Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-12-22 / 33. szám
RÁKOS VIDÉKE 1901. — 38. sz. Gondnoksági ülés, A rákosszentmihályi iskola gondnoksága december hó 14-én ülést tartott Farkas Ignác elnöklete alatt. Jelen voltak : Regele János, Zelky Endre, Scwartzl József, Újvári Ignác, Pártényi József gondnoksági tagok, Wa- yand Károly igazgató és Radomszky Mihály jegyzőkönyv- vezető osztálytanító. Elnök bejentette, hogy a járási számvevő a gondnokság számadását kifogásolta, mert a költségvetés nem volt mellékelve. Bejelentette azonban egyúttal elnök azt is, hogy a költségvetést illetékes helyen még nem hagyták jóvá, tehát azt csatolni sem lehetett a számadásokhoz. De nemcsak a f. évi költségvetés nincsen még jóvá hagyva, hanem az előző éveké sem. Ily körülmények között természetesen a gondnokság keze meg van kötve, ha csak a kiadásokat a saját zsebének terhére nem kockáztatja meg. A bürokratikus eljárás lassúsága folytán a gondnokság a legszükségesebb beszerzéseket sem tudja eszközölni. Például fölhozza, hogy az egyes tantermek annyira túlzsúfoltak, hogy a padokban 6—6 gyermek ül. Ez hátráltatja egyrészt a tanítást, de másrészt közegészségi szempontból is türhetlen állapot. Padokat kellene hát beszerezni, de nem lehet, mert nincsen jóváhagyott költségvetés. A gondnokság rendesen azt a választ kapja, hogy előterjesztése afödözet hiányában» teljesíthető nem volt. így történt az ingyenes iskolakönyvekkel is. A gondnokság fölterjesztést intézett a tanfelügyelőhöz, hogy az igazolt szegény iskolás gyermekeknek eszközöljön ki ingyen tankönyveket. A válasz az, hogy «födözet hiányában» a folyó tanévre a minisztérium nem adhat már ingyen tankönyveket. Pedig az államnyomdában garmadában vannak raktáron az e célra szánt könyvek! Annál nagyobb buzgalommal sürgeti azonban a minisztérium az 5°/o iskolaadó beszállítását. Erről különbeniapunk más helyén emlékezünk meg. A rákosszentmihályi iskola úgy látszik minden tekintetben mostoha gyermeke a tanügyi kormányzatnak. Csak legutóbb történt, hogy az állami végrehajtó lefoglalta az iskolapadokat a .tanítói nyugdíjalap hátraléka fejében. A tanítói nyugdíjalapra minden tanuló után 30 fillért kell a gondnokságnak beszolgáltatni az államnak, a község pedig «községi hozzájárulás» címén minden tanító után 24 koronát tartozik befizetni. Tényleg azonban eddig csak két tanerő után fizette be. Miért nem zájogolja meg hát az állam Csömör községet, és miért a saját iskoláját, hiszen a gondnokság az őt terhelő járulékot pontosan befizeti! A mi a tantermek túlzsúfoltságát illeti, fölhívjuk erre a tanfelügyelő urnák figyelmét. Az iskola igazgatója — bejelentése szerint — kérvényt is intézett már a tanfelügyelőséghez, hogy az újpesti iskolából kiselejtezett, állami tulajdont képező padokból 20 darabot engedélyezzen a rákosszentmihályi iskolának; a tanfelügyelő ur azonban csak hat pad beszerzését utalványozta. Nem értjük, hogy ha már a rákosszentmihályiak indokolatlan szerénységből — mert hisz ők is fizetik az 5° o pótadót, meg tehetős részük a tandijat megelégesznek kiselejtezett padokkal, miért nem kaphatják meg még ezeket sem a szükséges mennyiségben ? A gondokság elhatározta ülésében azt is, hogy átír a községi elöljárósághoz az iránt, hogy az egyes iskoláknál átjárókat készíttessen, mert tél viz idején valóságos merénylet az iskolás gyermekek egészsége ellen az a bámulatos indolencia, melylyel az elöljáróság eltűri, hogy szegény gyermekeknek feneketlen sártengereken kell átgázolniok. Az első számú iskolához a rákosszentmihályi lóvasut igazgatóságának jóvoltából a lóvasúti kocsisok csináltak átjárót. Kívánatos volna, hogy ha a község elöljárósága nem várna az ilyen konkurenciára, és főleg nem várná be azt, mig majd a «vörös cédulákat» fogják sorra kiragasztani a a házakra, mert mi bizony senki szép szemeinek a kedvéért nem fogjuk elhallgatni a járványos betegségek fellépését, a mihez kétségtelenül nagyban hozzájárul majd az a körülmény, hogy az iskolás gyermekek órákon át átázott cipőkben kénytelenek az iskolákban ülni. Az Erzsébet királyné-nt vasútja Bákos-Szent- Mihályon, Ha Rákos-Szent-Mihály térképét figyelemmel nézzük, azt tapasztaljuk, hogy csak keleti része népes és beépített, mig nyugoti oldala a keletihez viszonyítva, fejlődés tekintetében visszamaradt, pedig a továbbfejlődés lehetősége, az egészségi és területi viszonyok ez oldalon ép olyan kedvezők, mint a keleti részen. És mégis, ha mindezek ellenére a nyugoti oldalon fejlődés tekintetében bizonyos elmaradottságot tapasztalunk, úgy ezen jelenség okait nagy részben a kezdetleges lóvasúti közlekedésnek tudhatjuk be. Ezen kétségtelenül kezdetleges közlekedésen segíteni kötelességünk, és tudva a baj okát, azon kell lennünk, hogy egy uj közlekedési vonal megépítésével a helyes és természetszerű fejlődés menetét irányítsuk. Ezen törekvés szempontjából örömmel olvastam a napilapokban megjelent azon hirt, mely szerint az Erzsébet ki- rályné-uti villamos vasút engedélyezési tárgyalása a napokban tartatott meg. E vonal megépítése reánk nézve nagy fontosságú lehet, mivel csak mintegy két kilométerrel való meghosszabbításával egész Rákos-Szent-Mihály nyugoti részének közlekedése megjavítható volna. Indítványozom, hogy hívjuk föl az említett eszmére a társaság figyelmét, s mutassunk reá, mert ezt úgyis fölösleges bizonyítani, — hogy az Erzsébet királyné-uti vonalnak hozzánk való átvezetése nemcsak a mi közérdekeinkre, de a társulatra nézve is hasznos leend. «Segíts magadon s az Isten is megsegít», ez a közmondás reánk nagyon alkalmazható. A cselekvések ideje már elérkezett, ne habozzunk továbbra is, hanem cselekedjünk. Ezért fölhívom az egész nyugoti oldal érdekeltségének figyelmét a fölvetett eszme megvalósítására, azon kijelentéssel azonban, hogy úgy a közjó, mint saját érdekeink szempontjából a megépítendő vasútvonal csak akkor bírhat értékkel, ha az Aluiásy Pál-fasorban vezettetnék, mint oly útvonalon, mely fekvésénél fogva egész Rákos-Szent-Mihályt középen szeli át, és a mely már helyzetéből folyólag is az egész közlekedést mintegy felölelni hivatva van. Mozduljanak meg végre-valahára érdekeinket képviselő (?) hivatalos köreink és tegyenek már egyszer valamit a nyugati oldalért is, mert utóvégre csakis mindkét oldal együttvéve képezi egész Rákos-Szt-Mihályt. Állásfoglalásukkal pedig bizonyítsák be, hogy lakosságunk oly tényező, melylyel számolni kell és a melyre építeni lehet. Hangsúlyozzák, hogy már jelenlegi állapotaink is biztosítékot képeznek arra nézve, hogy egy vasútvonalnak Rákos-Szent-Mihályra való építése az illető társulat részéről egyáltalában nem áldozat, hanem egy oly jó tőkebefektetés, mely már a legelső években busásan fog kamatozni. T—r Rezső.
