Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1904. január 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 Az érdem azonban első sorban a kezdeményező városé, mely mig egyrészt büszkeséggel tölti el annak vezetőit és minden lakosát, másrészt bámulatot és elismerést vív ki a követők és idegenek ezreitől. Úgy hiszem, hogy mi az e fajta dicsőségben még keveset sütkéresztünk, és ez — tisztelettel elismerem — nem a tekintetes Tanács igyekezetén és áldozatkészségén múlott, hanem részben az ipar, részben a magasabb technikai tudományok terén való fiatalságunkon. Eme meggyőződésünk hatása alatt bizalommal és élénk reménynyel eltelve fordulunk kérésünkkel a tekintetes Tanácshoz, kérve, hogy alább körülirt találmányunkat a főváros házszámainak jelzésére és éjjeli megvilágítására elfogadni és értékesíteni méltóztassék, akkép, hogy annak használata a közbiztonság és közrendészet szempontjából szabályrendeletileg kötelezővé tétessék. A készülék, a melyre már szabadalmat nyertünk, a házszámok éjjeli megvilágítására szolgál. Szerénytelenek volnánk, ha találmányunk nagyszerűségét vagy akár csak alkalmazhatóságát is erősítget- nénk, annál kevésbbé, mert a mit alázattal kérünk is — a tekintetes Tanács által ez irányban megejtendő szakértői szemle van hivatva arra, hogy a kívánatra bemutatandó szerkezet minémüsége felett ítéletet mondjon. Ezt megelőzőleg csupán azt vagyunk bátrak megjegyezni, hogy annak nagysága és egyáltalán az alakja tetszés szerint állapítható meg és berendezhető gázra, villanyra és petróleumra egyaránt. Kitérünk azonban még egy pár szóval találmányunk alkalmazhatásának prakticus voltára, ami első sorban lebegett szemeink előtt találmányunk megszerkeztésénél. Nem csalódunk, ha állítjuk, hogy alig van valaki, ki ne botorkált volna már este vagy éjjel egyik háztól a másikig, mig végre nagynehezen kisilabizált egy számot, mely a keresett házra rávezette, tehát alig lesz valaki, aki örömmel ne fogadná a külömben is bizonytalan és veszélyes nagyvárosi éjjelek közbiztonságának érdekében teendő emez intézkedést. Nagyszabású újítás volna ez, mely kellemesen lepne meg minden embert, helybelit, vidékit és külföldit egyaránt! * * * A Neumann-féle jelzőtábla lapos szekrénykéből áll, melynek mellső falát a favezetékben ki- és betolható üveglap képezi. Ezen üveglap egyik oldalán a kezelés megkönnyítésére szegélyléczczel van ellátva. A lap tej üvegből vagy homályos üvegből áll és ezen van a felírás alkalmazva. A szekrényke fenéklapjára két lécz van enyvezve, melyek közé a lámpa tolható be. Miután a szekrény fából készül, felső lapjára belül bádoglemez van szegelve, mely a falon keresz- tülmenő bádogkürtőt hordja. A fenéklapon, vagy az oldallapokon és pedig alsó végükhöz közel légnyilások vannak alkalmazva. Éjjel a lámpát meggyujtják, miáltal az üveglapra festett számok és utczanevek sötétben is láthatókká válnak. Világításra lehet: gáz, villamos, petroleum vagy hasonló lámpákat használni. * * * Kívánatosnak tartjuk, hogy a tanács mielőbb próbát tegyen a találmánynyal. A leírás szerint könnyen kezelhető a jelzőtábla, s miután beszerzése nem igényel nagy költséget, haladéktalanul intézkedni kell, hogy a főváros minden részében fölállit- tassék. A főváros pőréi. A közgyűlés utasítása alapján a tiszti főügyész beszámolt a fővárosnak 1903. év második felében volt pőréiről. Négyszáz nyolczvenkilencz pőre volt az idei második félévben a fővárosnak. Még pedig 17 aktiv rendes, 350 aktiv sommás, 67 passzív rendes, 31 passzív sommás és 24 kisajátító pőre. A per tárgyát illetőleg legnagyobb összeggel az alábbiak szerepelnek: 588.000 korona kártérítés a Kecskeméthy ügyből kifolyólag Szimély Ede és társai ellen. 130.000 koronát követel a fővárostól kártérítés czimén Strasser Ulrik és társa. 88.080 koronát jogtalan gazdagodás czimén Seiderhelm Ernő, 1.518.532 koronát szerződés alapján az Egyesült építő és ipar r. társaság, 30.000 koronát kár czimén özv. Reich Lajosné. 160.000 koronát dr. Knöpfelmacher József kártalanítás czimén. A pörök kimutatását azért követeli a főváros, hogy lássa kikkel kell pőrösködnie s a közmunkáknak vállalatba adásakor vagy városi bérletek kiadásakor mellőzhesse a jogosulatlanul pörlekedőket, vagy a kiktől a bérösszeget csak pör utján lehet megkapni. A kimutatás megvan, de gyakorlati eredménye nincsen. Azt látjuk a kimutatásból, hogy van a városnak több olyan bérlője, a kiktől minden negyedben pör utján kell a bérösszeget behajtani. A rendes gazda az ilyen bérlőnek fölmond, vagy más utón igyekszik tőle szabadulni, a főváros az egyetlen, a ki követelését minden negyedben pör utján meghagyja a bérletben. A fővárosnak sem lehet az a czélja, hogy egy félévben közel ötszáz pőre legyen s a bérlőket minden negyedévben porolje a 10—30 korona bérösszegért.
