Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-02 / 5. szám
magyar székesfőváros 3 1904 február 2. forgatása követelik a közmunka programúi megvalósítását, követelik ezt azok az eltemetett, elhibázott, formátlan és ídomtalan közópitkezósek is, a melyeket ezentúl kerülni kellene s a melyek szinte hangosan, kihivólag figyelmeztetik a jóizlósü embert a hivatalos észjárás ferdeségeire. Ezeken a bajokon segíteni kell mielőbb. Hosszú időre kell megalkotni a közmunka-programmot, a melynek minden egyes részlete szabályos, hibátlan, egész legyen. Álljanak össze a főváros műépítészei, a hatóság mérnökei és együttesen dolgozzanak ki olyan tervet, amelynek alapján Budapest világvárossá legyen fejleszthető. Legyen megállapítva a huszonöt, ötven, hetvenöt és száz esztendőre szóló közmúnka- programm. Ennél a kérdésnél elesik az az ellenvetés, hogy a hosszú időtartamra megállapított munkaprogramul megköti az utódok kezét. A mai rendszertelenség, igaz, nem köt senkit, de kiszámíthatatlan időre megakasztja a főváros egészséges, modern alapon való rendezését. A rendszeres közmunkaprogrammot követeli a czivilizáczió; a világosságot kerüli, féli az, a ki szeret a zavarosban halászni. II111111 III li 11 till III II1111111111 llllllllillllllillnl|i1111111|lliiI.liinliii1111iilll1111111H'li1111111111111111II III III 11111111111111111■i111111II111:HII1111111ll11111II1111111:111'. 1111n11111111 n11111II11 ll l ll I ill lII lII illll iII Tanácsi határozat mint Szentirás. — Az utcza- és háztáblák megvilágítása. — Nagyrabecsüljük a főváros mérnöki hivatalát, mert képzett, szorgalmas személyzete van, de most az egyszer alaposan blamálta magát egy javaslatával. Az történt ugyanis, hogy a tanács fölhívására véleményt kellett volna mondania arról a készülékről, melyet egy helybeli gyár az utczajelző táblák megvilágítása czéljából konstruált és a városhoz benyújtott. A józan polgári ész azt véli, hogy a mérnöki hivatal lelkiismeretesen megvizsgálta : praktikus-e az a találmány vagy sem ? s az eredményhez szabta javaslatát. A józan észt azonban csaknem mindig szabadságolni kell, a mikor a fővárosról és valamely közérdekű dologról van szó, mert a főváros intézőkörei már ősidők óta megszakítottak minden összeköttetést vele. így tehát a mérnöki hivatal egyszerűen félretette a találmányt és nemes egyszerűséggel azt izente a tanácsnak: a készülék elutasítandó, mert egy régibb tanácsi határozat szerint az ily készülékek használata kötelezővé nem tehető. Ne essék zokon a mérnöki hivatalnak, ha nagy bolondságnak mondjuk ezt a motiválást. Hogy miért bolondság és abszurdum, talán megfogja érteni az alábbiakból. A mióta a világ fennáll, még nem hoztak az emberek olyan törvényt, a mely az idők múltával és a viszonyok változtával módosítva, átalakítva vagy teljesen eltörölve ne lett volna. A társadalmi és technikai fejlődésből önként következik, hogy a mit ennek a századnak vagy évtizednek a törvényhozása jónak és helyesnek látott elrendelni vagy megtagadni, azt a következő század, esetleg már a következő évtized szükségszerüleg megváltoztatja. Ha ez áll a nemzetek kormányzására vonatkozólag, annál kétségbevonhatatlanabb a városok szükebb körű életét illetőleg. E fölött nem is vitatkozunk. De e tételből levezethető a szóbanforgó kérdés merituma is. A tanács állítólag már kimondta, hogy a jelzőtáblákat megvilágító készülékek használata kötelez- hetővé nem tehető. Szentirás-e ez a tanácsi határozat? Mi azt feleljük: dehogy is szentirás! Megváltoztathatja ugyanaz a tanács vagy a közgyűlés. De ha nem örök törvény, akkor abszurdum a reá való hivatkozással útját állani egy közhasznú találmány érvényesülésének. Egyébként pedig bátrak vagyunk kétségbe vonni, hogy egy oly világitó készüléknek kötelező használatát a város el nem rendelhetné. Ugyan ki vagy mi akadályozhatja meg ebben? Hiszen első sorban ez a saját privát ügye. Kizárólag tőle függ, hogy mily jelzőtáblákat állíttasson az utczák sarkára. Ha a költséget megszavazza a törvényhatósági bizottság, akár aranyból is készíttetheti a táblákat. Gondoskodhat tehát arról is, hogy a táblák megvilágítva legyenek. Egyelőre ennyi is nagy haladást jelentene. A továbbiakra nézve, hogy tudniillik minden háztulajdonos a saját házának tábláját megvilágíthassa, a mi felfogásunk szerint a fővárosnak van intézkedési joga. A mint szabályrendeletet hozott a lépcsőházak és kapualjak kötelező megvilágításáról, épp úgy joga van ezt elrendelni a haztáblákra vonatkozólag. Világos ennélfogva, hogy a tanács ama határozata, melyre a mérnöki hivatal hivatkozik, erőszakolt és tarthatatlan. Nem volt egyéb kibúvónál. Ezt a mérnöki hivatal is beláthatja s kötelessége volna minden alkalmat fölhasználni, hogy a helytelen határozat megváltoztatását elősegítse. Most módja volt hozzá. Ha az a készülék a technikai és financziális szempontoknak megfelel, ajánlania kellett volna. Bízta volna a tanácsra, hogy az takarózzék a saját köpenyébe. Szeretnők, ha ez az ügy a közgyűlés elé vitetnék s ott tisztázódnék: van-e joga a fővárosnak kötelezőleg elrendelni az utcza- és háztáblák megvilágítását. A borbélyüzletek és a közegészség. A tüdővész terjedésének korlátozására már akcióba léptek a hatóságok és maga a társadalom is, eközben azonban csaknem mindnyájan megfeledkezünk, hogy óvórendszabályok szükségesek egy másfajta ragályozás ellen is. Orvosilag megállapított tény, hogy a borbély- és fodrász-üzletek hathatós terjesztői nemcsak a haj- és bőrbetegségeknek, de igen sokszor a szifili-
