Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-01-05 / 1. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1906 mény adta me" báró Percnyi föispá mák azt a s eienc.-és ideát, hogy Ugocsamegyéeen porceHán ipart létesítsen. — A megye területén ennélfogva alkalmasint már a közel jövőben állami szubvencióval támogatott porcellángyárat fognak felállítani, a mely előreláthatólag sok száz dolgos munkáskezet fog tisztességes keresethez juttatni. Az ugocsai főispán nemes és°rendkívüli gyakor’ati akcióját hihetőleg más megyék főispánjai is — az illető megye termelési viszonyaihoz mérten — követni fogják, az azon vidéken alkalmas iparágak létesítésével. És akkor záptojások helyett majd a nép szeretnie fogja fogadni mindenütt őket. Mert a népnek nem hangzatos frá- sisok, hanem kenyéradó munka kell. Ez a megdönthetetlen igazság. Buda és Pest múltjából. 1541-ben került Buda városa csellel a pogány török kézbe. Az átelleni pest városa, mely a hadak útjába esett, már régebben elvesztette magyar jellegét, mert magyar lakoságának zöme még 1529-ben Nagyváradra menekült Ott van eltemetve a pesti utolsó magyar biró is, névszerint Kenéz-Szűcs András, a kinek sirköve az országutcai Vargha ház pince gádorjába van befalazva. Nem tudom, meg van e még, én még 1876-ban láttam. Mikor azutána 145 éves török jármot a meg fogyatkozott magyar nemzet idegen segitséggel lerázta, a bécsi kormány az ő szájaize szerint kezdte meg a telepítés nagy munkáját, A magyart nem szívesen látták, de tárt karokkal fogadták a németet, spanyolt, olaszt és a rácot. Úgy Budán mint Pesten a végrehajtói és bírói hatalommal felruházot felsőbbséget a Budán székelő császári kamarás igazgatóság gyakorolta. Ez kezdette meg a romhalmazzá vált vá rosok kitakarítását és telepítését. Eleinte a katonaság takarította el az utcákról a romokat s minden szekérrel bejövő vidéki embernek, mikor a várost elhagyta kötelessége volt egy fuvarra való törmeléket kihordani. A kamarai igazgatóság osztotta a telkeket és bíráskodott a nagyobbára rokkant katonákból és bevándorlót mesteremberekből álló lakosság fölött. A telepesek öt esztendei adómentességet élveztek. Telkeiket vagy egészen ingyen, vagy pár garasért kap ták, de kötelesek voltak a házat egy év lefolyása alatt felépíteni s csak ezután kaptak polgár-jogot. Az itt-rekedt törököket a jezsuita atyák vették pártfogásba. Tömegesen keresztelték meg őket s német családi nevet kaptak. A megkereszteltek nagyrésze janicsár-árva volt. Apjukat vagy a harctéren kaszabolták le vagy ha élve kerültek hadifogságba, a mi nagy ritkaság volt, gályarabokul hurcolták cl őket. Mint mikor az ország fővárosát a keresztény hadak visszavivták, ki volt adva a jelszó, hogy janicsároknak és zsidóknak nincs pardon. Előbbiek számára ázo l sem, mert az ütközetben se nem kérték, se nem akartak kegyelmet, a zsidónak pedig azért nem volt pardon, mertmikor Kara-Musztafa nagyvezér, Tliökölyi Imre kuruckirály társaságában. Bécset ostromolta, a budai zsidók a portyázó kurocoktól és tatároktól összevásárolták a martalékot, s mikor a hadi szerencse fordult s a keresztény sereg Budát szorongatta, a zsidók oly elkesereredett elszántsággal védték a Halász bástyát hogy a kincseik védelmében egytől egyig ott véreztek el. Az ezredéves kiállítás alkalmával királyunk tulajdonát képező értékes gobelin is volt a többek közt kiállítva, melyek egyikén az a jelenet van megörökítve amikor a spanyol zsoldosok rakásra hordják a sok szakálas janicsár és zsidó fejet, melyekért a krónika Eljegyzése szerint, egy—egy arany ütötte a markukat Mikor nem régiben a Mátyástemplom keretét képező halászbástyát épiteni kezdték, az alapozási munkálatoknál rábukkantak a sok törzsnélküli koponyára. A helyszínén járó fürgelábu kőnyoma tos tudósitó, a ki vajmi fogyatékos történelmi is mérettel dicsekedhetett, nagy bölcsen kisütötte, hogy e helyen ezer keresztényToglyot nyakasztatott le egy tőrök basa bőrébe bujt vadállat, a kinek nevét a helyszínen járt tudósító a legjobb akarattal sem tnd- hatja meg, az állig begombolkodzó kömivespallértól. A sajtó, miután a liirt kőnyomatosszentirás hozta, bőségesen feltálalta a bölcseséget a türelmes közönségnek. Zsidókról lévén szó, helyénvalónak tartom felemlíteni, hogy a kérdéses alkalommal áldozatul esett mózes vallásuak nem magyar zsidók voltak, hanem a kelet söpredéke, az itt megtelepült spanyol zsidók u. n. spanyoletták. Mert a magyar zsidókat Budának csellel történt elfoglalása után Szulejman szultán hajókra rakatta s Bulgáriába szállíttatta, a hol utódaik Plevnea tájékán még inai napig is élnek s meg- különböztésül „madzsarli csifut“-nak hívják őket. A kötelesség. — A székesfőváros és a főkapitány. — A székesfőváros tanácsa és közgyűlése ugyancsak kitanitotta Rudnay Béla főkapitányt a köteles- ségteljesitésről. Mert hát a fővárosi magistratus véleménye szerint a főkapitány a szedő-strájk alkalmával nem végezte híven'a kötelességét. Pontatlan volt. Mulasztást követett el. Késett. És e késedelmével úgyszólván elősegítette a szocialisták támadását. Igaz, liog'y valamennyi lap szerkesztősége, amely ama nevezetes napon a szocialisták támadásától tartott. ugyauazon egy időben kérte a főkapitányságtól a rendőri segélyt, s éppen ezért a lehetetlenséggel volt határos Rudnay részéről, hogy annyi felé ossza meg a maga rendőreit, ahány helyen csak a szerkesztőségek lelkiismerete szocialista támadást sej tett: hanem ezt a tekintetes magistratus nem vehette figyelembe. A főkapitánynak lovas rendőrei is
