Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-29 / 21. szám
I, évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, szeptember 29. 21. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: FELELŐS SZERKESZTŐ I Előfizetési ^ • Felévre .............................. « ■*.— Rá kos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. ( ------Negyedévre----------------------------------« 2.—----- . , ÉS KIADÓTULAJDONOS : Egyes szám ára 16 mlér. A l ap szellemi részére vonatkozó közlemények a szer- j r \ kesztöségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal címére PÁRTENYI JÓZSEF. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal küldendők. ) ' Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. Választunk. Választás előtt állunk! Valamikor ez az eszem-iszom, dinom-dánom, potyaszivar, vesztegetés örömnapjait, a terrorizmus, az immorális kapacitálás szemérmetlen duhajkodását jelentette nem egy helyen és alkalommal. Talán nem is olyan régen ?! Ma azonban, mikor a választások a «tisztaság» jegyében születnek, illetve vannak hivatva megszületni, — ma, hála Istennek másképen van — helyesebben másképen lesz. Tiszteljük egymás meggyőződését, nem ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk, a kik a magunk igazát hazafias érzülettel, a közjó előmozdítására irányuló igyekezetünk sugalta lelkesedéssel védjük meg más politikai hiten levő polgártársainkkal szemben. Avagy talán nem így van ? Fájdalom, mi, a kik a nagy politika határkövén innen szemléljük a most folyó választási tornát, nagyon sok foltot látunk ebben a küzdelemben, mely nem tisztit. * Eszem-iszom, dinom-dánom, potyaszivar, vesztegetés nincsen, legalább szeretjük hinni, hogy nincsen ; terrorizmustól, szelid nyomástól nem kell félni, mert a hátad mögött áll, — oh választó és választandó a kúriai bíráskodás láng pallosával, de van e emberi törvény oly hatalmas, meiy meg tudjon védeni attól, hogy rosszakaratú politikai ellenfeleid, azaz bocsánat, ellenségeid rejtekhelyeikből sárral meg ne dobáljanak, bepiszkolni ne igyekezzenek? Mert bizony-bizony úgy van még ma is, hogy nem egy polgártársunk érveinek gyöngeségét más emberek bepiszkolásával próbálja palástolni, könyökig markol a sárba és ronda munkája közben nem veszi észre, hogy maga-magát piszkitota be legjobban. Hanem mikor az olyan szép virtus! Hajrá, neki az ellenjelöltnek, neki a más párton levőknek, hisz a választás a legszebb alkalom arra, hogy szemetesládánk tartalmát kiürítsük a fórumon! Mintha bizony az a szemét nem a mi házunk táján gyűlt volna össze, mintha nem a mi portánkat éktelenitené legjobban, mintha bűzét nem mi éreznök leginkább, — és dögleletes kigőzölgését nem mi szivnók magunkba legelső sorban és legközvetlenebbül ?! ★ Elszomorító, undorító látvány,hogy még ma: a tiszta választások idejében is mily vad kéjjel játszsza végig imitt-amott az eldurvult lelkűiét a politikai gyűlölet szülte piszkos rágalmak kromatikus skáláját, csakhogy az ellenjelöltet párthívei,— a világ előtt minél förtelmesebb alakban mutathassa be. Letépni róla gyűlölettel a mezt, melyre egy érdemekben gazdag, tisztességes munkában eltöltött múlt jutalmául hímezték rá polgártársai az elismerés, a hála virágait, oh ez még manapság is szép és nemes foglalkozás — derék cselekedet! Ár Hanem azért ez nem jól van igy, ha igy van is. Nem volna szabad a jobbaknak szó nélkül eltűrni, hogy azt, a kit polgártársai megbecsülnek: mert tisztességes, becsületes meggyőződésük szerint maguk közül a legméltóbb arra, hogy tisztes, becsületes meggyőződésüket szolgálja, — azt, a ki polgártársai bizalmából merített erővel elsőnek áll a sorba, hogy érettük, javaikért dolgozzék — csak úgy szabadjára, büntetlenül bemocskolja a pártgyülölet... Az ily nemtelen piszkolódás ellen síkra kell száilani, hogy a fegyverekben nem válogató gyűlölködés magával szemben találja az egész társadalmat, akkor föl fog száradni az elvek diadalának utján a sár, azoknak pedig, a kik a piszkot szeretik, nem lesz mivel bemocskolni másokat, de magukat sem. Ellenben lesz igazán tiszta választás! Ezek után pedig térjünk át a magunk dolgára. ÁT
