Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-22 / 20. szám
1901. — 20. sz. RÁKOS VIDÉKE 8 szonettel fogadtatnak és lapunk legközelebbi számában nyugtáztatni fognak. Almás-telep, 1901 szeptember hányadikán. Flintái Kremlicza Lckvárius, felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. Az Almás-telepi Hiradó hírrovatából kiveszszük a következőket : Tudósítónk a következőkről értesít. A tegnap délután érkező expresszvonatból egy 30 évesnek látszó úriember szállt ki, kezében óriási fazekat tartva. Alig lépett azonban egyet, midőn a vonat kéményébe megbotolva, végig terült a síneken. Borzasztó látvány. A fazék ezer darabra törve hevert, a pompásan elkészített csirkecombok, nyakak és szárnyak fülhasitó zsibongással kóvályogtak a légben. A rögtön kivonult mentők csak bárom nyakat és a püspök-falatját, meg egy pár galuskát tudtak az életnek megmenteni s már esteledett, midőn a szerencsétlenül járt idegen elszakadt nadrágját, az Almás-telepi tűzoltóság közreműködésével megtudták foltozni. A kiállott izgalmak miatt a vicinális forgalom három napig szünetel. Továbbá:. Vonatkisiklás Almás-telepen. Tegnap délelőtt 3 órakor a vicinális expresszvonat berobogása előtt egy lakodalmas hangyapár akart a vágányokon keresztülhajtani. A vonatvezetőnek nem volt már ideje a gépet megállítani s nekiment az uj pár kocsijának. S ime, csodák csodája ! a lakodalmasoknak semmi bajuk sem történt, még csak az ostorszij sem görbült meg; mig ellenben az expresszvonat kisikolva darabokban hevert a vágányok között. Mint a vizsgálat kiderítette, felelősség a vonatvezetőt terheli, ki menetközben borotválkozott s nem vette észre a lakodalmas menetet. Különös eset érte lapunk felelős szerkesztőjét, Flintái Kremlicza Lekváriust; tegnap nagynénjénél sok paradicsom- levest evett s reggelre a lábaujjain paradicsombokrok nőttek. Jobban van. Ennyi talán elég is lesz az almás-telepi vigadók múltjából. «Hazánk» 1901 szeptember 15. Ára 8 fillér. / Árverés. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a gödöllői kir. járásbíróságnál 1900. évi Sp. 779/11. számú végzésével dr. Bezsilla István gödöllői ügyvéd által képviselt Tóth Mihály végrehajtató részére Velcz Sándor végrehajtást szenvedett ellen 27 kor. követelés és jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedettnél lefoglalt 600 koronára becsült ingóságokra a gödöllői kir. járásbíróság fenti számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a dr. Cserba Dezső 136 kor. 62 fill., dr. Eránosz István 160 kor. felülfoglaltatók követelése erejéig is, a mennyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedett lakásán Rákos- Csabán leendő megtartására határidőül 1901. évi szeptember hó 24. napján délután 4 órájára tűzetik ki, mikor a biróilag lefoglalt tehenek s egyéb ingóságok a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Fölhivatnak mindazok, a kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtó követelését megelőző kielé- gittetéshez tartanak jogot, miszerint elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnek vagy írásban beadni, avagy pedig szóval bejelenteni tartoznak. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján kifüggesztését követő naptól számittatik Kelt Gödöllőn, 1901. évi szeptember hó 3. napján. (P. H.) Trsztyánszky Kálmán s. k. kir. bir. végrehajtó. JÉ LA. i. A csutaki szerb pópa viruló leánya, a bájos arcú, édes szavú Jéla merengő szemeit az ablakon keresztül arra az átelenes vasrácsos kapura veti, a melyen épen akkor lovagol ki csutaki Csupor László, a falu daliás földesura. Jéla fölrebben a munkaasztal mellöl, az ablakhoz tapasztja lángoló homlokát s a hirtelen lobbanó szenvedély emésztő vágyával mereszti szemeit a nyalka lovas után, a ki ügyet sem vet arra a fényes ablakra, a melyen át az a két igéző csillagszem löveli feléje gyújtó sugarait. — Már megint nem akar észrevenni — panaszolja nagybusan Jéla s bágyadtan ereszkedik le a kis munkaasztal mellé. Az érdemes pópa a másik ablak fü'kéjében üldögél s jóízűen szunyókált. Valami rosszat álmodhatott az öreg ur, mert egyszerre csak fölriad, Jéla mellé szökött, a válára borult s fúltövön csókolta; aztán hosszú prófétaszakállas arcát Jéla égő arcához szorítva lágyan zsongó hangon becéz- getni kezdte: — Jéla, drágám ! Ugy-e nem hagyod el szegény öreg édesapádat ? — De édesapám ! — Ó én egyetlenem ! Mi lesz belőlem hogyha te is elhagysz ? — No de édesapám! Hiszen eszemágában sincs elhagyni. — Jéla, Jéla, ha te elhagyhatnád szegény öreg édesapádat ! — Mi jut eszébe, drága apám? Alkalmasint valami gonoszát álmodott, mert ma megint sok fekete kávét talált inni. ^ — Eh mit, álom ... fekete kávé !... De izé ... Jéla !... IVlondd meg igaz lelkedre, szereted te azt a Csupor urat? Jéla elhalványodott. Nem az igazságot félt megmondani, hanem nyakas édes apjának makacs gyűlölete aggasztotta: az öreg ur semmi kép sem szenvedhette azt a magyar tőről metszett ifjú földesurat. — Ugy-e szereted?... Csak mondd meg az igazat, nem szabad hazudni, drágám ! — Hát szeretem, édesapám ! A pópa, mintha a szél legyintette volna meg, támolyogni kezdett. Szólni akart, de a hangja elcsuklott. Talán elszédül, ha leánya át nem karolja s a divánra nem ülteti az imbolygó öreget. A mint a viruló leányzó halvány arcát apja deres arcához szorította, szakasztott olyan volt, mint a havason bimbózó rózsa. A pópa behunyt szemmel, bánatosan sóhajtott. Az a vaserő, az a vasakarat, melylyel népét rendben tudta tartani, megtört Jéla erős, makacs szenvedelmén. Tehetetlen szeretettel csüngött leányán: szeretete leszerelte energiáját. Jéla simogatta, biztatgatta, hogy nem lesz semmi baj. Váltig azt hajtogatta, hogy ő előbb lett az apjáé, minto^^ — Hát te szeretője vagy annak a bitangnak?^Jéla arcát elfutotta a vér. Fölkelt, apjához tántöTgotVs a karjába csimpaszkodott. / ; ... — Szeretője nem, de menyasszonya vagyok annak üy
