Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-12-01 / 30. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 1901. — 30. sz. 2 elhárítására és a kivitel gyors lebonyolítására is. Épen azért és tekintettel arra, hogy a vonalmenti városrészek, telepek és községek visszafejlődése — a közönség igényeit ki nem elégítő közlekedési viszonyok régidő óta hiába várt javulásának elmaradása miatt — már is kezdetét vette s száz meg száz szegény család megélhetése és ugyanannyi vagy még sokkal több, ma még tűrhető anyagi viszonyok között élő család boldogulása vagy koldusbotra jutása függ a szóban levő vasútvonal villamos üzemre való átalakításától és ekként a közlekedési viszonyok megjavulásától, ismételten is azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulunk Nagyságodhoz, tegye meg a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy az átalakítás a mostani rendkívül kedvező munkabér viszonyok fölhasználásával még a tél és illetőleg a jövő tavasz folyamán történjék meg. Jól tudjuk, hogy a Nagyságod bölcs vezetése alatt álló részvénytársaság ezzel az érdekeltségnek s magának a székesfővárosnak is az előnyére bizonyos mértékig áldozatokat fog hozni. De tudjuk azt is és ezt bizonyára Nagyságod böl- csesége is méltányolni fogja, hogy a budapesti h. é. vasutak- nak — természetesen Cinkotáig számítva — épen ez a legnagyobb forgalmú s a legjövedelmezőbb, — és ez lévén a székesfőváros legtermészetesebb fejlődésének irányában — ez egyszersmind a legnagyobb jövőjű vonala is. Énnek az átalakítását ennélfogva soká halogatni amúgy sem lehetne, annyival kevésbé, mert a mostani célszerűtlen és elhasznált gőzüzemű berendezés, a mely a jelenlegi fölszerelés mellett a forgalmat lebonyolítani máris teljesen képtelennek bizonyult, szintén csak nagy költséggel, tetemes áldozatokkal lenne jókarba állítható s akkor sem felelne meg sem a jelenkor követelményeinek, sem az érdekeltség igényeinek, de még kevésbbé a részvényesek és a székesfőváros érdekeinek. Bizonyára tudni és méltányolni is fogja Nagyságod is, hogy a mostani berendezkedésnek az egyik legnagyobb, de nem egyedüli hibája a füst, a korom és a piszok, a mit a régi rendszerű, elhasznált és kopott mozdonyok árasztanak az utazó közönségre s a mi nap-nap után való utazás mellett nemcsak a ruháinkat, hanem az egészségünket is rontja és pusztítja; továbbá hogy a személyszállitó-kocsik szükek és kényelmetlenek s fűtési rendszerük sem a közegészségi, sem a közbiztonsági követelményeknek nem felel meg; világításuk pedig a lehető legrosszabb. Tudjuk és méltányoljuk is, hogy a külső-kerepesi-uti végállomáson csak a helyszűke vagy jobban mondva a helyhiánya miatt ninics megfelelő állomási épület. De kénytelenek vagyunk fölpanaszolni ezt is, mint egyikét azoknak a tarthatatlan és tűrhetetlen állapotoknak, a melyek arra kényszerítenek bennünket, hogy a villamos üzemre való átalakítást s a székesfőváros belső részeiben közlekedő közúti vasutakkal való szerves összeköttetést, nem pedig a gőzüzemű berendezés fejlesztését kell szorgalmaznunk és pedig annyival inkább, mert a várótermeket különösen félen nélkülözni lehetetlen. Készséggel elismerjük, hogy az idei és pedig úgy a nyári, mint a téli menetrend az előző éviekhez képest bizonyos mértékig javult. Kénytelenek vagyunk azonban konstatálni, hogy a téli menetrend összeállításánál számos oly körülmény hagyatott figyelmen kívül, a melyeknek kellő figyelemre méltatása mellett számba alig vehető költség- többlettel rendkívül sok jogos panasznak lehetett volna elejét venni. Nevezetesen nem volt figyelemmel az igazgatóság a rákos-szent mihályi évenként közel 400.000 főnyi utazó közönség azon mindenesetre jogos és méltánylást érdemlő igényére sem, hogy a puszta-szent-mihályi közúti vasútvonalainak a csatlakozás lehetővé tétessék, pedig ez sem vonatközlekedési akadályokba nem ütköznék, sem a legcsekélyebb anyagi áldozattal nem járna. Csak egy kis jóakarat kellene hozzá, s úgy Budapestről, valamint Cinkotáról úgy lehetne és kellene is indítani a vonatokat, hogy azok a József főherceg telep megállóhelyen találkozzanak, vagy legföljebb 5 6 perc külömbséggel érkezzenek oda. Figyelembe kellett volna venni továbbá az igazgatóságnak, hogy számos érdektársunk, jóravaló derék munkások, a székesfőváros belső részeiben, a keleti pályaudvartól, illetőleg ah. é. vasutak végállomásától messze eső helyeken van alkalmazva úgy, hogy a Budapestre reggel 5 óra 25 perckor érkező vonattal utazva, a munkaidő kezdetére nem érhetnek el foglalkozásuk helyére, mig ha ez a vonat csak 10—15 perccel érkeznék hamarabb a végállomásra, ezek a szegény emberek is teljesen ki lennének elégítve. De nem vette figyelembe az igazgatóság az idei téli menetrend összeállításánál még azt sem, hogy igen számos érdektársunk különösen a m. kir. posta és távirda tisztviselői és alkalmazottai csak este 9—10 órakor fejezik be napi munkájukat, V2IO órára tehát semmi esetre sem juthatnak a Budapestről akkor induló utolsó vonathoz. Nap-nap után gyalog kénytelenek ennélfogva Rákosfalvára, illetőleg B.-Szt.-Mihályra hazamenni, vagy a városban kell éjjeli szállásról gondo;kodniok. Ugyanilyen, vagy talán még rosszabb a helyzetük azoknak, a kik a nyugati pályaudvarból a késő esti órákban közlekedő vonatokkal utazván, a «Ferencz József laktanya» megállóhelynél szállanak le. Ezeknek itt sem kocsi, sem szállás nem állván, pénzért sem, rendelkezésükre, kétségtelenül gyalogolniok kell bármilyen időben. Még ha elhallgatnók is azt, a mit pedig eléggé hangsúlyozni is lehetetlen, hogy a késő esti vonatok hiánya a vonalmenti városrészek, telepek és községek lakóit a társadalmi életben való részvételtől, a szellemi életünk fejlődésére mulhatlanul szükséges szórakozástól, színházaktól stb. teljesen elzárja és ezzel rendkívül sok családot idegenit el az állandó kinlakástól, — tisztán és kizárólag a napi munkájukkal elfoglalt, kenyérkereset után járó érdektársainkra való tekintettel is mulhatlanul szükséges tehát, hogy este 10 és 11 órakor Budapestről kivétel nélkül minden nap vonatok indíttassanak. A menelrendnek a fennebb előadottak kegyes figyelembe vételével való pótlásánál és módosításánál nem kevésbbé fontos az érdekeltségre nézve még az sem, hogy a várótermek hiányát az utazó közönség legalább az indulásra váró kocsikba való beszállással pótolhassa, s hogy a vonatok közvetlenül az állomási épület elől és ne, a mint szokásban van attól 100 méteren kívüli távolságban, a harmadik vágányról indíttassanak. A vonatoknak a harmadik vágányról és 100 méteren kívüli távolságról való indítása ugyanis valóságos tortúra az utazó közönségre nézve, a mit csak az tud igazán méltányolni, a ki télviz idején sárban, vízben, vagy síkos rögökön át; koromsötétben, a föld felszínétől arasznyira kiálló vágányok és fedetlen váltók között csak egyszer is 100 métert végig bandukolt. Az a régi, jogos és méltányos kívánsága az érdekeltségnek, hogy a h. é. vasút vonataival a kerepesi-uti végállomásra érkező utasok legalább átszállással és újabb menetdij fizetése mellett villamosvasúti kocsikon mehessenek tovább, s viszont a város belső részeiből az induló vonatokhoz siető közönség közvetlenül az állomáshoz és illetőleg az induló vonatokhoz vivő villamos vasúti kocsikkal juthasson oda, s hogy e végből a muzeumköruti kitérőből a vicinálishoz és megfordítva közlekedő villamosvasúti kocsik és a h. é. vasutak menetrendje legalább a lehetőségig szerves összefüggésbe hozassék, nem szorul bővebb indokolásra, hiszen ezt már a kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltósága is elrendelte. Csak mint tényeket soroljuk fel ennélfogva, hogy a h. é. vasút vonataival a kerepesé úti végállomásra érkező utasoknak rendesen még a fele sem fér fel az ott várakozó, illetőleg nem ritkán hosszabb ideig tartó várakozás után odaérkező villamosvasúti kocsira, s ha megesik is, hogy több villámoskocsi áll ott a végállomáson, rendesen csak egyet indítanék el azonnal, a másik és harmadik csak 8—10, illetőleg 16—20 perc múlva indittatik, ha még annyi utasa volna is. A vonatok indításánál a közúti villamosvasutnak a városból kifelé jövő kocsijai érkezésére épen semmi figyelemmel nincsenek. Nem ritka eset, hogy épen a mikor az előbbi megérkezik, abban a pdlanatban indítják el a vicinálist és az utasok kivétel nélkül mind lemaradnak. Nem vennők rósz néven ezt «a nagy pontosságot» (?)
