Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-22 / 20. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 20. sz. Képviselőtestületi közgyűlés ? (P.) Csömör-Rákos-Szent-Mihály képviselőtestülete szeptember hó 14-én közgyűlést tartott. Közgyűlésnek nevezzük ezt a közigazgatási faktumot, mert igy szól a meghívó, különben egészen bátran nevezhetnök komédiának is. Ezzel azonban nem magát a közgyűlést akarjuk nevetség tárgyává tenni hanem azokat a t. képviselő urakat kipellengérezni, a kik mindennel inkább törődnek, mint megbízóik érdekeinek képviselésével. Mert mi másra magyarázhatnók, mikor azt látjuk, hogy a rákos-szent-mihályi községi képviselők közül egyedül Farkas Ignác jelent meg a közgyűlésen és kívüle Hauser Gyula h. bíró meg Krojmcsek Ferenc esküdt képviselték Rákos-Szent-Mihályt? Tisztelettel kérdjük, ha mindjárt a megkérdezés ilyen díszesebb formája kellőképen nem is indokolt, hogy a rákos-szent-mihályi községi képviselő urak tulajdonképen miért vállalták el és közvetlenül vagy közvetve miért törték magukat a községi képviselői állás után, ha annak nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni ? Tudtunkkal ez tiszteletbeli állás, mely nemcsak azokra megtisztelő, a kiket ért, hanem elfogadásával megtisztelése kell hogy legyen a választóknak is, a kiknek bizal nát nem szabad, nem illik frivol közöny- nyél honorálni. Ha valakinek nincsen elég ideje vagy tehetsége arra, hogy a közbizalom által részére kijelölt helyen megtisztelő föladatának megfeleljen, legyen benne annyi lelkierö, hogy a pávatollakat észrevétlenül kiszedegesse onnan, a hova méltatlanul dugdosta a félrevezetett választó-polgárság. Álljon elő a rekedten károgó varjú természetes tollazatával és ne akarja megtéveszteni azokat, a kiknek a szeme lassan-lassan úgy is kinyílik! A legvitálisabb kérdés, a község költség-előirányzata volt napirendre tűzve; és a jó rákos-szent-mihályi községi képviselő urak oda se hederitettek a képviselőtestületi ülésnek. Jó lesz ezt a legközelebbi községi képviselőválasztásra ad nótám venni, mert hála Istennek, vannak még Rákos-Szent-Mihályon is olyan közönséges lelkek, ha mindjárt nem is rokonszenvesek mindenkinek, a kik komolyan érdeklődnek a község ügyei iránt és a kik nem igy kívánják elütni a legvitálisabb kérdéseket, a hogy például el szokták ütni a pagát ultimét. Mert Rákos-Szent-Miháiyon ma még mindig ott vagyunk, hogy a huszonegyes fogás, vagy egy bélakassza kedvéért esőben, hóban, szélben csak ki-ki- mozdulunk hazulról a korcsmába, — de hogy a közjó érdekében elvállalt kötelességünknek eleget tegyünk a községházán, arra már nagyon kényelmesek vagyunk! Minek is? Ennek az Istenáldotta Szentmihálynak úgy is az a szerencséje, hogy intézőinek ellenére fejlődik, mert ha fejlődését azoknak kellene köszönnie, a kik mindent elvállalnak, mindent jobban tudnak másoknál és mindenre hivatottságot éreznek magukban, — hej, akkor volna ám csak igazán puszta, Puszta-Szent-Mihály! Hanem tessék azért jól körülnézni, majd ha ezeknek az uraknak a mandátuma lejár. Lesz akkor kapaszkodás! Hogy megrostálják majd az embereket, kor, állás, tekintély szempontjából! Nehogy olyasvalaki is bejuthasson a községi képviselői állásba, a ki az azzal járó kötelezettségnek meg is tud és meg is akar telelni. No hanem kettőn áll a vásár. A választókon, meg az önjelölteken. A példákon okulva fogunk választani, ha az Isten addig éltet, — tessék arról már ma meggyőződve lenni! ★ A képviselötestü éti ülésen pedig minden a legnagyobb rendben folyt le a napirend szerint. Hogy mulattunk a nyáron? Hullik az aranyszínűvé vált őszi falevél. Elköltöztek a fecskék, a gólyák, a vadludak és el a közeli és távoli falvakból, fürdőkből a nyaralók. Mindnyájan együtt vagyunk most már budapestiek, a kik esténkint az édes, vakácziós nyári élvezetekről beszélünk. Ki a balatonparti estékről, a ki azonban nem jutott oda, az csak Harasztiról, Pécelről, Rákospalotáról, meg a «cinkotai nagy itce» nevű csárda tőszomszédságában fekvő Almás-telepről, a hol különben egy litografirozott lap is jelenik meg, melynek az a főérdekessége, hogy egy katonabandabeli őrmester szerkeszti, a ki ilyenféle kedélyes közleményekkel kedveskedik olvasóinak: Olvasóinkhoz. Kedves Olvasóink! Midőn e szerény lapocskát megindítottuk, egy nemes, egy hazafias cél magasztos eszmélyétöl áthatva cselekedtünk. A humanizmus ez, kedves olvasóim! A humanizmus, mi arra is tanít, hogy nyomorgó, küz- ködő embertársainkat ne engedjük az Ínség végső határáig jutni, hanem tőlünk telhetőleg, nehézségeket nem ismerve segitségökre legyünk. Kedves Olvasóink! Önök már mindnyájan szemtanúi voltak annak a hü és kitartó szolgálatnak, melylyel a mi, ma már haldokló tekebábjaink minket évek hosszú sora óta szolgálnak. S mi a jutalmuk e hosszú, odaadó szolgálatért. Az, hogy mi engedjük őket megtépett ruházattal, összeroncsolt tagokkal tovább is sínylődni. Gondolkodjunk tehát kedves olvasóim egy percig mi is humánusan, jusson eszünkbe az a sok kellemes érzet, mit e bábok nekünk okoztak, midőn golyóink előtt tiszteletteljes alázattal földig borulva, minket nem csekély dicsőséghez juttattak; áldozzunk tehát kedves bábjaink érdekében és vegyük meg e lapocskát csekély 30 fdlérért, mert az ebből befolyó összeg (a nélkül, hogy abból egy fülért is levonnánk a lap szerkesztésénél felmerült kiadások fedezésére) az elagott bábok javára fordittatik. Felülfizetésck, tekintettel nemes és jótékony célra, kő-
