Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-07-16 / 13-14. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 19: Ifi melegágyait, törvényhozásilag kimondván, hogy senki bordélyházat nem tarthat. A prostitúció kérdésének tanulmányozói előtt ismeretes, hogy a bordélyok „közrendészeti és közegézségügyi“ argumentumoknak köszönik fennállásukat az újabb korban. Az a fölfogás uralkodik nálunk még most is, hogy a kéjnőket úgy rendőri, mint közegészségügyi szempontból alaposabban lehet ellenőrizni, ha tömegesebben együtt laknak, mintha mindegyik külön lakást tart magának. E két argumentum közül a közegézségügyi a fontosabb. Vegyük tehát azt alaposabb szemle alá. A budapesti szabályrendelet értelmében minden kéjnő hetenként kétszer köteles magát orvosi vizsgálatnak alávetni. A magánbárcás épp úgy, mint a bordély bentlakója. Ha tehát a rendőrorvosi vizsgálat lelkiismeretes és alapos, akkor a perditák mindkét válfaja egyformán ellenőriztetik közegézségügyi szempontból. Különbség cs ik az lehet, hogy a magánbárcás, akinek a mindennapi megélhetésről magának kell gondoskodnia, sokkal kevésbbé iparkodik megbetegedését (mely a „keresetei“ lehetetlenné teszi) eltitkolni, mint a nyilvános ház lakója, mert ez utóbbi a tulajdonos árucikke, s a tulajdonos azon van, hogy portékája minden körülmények között meghozza a jövedelmet. A privát kéjnő saját érdekében ügyel arra, hogy egézsé- ges maradjon s ezért megválogatja, hogy kit fogad magánál. A bordélyház lakója azonban mindenkinek rendelkezésére kénytelen állani s azzol vigasztalja magát, ha inficiáltatik valamely vendégtől, hogy majd gondoskodik gyógykezeltetésről a „gazda“. Világos ennélfogva, hogy a férfiak a nemi érintkezésből eredhető betegségeknek inkább ki vannak téve a bordélyházakban, mint a magán kéjnőknél. Az a hetenként kétszer tartott orvosi vizsgálat vajmi keveset jelent. Mit ér az, hogy a rendőrorvos a vizsgálatnál — amely csak amúgy kutyafuttában tartatik — egézsé- gesnek találta a kéjnőt, ha az illető nő már egy óra múlva inficiáltatik és a következő vizs gálát megejtéséig naponként 10—15 férfival érintkezett s ugyanannyit inficiált! Európai tekintélyű orvosok kifejezést adtak ama nézetüknek, hogy a prostituált orvosi megvizsgálásának haszna nincs arányban azzal a kárral, melyet ez a vizsgálás közvetve okoz. Mert az orvosi ellenőrzés a nagyközönségben azt a tévhitet keltette föl, hogy nyugodtan keresheti föl a, b°rctélyházak lakóit és igy minden óvintézkedés nélkül érintkezik azokkal. Ez a bizalom okozza, hogy ijesztően szaporodik a nemi betegek száma mindazon országokban, hol orvosrendőri felügyelet alatt levő bordélyházak vannak. Ha a férfiak nem ringatóznának abban a föltevésben, hogy a rendőrség egézséges állapotban tartja a prostituáltakat, bizonyára a legnagyobb óvatossággal lépnének bármilyen kéjnővel is nemi érintkezésbe A konklúziója ezen álláspontnak az volna, hogy meg kell szüntetni az orvosi vizsgálatot. Ily messzire mi nem megyünk, hanem azt mondjuk: igenis meg kell szüntetni a bordéiyházakat, ahol a kéjnő nem a saját maga ura, hanem jóformán állati életet élő individuum, aki nem törődik az egézségével s akivel bárki érintkezhetik, ha le tudja fizetni az íliető bordélyház tariffáját. Ezen a közegézségügyi szemponton kívül tisztán emberi és humanitárius inditóokok is követelik a bordély rendszer megszüntetését. Hiába hoztak szabályrendeleteket, a helvzet ma is az, hogy a bordó yházak tulajdonosai valósággal cser^ kereskedést folytatnak a perditákkal és tetszésük szerint kizsákm nyolják őke . Az a szerencsétlen nő, aki ilyen házb i jutott, végleg elaljasul és tehetetlen bábbá válik gazdája kezében. Nem magának keres becstelensége árán, hanem a bordélyosnak, aki minden elképzelhető módon és ürügy alatt elszedi keresetét. Hol vannak a feminista egyesületek, hogy a nők ezen legszörnyübb rabszolgasága ellen még nem lázitották fel a társadalmat és a törvényhozást ? Hol vannak az < mberbarátok, hogy védelembe vegyék a legundokabb uzsora karmai közt tengődőket? Az álszemérem nem engedi, hogy nyilvánosan tárgyaltassék ez a kérdés. De strucc- módjára nem viselkedhetünk sokáig, mert statisztikai adatok bizonyítják, hogy a nemi betegségek hallatlan módon terjednek úgy a fővárosban, mint a vidéken. A kérdést tárgyalni kell. Elvárjuk a törvényhatósági bizottságtól, hogy szőnyegre fogja hozni és utasítja a tanácsot, hogy Norvégia példájára a bordélyházak megszüntetése iránt javaslatot terjesszen elő. Fővárosi hirek, Áthelyezések. A polgármester a közszolgálat érdekében Seregi Zoltán dr. tanácsi I. ügyosztályi tanácsjegyzőt az elnöki és személyzeti ügyosztályba, innen Csupor József dr. tanácsjegyzőt a tanácsi X. ügyosztályba, innen Dévény Gyula tanács jegyzőt a II. kér. elülj árósághoz, innen pedig Szalay Sándor dr. tanácsjegyzőt a tanácsi I. ügyosztályba helyezte át. Egyidejűleg Károlyi József tanácsi X. ügyosztályi segédfogalmazót a tanácsi VII. ügyosztályba
