körében. Fischer Győző nr fölvétele. Mátrai Ferenc József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom