Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-18 / 7. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1904. február 18. 7. szám. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ... .............. ... ... ... 12 kor. Fé l évre.............. ___ ... ____ 6 kor. SZ ERKESZTI ES KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5, Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség» Törvénycsinálás és a nyilvánosság. A belügyminisztériumban ismét elővették a fővárosi uj törvényre vonatkozólag már kidolgozott javaslatot. Sándor József államtitkár elnöklete alatt ánkettet is tartottak, de a tanácskozás részletei nem jutottak nyilvánosságra. Véleményünk szerint ilv nagyfontosságu ügyben nincs helye a titkolódzásnak. Bármily bizalommal viseltessünk is azok képessége iránt, kik az uj törvény 'kodifikálására vállalkoztak, meg a kik informácziókkal szolgálnak, az ügy érdekében mégis kivánnunk kell, hogy az eszmecsere minden részlete közhírré tétessék. Ha igaz, hogy egy elabo- ratum már készen van, elő kell állani vele, hogy az összes érdekelt felek hozzászólhassanak. Mennél több embernek nyilik alkalma véleménynyilvánításra, annál valószínűbb, hogy az uj törvény meg fog felelni a közszükségletnek. Az eddigi törvényeknek többnyire az volt a baja, hogy kellő előkészítés és megvitatás nélkül terjesztették a parlament elé, mely — ha csak közjogi kérdés nem rejtőzött bennük — gőzerővel letárgyalta és elfogadta azokat. A hibák és hiányok csak utólag derültek ki. A sok eset közül elég, ha utalunk a tisztességtelen üzleti versenyre, a vasárnapi munkaszünetre és a tisztviselők fizetésjavitására vonatkozó törvényekre. Alig van törvényünk, melyet komplikálttá ne tennének az utólagosan kiadott és lényeges változtatásokat tartalmazó miniszteri rendeletek. Egy modern államban a felületes törvénygyártás nemcsak slendriánság, hanem sok kellemetlenségnek és kárnak előidézője. Pedig nem nehéz elejét venni. Csak az szükséges hozzá, hogy előzetesen hallgassák meg az érdekelt köröket. A legbölesebb kodifikátorra nézve sem kisebbítés, ha kötelességévé tétetik mások nézeteinek meghallgatása. A mostani rendszer mellett gyakran előfordul, hogy az a kodifikátor vagy kodifikáló bizottság, amely a törvényjavaslatot a saját esze és legjobb tudása szerint kidolgozta, s már teljesen kész állapotban bocsátja a parlament vagy a pro forma összehívott érdekeltségi ánket elé: hiúságból nem engedi a változtatást még akkor sem, amikor annak szükségességét kézzelfoghatóan bebizonyítják. Mert szégyennek tartaná, ha azt mondanák, hogy munkálata javításra szorult. A miniszterek többnyire identifikálják magukat szakközegeik előterjesztésével, s így szaporodnak a hiányos és helytelen törvények. Ezt a hiúsági momentumot eltüntetni lehetne olykép, hogy a készítendő törvények minden egyes pontja megvitatás tárgyát képezze a legtágabb körű értekezleteken, & a kodifikálással megbízott szakember csak az eszmék tisztázása után fogalmazza meg a törvényjavaslatot. Ne akarjon szellemi apja lenni a törvénynek, hanem csupán közreműködőnek tekintse magát. Az uj fővárosi törvényt a főváros meghallgatása nélkül nem lehet megcsinálni. Meghallgatásnak azonban nem tekinthetjük két-három bizottsági tag meghívását a bizal-
