Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-02 / 5. szám
1904. február 2. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 körül való'^ munkálkodásra nem marad elég ideje. Az ellenpárt lapjai a harczi riadót már megfujták, főleg a 12. pont ellen, mely jogául és kötelezettségül teszi a szövetség minden tagjának, hogy a központhoz és a kerületi góczpontokhoz forduljon mindazon esetekben, melyekben a kereskedő hírneve, becsülete és keresete veszélyeztetve van, nagyon helyesen jegyzi meg az egyik napilap, hogy az ország közvéleménye csak akkor fogadhatja a szövetség akczió- ját szinpatikusan, ha országos czélokért fog harczolni. Országos czéloknak pedig nincsenek ellenségei az ország határain belül. Mi a 8. pontot tartjuk magunk részéről a legfontosabbnak, mely arról szól, hogy „a szövetség védi a nemzeti munkát és támogatja minden erejével a hazai ipart.“ Ha csupán csak azért történt volna az országos szervezkedés és a többi pontot, melyek közül, egynémelyik alkalmas a meggy an usitásra, elhagyták volna, minden párton osztatlan lelkesedéssel fogadták volna a kereskedők e tömörülését annál inkább, mert sajnosán látjuk, hogy hazai kereskedelmünk nem asszimilálódott még eléggé a nagy nemzeti czélokkal, melyeknek feladata Magyar• országot minden izében magjmrrá tenni. Ezen szemrehányást mi nem vádképpen említjük, csupán konstatálunk egy sajnos körülményt, mely már eddig is nagyon sok félremagyarázatnak volt okozója a különféle hazai termelési ágak képviselői között. Teljesen magunkévá teszszük egy napilapnak azon kijelentését, hogy a magyar kereskedőnek első és elodázhatatlan feladata: tömörülni, szervezkedni és egész társadalmi és politikai súlyát, befolyását egyetlen czél szolgálatába adni. Ez a czél a magyar ipar megteremtése, az eszköz: a külön vámterület megalkotása. Ha ez megtörténik, ha a magyar kereskedő magyar iparczikkeket árul, a magyar iparos pedig magyar ősterményeket használ el vagy dolgoz fel, akkor helyreáll a társadalmi egyensúly, meglesz a közös czél, a melyért mindannyiunknak küzdeni kell és ebből természetszerűen folyik, hogy megszerzi a magyar kereskedő osztály azt a társadalmi pozicziót is, mely után sokan hiába áhítoznak. A magyar kereskedő osztálynak feladata sokkal fontosabb, mint a külföldi államoké, mert itt nemzeti missziót van hivatva oly irányban terjeszteni, melyből az ország teljes függetlensége megszerezhető. Ha az internaczionalizmus helyébe az igaz haza- fiúi érzést helyezik, mely nemcsak a boldogulást kívánja az ország határain belül, hanem a nemzeti termelést mindenképen a külföldi fölé helyezi és a magyar iparnak hivatásánál fogva előharczosa lesz, úgy a kozmopolitaság vádjai a pozitív bizonyítékok által fognak megszűnni. Ne harczokkal akarják a kereskedők a pozicziót kivivni, hanem a poziczió megszerzéséhez nemzeti munkával járuljanak hozzá. Közegészség Budapesten. A székesfőváros közegészségi állapota deczem- berben, viszonyítva a múlt havihoz, kedvező volt, a mennyiben hevenyfertőzö kórok közül csak az enyhe jellegű kanyaró emelkedett, mig a súlyosabb jellegűek számában csökkenés konstatálható s e mellett a halálozás lényeges változást nem mutat. A légzőszervek hurutos, lobos és gümös bán- talmai a következő halálozást tüntetik fel: Meghalt gümökórban 212 (múlt hó 200), tüdőlobban 92 (múlt hó 86), hörghurutban 30 (múlt hó 26), egyéb légzöszervi bajokban 90 (múlt hó 75). összesen 424, az összes halálozás 41-0 százaléka. Himlőeset ezen hóban nem volt. Elve született e hóban 2041 ; meghalt — katonák nélkül, az útról jött s itt elhalt 116 egyén levonásával 1032; igy a születések 1009-el múlták felül a halálozásokat. A lefolyt utolsó öt évben születési és halálozási esetek egymáshoz a következőleg viszonylanak : 1899. évben élve született 23611 meghalt 13617 1890. n n n 25601 „ 13623 1901. n n n 22976 „ 12655 1902. n n n 23469 „ 13351 1903. V V V 22652 „ 13498 egyén. Deczember hóban a székesfőváros összes köz- ós magánkórházaiban, valamint gyógyintézeteiben gyógykezeltetett 9710 fekvő és 14220 járó beteg, összesen 23,930, vagyis 222-vel több, mint az elmúlt hóban. A kér. orvosok által gyógykezeltetett 761 fekvő és 1900 járóbeteg, összesen 2661; kórházba küldetett 116 egyén. 'Előfordult kezelésük alatt: hasi hagymáz 10, vörhegy 92, kanyaró 210, diftéria 41, orbáncz 21, tüdővész 82, tüdőlob 20. Deczember hóban a lipótmezei állami elmegyógyintézetben 1050, az angyalföldi állami elmegyógyintézetben 346, a megfigyelő osztályon 177, a dr. Schwarczer-féle elme- és ideggyógyintézetben 189 elmebeteg ápoltatott. A székesfővárosi „Erzsébet“-szegényházban 1020 egyén közül beteg volt 508 (elme- és eskóros 227), a dunajobbparti szegényházban 305 egyén közül 20 volt beteg, a székesfővárosi „Josephinum“-fiárva- házban 201 növendék közül nem volt beteg; a „Klo- tildu-szeretetházban 66 növendék közül 1 volt beteg, az „Elisabethinum“ leány árvaházban 108 növendék közül nem volt beteg, a „Mayeru fiárvaház 71 növendéke közül nem volt beteg, a protestáns árvaházban 100 növendék közül nem volt beteg. A hajléktalanok menhelye egyletének négy menházában decz. havában szállást kapott: 24.532 férfi, 2454 nő és 219 gyermek, összesen 27.205 személy.
