Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-10-03 / 24. szám
IÍX)4. október 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1 3. Milyen ólelmiczikkekben várható még esetleges áremelkedés ? 4. Á már tett intézkedéseken kivül mik kivá- natosak még az állam és mik a főváros részéről a drágaság, illetőleg az esetleges további áremelkedés ellensúlyozására ? 5. Miképpen lehetne biztosítani, hogy addig is, mig a jövő év termesztményei piaczra kerülnek, a főváros vásárain, különösen a jövő év tavaszán megfelelő felhozatalok és igy készletek legyenek ? 6. Minthogy a nagyban való kereskedelem és ennélfogva a közélelmezés érdekében a központi vásárcsarnok kibővítése terveztetik, kielégithető volna-e a czél azzal is ha a mostani központi vásárcsarnok az egyéb árusok kihelyezésével teljesen csakis az engros-kereskedelem czéljaira rendeztetnék be és használtatnék ? 7. A hatósági közvetítők a fennálló szabályzat és feltételek mellett elegendőképp szolgálhatják-e az élelmiszerkereskedelem és a közélelmezés érdekeit s miféle hatósági intézkedéssel lehetne működésüket hatályosabbá és szélesebb körűvé tenni ? 8. Mily vasúti tarifális intézkedésekkel lehetne az áruk Budapestre való felhozatalát előmozdítani? 9. Mily befolyással van az élelmiczikkeknek a jelenlegi tarifakedvezmények mellett külföldre való kivitele a főváros élelmezésére? * Mi ezzel a tervezettel sehogysem tudtunk megbarátkozni. Hisz ez valóságos akadémiai székfoglaló akart lenni, a mivel tudvalevőleg a gyomrokat nem lehet kielégíteni. Lám : a polgármester úr figyelmét elkerülte a szigetvári eset, a hol a miniszter kimondotta, hogy a hatósági árszabás indokolatlan drágítás esetén helyet foglal. Miért, kérdjük: miért és mi okból nem szabnak határt az élelmiszer uzsorának ? Hajdanta, ha az iparosok, kereskedők túlmagas árakat Csináltak, a hatósági közgyűlésen kimondották : — bogy limitáljunk ! Tessék limitálni! Tessék útját venni a fenyegető ínségnek, mert bármennyire liberális akar lenni a hatóság a drágasággal, mint falra festett rémmel szemben, a . drágaságon, mint tényen, csak úgy segíthet, ha ennek útját szegi, vagy a polgárságot szineskedésre szólítja fél. Persze erre vezérférfiu kell... Halmos János ur ő méltósága elutazott. A katonai hatóságok és iparvállalataink. Azt a kérdést, hogy mi előbbrevaló : a polgárság érdeke, vagy a katonaságé? hiába bizgatjuk. A józan észnek és az argumentumoknak nincs ott helye, ahol a katonai hatalom valamit óhajt vagy követel. Bizonyság erre egész állami életünk, mely a maga égető kulturális és gazdasági szükségleteit, s azonfelül a nemzeti kívánalmakat is alárendeli a katonaság „sic volo, sic jubeou álláspontjának. Azonban mindennek van határa, tehát a katonai okvetetlenkedéseknek is. A székesfőváros abba a helyzetbe jutott, hogy végre is széleskörű akcziót lesz kénytelen indítani a katonai hatóságok ellen, a melyek akadályt gördítenek az iparvállalatok elé s ekkép kárt okoznak a fővárosnak. Az újabb időben egyre-másra előfordult, hogy iparvállalatok, amelyek a főváros külső részein akartak megtelepedni, nem valósíthatták meg szándékukat, mert a katonai hatóság tiltakozott létesítésük ellen. Tudni kell, hogy a katonaságnak a város szélein különféle raktárai vannak. Az egyikben lőszert, a másikban puskaport, a harmadikban szénát, zabot, nyerget stbit őriznek. Ezeket a raktárakat a hadügy- ministerium jobban félti, mint a szemefényét és nem engedi, hogy közelükben gyár- vagy iparvállalat létesüljön. Mert hátha tűz támad a gyártelepen és kigyulad a K. u. K. magasin is! Hiába mondjuk e nevetséges kifogásra, hogy tűzveszélyes telepre a polgári hatóság nem ad engedélyt. Katonáék botorul ragaszkodnak ahoz, hogy az ő magazinjaik „rayon“-jában senki ne telepedjék meg. így volt annak idején a Gellérthegy gyei is. Noha Budapesten a legfiatalabb suszterinas is tudta, hogy a Gellérthegyi erődnek semmiféle hadászati jelentősége és hivatása nincs, (mert Budapest az egyetlen főváros a világon, melyet védművekkel körülvenni elmulasztottak) mégis évtizedeken át tilos volt a hegy lejtőin való építkezés. A hadügyminisztérium itt is „rayont“ állapított meg s ez által évtizedekre vissza vetette a főváros e szép részének fejlődését. Ugyanezt az értelmetlen és igazságtalan eljárást követi most a külső részeken, a magazinokra és puskaporos raktárakra való hivatkozással. Ámde a fővárosnak számot kell vetnie, hogy mi hoz több hasznot neki és a polgárságnak: azok a katonai magazinok-e, melyek minden adótól mentesek és csak arra valók, hogy az őrizetükre kirendelt bakáknak legyen hol elfagyasztani a lábukat és fülüket, avagy a sok ezer korona adót fizető és sok száz munkásnak foglalkozást nyújtó ipartelepek ? Azt hisszük, hogy az Angyalföldi gyógyíthatatlan őrülteken és dr. Frimm növendékein kivül minden más ember úgy fog okoskodni, hogy ha az ipartelepeknek útjába esnek a katonai raktárak, akkor nem az ipartelepek létesítését kell abbahagyni, hanem a magazinokat kell távolabbra költöztetni. Ezek inproduktiv dolgok, amazok ellenben a közgazdasági élet értékes szervei. Ámde hiába világosabb ez a napnál is. Katonáék előtt a polgári érdek — schmarn. Mi közük nekik Budapest fejlődéséhez, iparához, jövedelmi forrásához és a munkások nyomorához ? Egy üres magazin, amelyikre 50 év előtt rápingálták a sárga-fekete szint és a k. k. betűket, előttük értékesebb és szent- ségesebb objektum, mint az egész főváros. Útban
