Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-02 / 5. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. február 2. tikus infekczióknak is. Könnyelműek és higiénikus dolgokban járatlanok lóvén, gyanútlanul engedjük a borbélynak, hogy fejünket azzal a fésűvel és kefével tisztogassa, megborotvált arczunkat azzal a szivacsosai mossa és pamacscsal puderozza, amelylyel előttünk már száz meg száz embert kiszolgált. Nem jut eszünkbe, hogy a sok száz ember közt lehetett bőr- bajos vagy romlott vérü, s hogy baczilusok maradhattak a fésűben, a kefében, a pamacson, a szivacsban, amelyek esetleg bennünket is inficiálni fognak. Sőt sokan attól sem undorodnak vissza, ha a borbély már használt törülközőt gyömöszöl a nyakunkra vagy ilyennel töröli arczunkat. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a fej- bőrbetegségek 70 százaléka a borbélyüzletekben támad. Az orvosok már sokszor felszólaltak és óvatosságra intették a közönséget, de eredménytelenül. Ha emlékezetünk nem csal, a hatóság is elrendelt bizonyos higiénikus intézkedéseket a borbélyüzletekre vonatkozólag, azonban ezek részint nem lettek végrehajtva, részint elégtelenek. A leghelyesebb eljárás az volna, ha mindenki a saját fésűjét, keféjét és egyéb toilettszereit használhatná. Egy nagyforgalmú üzletnél ez azonban lehetetlenség. Nem is kivánhatjuk, hogy a borbély minden vendége számára külön eszközöket tartson. A havi vagy évi előfizetők kedvéért még meghozhatja ezt az áldozatot, de mit csináljon az úgynevezett futó vendégekkel, kik ma ebbe, holnapután abba a borbélyüzletbe mennek? Egyszeri használat után dobja el a fésűt, kefét stb. Bolondság volna ezt követelni. De van a megoldásnak egy kevósbbé költséges és mégis praktikus módja. A dezinftciálás. Tessék minden egyes szerszámot és toilette- eszközt használat után fertőteleniteni. Amint köteles a borbély kellő mennyiségű fehórruhát, (törülközőt, hajköpenyt stb.) készletben tartani, úgy tétessék kötelességévé kellő mennyiségű fésűt, kefét, szivacsot, pamacsot, habverő tányért stb. beszerezni. Legyen ezekből akkora készlete, hogy a már használt tárgyakat kényelmesen és gondossan dezinficiáll- hassa. Behozhatnák továbbá azt a reformot is, hogy az arcz letörlésére és az inggallér meg a nyak kitömésére ne kendőt, hanem selyempapirt használjanak. Egy-egy fehérruha kimosatása többe kerül, mint ez a papir, s használatát csak az ellenezheti, aki öt-hat vendéget szolgál ki ugyanegy kendővel. Kétségtelen, hogy a higiénikus reformok ez egyszerű módja is növelni fogja a borbélyok tőkebefektetését és üzemköltségét. Mondhatnék, hogy semmi köze a publikumnak ehhez, mert első és legfőbb érdek a közegészség megóvása. A ki nem képes amodern hygienekövetelményei szerint berendezkedni és dolgozni, az hagyja abba mesterségét. Ámde nem igy áll a helyzet. A borbélyok és a fodrászok szervezett ipartestületet képeznek s egyértelmüleg elhatározhatják, hogy e higiénikus reformok életbeléptetésével egyidejűleg a kiszolgálás árait is fölemelik. Amennyivel több kiadást okoznak azok, annyival emeljék föl az árakat. A különbözet nem rúghat többre pár krajczárnál, s azt a közönség szivesen meg fogja fizetni. A reformot tehát jogosan követelhetjük. A főváros tiszti és kerületi orvosai mulasztást követnek el, ha ki nem eszközük a tanácsnál, hogy ez irányban g}7ors intézkedés történjék. És ha meg lesz a szabályrendelet, az ő kötelességük a legszigorúbb ellenőrzés gyakorlása. Kereskedők szervezkedése. Az országos magyar kereskedelmi egyesület, mely a múlt napokban tartotta alakuló gyűlését, 12 programmpontban foglalja össze mindazon teendőket, melyeknek megvalósitásán munkálkodni kiván. A szervezkedésnek czélját az első pont körvonalazza, mely szerint a szövetség feladata egyesíteni az ország minden részében széjjelszórt kereskedőket, hogy ez a befolyás, mely a kereskedő osztályt számánál, a nemzeti munkában és a közteherviselésben való részvételénél fogva joggal megilleti, minden tekintetben egységesen érvényre juthasson. Magunk részéről csak elismeréssel üdvözölhetjük társadalmunk ezen intelligens osztályának szervezkedését, azonban a programmban felvett egyes pontokban találunk olyan kijelentéseket, a melyek legnagyobb mértékben aggodalmat keltők, a menynyiben egyenesen harczot hirdetnek azokkal szemben, a kik tapasztalataik alapján nem akartak és akarnak hinni, hogy a magyar kereskedelem ment minden kinövésektől és mindig ideális czólokat követ és a kik gyakran épen ezen oknál fogva támadásokat intéznek ellene. Nem czólunk ezen hibákat felsorolni, csak felemlítjük azt, hogy a fogyasztási szövetkezeteket, a melyek ellen hathatósan akar küzdeni, épen a „tisztességtelen“ kereskedelem hozta létre, tehát az ok szülte az okozatot. Hogy a szövetkezeteken kívül is tapasztalhatók visszaélések, ez emberi hiba, melyet az újonnan alkotandó szövetkezeti törvény lesz hivatva kiküszöbölni. Ugyanezen pont ugyan nyilatkozik arról is, hogy elvben a szövetkezeti eszmét nem utasítja vissza, de ez szintén csak „elvi“ kijelentés, mert hisz az világos dolog, hogy a szövetkezet végkifej lésé ben arra lesz hivatva, hogy a tisztán közvetítő és nem nagy konczepczióju kereskedést megszüntesse és igy a kereskedelmi létérdekkel össze sem egyezhető. Félő, hogy ezen harczokban az ' 0. M. K. E. kifogja meríteni erejét és a valóban nagy czélok
