Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)

1906-01-05 / 1. szám

1906

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

7

vannak cs — bizonyára igy okoskodott magában a tanács --- ha kevés volt a rendőr, hát küldte volna egyik fenyegetett posztra a lovasrendőrőket gyalog, a másikra pedig — rendőr nélkül — a rendőrlo vak at.

Ez azonban alkalmasint tréfa. A tanács kifogáskodásának pedig komoly oka van. A tanács és közgyűlés ugyanis olykép o oskodik, hogy ha én teljesítem — úgymond — az én kötelességemet, megkövetelem, hogy épp úgy teljesítsd te is a te kötelességedet. És ez igen helyes okoskodás. Ebben a fővárosnak tökéletesen igaza van. Alert tudvalevő, hogy a főváros mindenkor mintaszerű vala az ő kötelességeinek hü teljesítésében.

Nyájas olvasó, adófizető polgára a fővárosnak és budapesti lakos, ne kételkedjék ! Ne mosolyogjon gúnyos ajakkal e szavaimnak hallatára! Ne vétkezzen és ne kisértse az istent! Mert e sorok Írója száz és egy példát tudna itt felsorolni annak a bizonyítására, hogy a kötelesség teljesítésben a tekintetes fővárosi magistratus kanterben vezet.

Vagy nem kötelessége-e a magistratusnak pl. a főváros közegészségügyének biztonságáról gondoskodni ? Nos, volt idő talán egyszer is, amikor a gondoskodást elmulasztotta Valamint van megelőző ren dészet, éppen úgy vannak a járványos betegségeket megelelőző közegészségügyi intézkedések is. Elmulasztotta-e ezeket megtenni valaha a tanács ? Sohasem. Budapesten sohasem volt kolera, soha difteri- tisz, soha vörheny, soha tífusz, soha tifuszos viz, és soha semminemű járvány. Volt ugyan idő minden évben néhányszor, amikor ráfogták erre a szép városra, hogy itt járvái.y pusztít, hanem az merő rágalom volt mindannyiszor. Mert járvány — éppen a magistratus preventív óvóintézkedései folytán -- itt egyáltalában nem tudott föllépni, s legföljebb az történt meg néha, hogy a gyermekek és felnőtt embe rek, privát jókedvükből, magánszorgalmukból potyogtak el a járványkórházakban vagy az utcán.

Eh, mi dolog is az a folytonos gyanúsítás ! Ki merné pl. vakmerőén állítani, hogy Budapest köz élelmezése nem elsőrendű ? Mióta felállították a ló- vágóhidat, azóta alkalmasint senki. Igaz, hogy a marha, borjú és disznóhus disznómódon drága, de a lóhus olcsó és megbízható. Sertésvészes lohnst pl. sohasem kaphatsz, bárhogyan keresed is. Tagaó hatatlan, hogy a tej, vaj, liszt, cukor, kávé, tea, pap rika, dara, rizs, bor többnyire hamisítva vannak, de hát nincsenek-e a nőknek hamis hajuk, hamis fogaik, hamis keblük és hamis szivük s mégis mily bájosak és szeretetreméltók, ugyebár ? S ha a nő, Istennek e fönséges teremtménye, lehet hamisítva, mért ne lehetnének hamisítva az embernek gyatra élelmiszerei is ? A tanács azért — biztosított felőle mindenkit — tiszta bort kap a poharába, még az alkoholellenes kongresszus lakomáján is.

Avagy talán a köztisztaság ellen van kifogása valakinek ? Aki ebben kételkedik, ne sajnáljon érte egy sétát Budapest legforgalmasabb utain s majd saját szemével, orrával és tüdejével szerezhet meg győződést afelől, hogy mekkora buzgalommal seprik föl az utcai seprügépek az útról a port, a járó-kelő közönség tüdejébe.

Akinek pedig a főváros középitkezése nem tetszik, az menjen lakni Piripóesra. Ott lassz szabad térség, lessz „zöld.“ És éppen azért építtetett be Budapest fővárosa a város területén minden valamire való szabad térséget, hogy Magyarország fővárosát megkülönböztesse Piripócstól. Ezt követeli meg tőle a metropolisok fejlődésének örökös fövénye.

Végül akadhatna olyan is — aki sok egyebeken kívül — a fővárosnál divó prof ekei -rendszerben merné keresni a magistrátus, meg a bizottság kötelesség mulasztását. Hanem ez humbug. A főváros mindig szigorúan gondoskodik arról, hogy a „Protekcionskind“-eket lehetőleg kiszorítsa — kisebb állásaikból, de — a nagyobb állásokba.

Mindezekből a röviden kiderített példákból, ime kiviláglik, hogy a főváros tanácsa s közgyűlése, joggal leckéztette meg Rudnay főkapitányt, kötelesség mulasztásai miatt. Mert a főkapitány nem teljesíti a kötelességét, a fővárosi tanács és közgyűlés pedig : igen. Vagy nem ?

IRODALOM.

Anadoli.

— Pilisi és .-zilasi Szilassy Gyula dr. Párisból értesítik lapunkat, hogy a francia könyvpiacnak ez idei karácsonyi szenzációját ismét a világhírű Plan könykiadócég bocsátotta ki, s — ez egyszer (még pedig a cég tudtán kívül) — magyar ember tollából.

Sikerült megtudnunk, hogy a ,.L' Empire du travail“ (a „Munka Birodalma“) cimü érdekfeszitő müvet pilisi és szilasi Szilassy Gyula dr. irta, aki hosszú évekig tartózkodott az Egyesült államokban és — mint diplomatának — Waschingtonban kitűnő alkalma nyílt a munka birodalmát a legvilágosabban látni, hallani és megítélni. A tengerentúli nemzetóriás élete oly nagy hatással volt reá, hogy a jankae életmódot politikai, polgári és gazdasági oldalairól bírálva, úgy megalkotta Amerika társadalom történetét, hogy tárgyát nem kell „Anadolin“ után senkinek búvárkodni tovább, nem kell senkinek feldolgoznia újra: maradandót alkotott. Fényes gondolat volt Siilassyiól, hogy Amerika szabad polgárait s köztük számtalan sínylődő hazánkfiának uj életmódját a könyvirodalom világpiacára juttatta, s bemutatta a vallásos magyart, aki az újvilágban még ma- kacsabbul tar ki a hazájából magával hozott sajátos hitélete mellett és ős vallása fényét, melegét ott ragyogtatja minden munkás cselekedetén. Es ezt a szerző kemény, csillogó szavakkal mondja el. Legszembeötlőbb gondolata :

„Ép úgy — mint Angliában — Amerikában sem lehet szó zsidó-kérdésről vagy veszedelemről, miután ez a faj itt egyáltalában nem bírja monopolizálni a pusztán merkantil eszével és tehetségével, sem az angol, sem az amerikai világkereskedelmet.“ — . . .

Gondolatébresztő hatású szavak ezek, különösen manapság, amikor Oroszországban azért üldözik a zsidót, mert szétterpeszkedett kereskedelmükön, azért pusztítják az örményt, mert az is különb merkantil, mint a háziúr, az orosz.

Érdekesnek tartottunk eddig is minden alapos tanulmányt, a mely bepillantást nyújt az amerikai nemzet világfontosságu gazdaságába, iparába, keres-