Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-10-03 / 24. szám
Í90A október 8. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 ’f rendezésből semmi sem lesz. Már most: vagy komolyan fogták fel a kérdést illetékes helyen, vagy nem. De már annak a komoly jelentősége elől, hogy egy eladósodott alkalmazottak gárdájára a közügyek szénáját ne bízzuk, elzárkózni nem lehet. Azt kívánjuk és követeljük a jól felfogott közérdek szempontjából, hogy valamelyik városatya ebben az ügyben a legkomolyabban interpelláljon! Világosságot és határozott választ kérünk, mert a nyilvánosság már amugyis nyakig szaturálva van ezzel az adóssági kérdéssel és jobb ma tudnunk, hogy mikép akarnak segiteni, vagy miért nem akarnak segíteni a bajon. Lehetetlenséget ezen a téren általánosságban nem ismerünk, egyenes és nyilt választ várunk. Uj szabályzat az építkezésekre. Fővárosunknak, a mi kedvelt és beczézge- tett Budapestünknek van egy eredendő ősi baja: nincs programmja. Nincsen közlekedési, építkezési, közélelmezési stb. programmja, vagyis: ami van, az rossz. Csak úgy találomra, esetszerűen segit magán a hatóság, ami aztán azt eredményezi, hogy az egyenesből görbe, a közterületből semmi sem lesz, a levegő kiszorul a városból és külsőleg szép e város, de belülről beteg. Régi baja ugyanis a mi fővárosunknak, hogy a területekkel valóságos uzsorát enged folytatni. A bérkaszárnyarendszer minálunk már annyira túltengett, hogy idő nap előtt jó tüdejii fővárosi lakos ritkaság számba megy majd. Tudniillik: az utczák, utak szélessége, az udvarok nagysága és a be- és felépített területek terjedelme között nincsen meg az az arány, a melyet a közegészségügy megkövetel. Mert hisz nem elég, hogy lakunk valamely épületben, nem elég az, hogy méregdrága lakbért fizetünk, keresményünk egy harmadrészét a lakbér emészti fel, hanem ilyen drága feltételek mellett jól és egészségesen kell laknunk. A mostani viszonyok mellett a fővárosi lakosok sáppadtságán, vérszegénységén, a gyermekek csenevész növésén nincs mit csodálkoznunk, de köteles a hatóság ezen az állapoton j avitani. Sokszori felszólalás után végre a mérnöki hivatal kidolgozott egy építkezési tervezetet, melyre a tanácstól 1899-ben kapott utasítást s a melynek öt év múlva megfelelt. A tervezet, ha magában véve nem is ép a legideálisabb a jelenlegi viszonyoknak, a lehetőség határai között legalább megnyugtatónak tetszik, mert alapját képezheti a további korrekezióknak, a beható mérlegeléseknek. Az Eberling főmérnök gondos odaadását dicsérő tervezetből kiemelendőnek tartjuk a következőket: . : A mérnöki hivatal a kész szabályrendeletet kisérő jelentésében rámutat arra, hogy a tíz esztendős építésügyi szabályzat ellen az összes érdekelt felek kezdettől panaszkodnak s a panaszok igazolást nyernek abban is, hogy a szabályzat hatása nem járt haszonnal a főváros fejlődésére. Egyik nagy hiánya a szabályzatnak, hogy az uj kerületi elöljárósági törvénynyel, amely az épi- tésrendőri ügyeket a központi igazgatástól a kerületibe tette át, nincs összefüggésben. Másrészt a közmunkák tanácsát illető olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeknek nincs helyük az általános építésügyi szabályzatban. A mérnöki hivatal tervezete e két körülményt figyelembe véve készült. Ezeken kívül számba vettek minden komoly panaszt s amit lehet, felhasználtak. Nagy botránya azonban a munkának, hogy a főváros uj szabályozási, illetőleg beépítési terve nincs készen, amelyet pedig a szabályzattal föltétlenül kapcsolatba kellene hozni. Ennek hiányában a tervezet uj intézkedései leginkább a közegészségi szempontból szükséges orvoslásokra szorítkoztak, még pedig: 1. megváltoztatják az udvarterületek nagyságát, mert helytelen az, hogy például a Váczi- utczában, ahol 1000 forint egy négyszögöl telek, ugyanolyan nagyságú udvar legyen előírva, mint a kültelki 5—6 forintos telkeken. Ez a rendszertelenség okozta a sürü beépítéseket, amelyeket meg kell szüntetni: 2. az épületmagasságokat, amelyek az egész fővárosban egyméretüek, szintén megváltoztatják. Ez volt az oka az extenziv fejlődésnek, alkalmat adván arra, ha az utcza elég széles volt, hogy a kültelkeken is 3—4 emeletes házakat építsenek: 3. megszüntetik azt a közegészségi szempontból rendkívül hátrányos állapotot, hogy az utcza szélességéhez arányitva tulmagas házakat engedélyezzenek. Ma tudniillik az a szabály, hogy 10 méteres utczában 3 emeletes, vagyis 20 méter magas házakra adnak építési engedélyt, tehát az utczaszélesség kétszeresére. A tervezet a külföldi szokást szeretné alkalmazni, amelyet eszményinek tart, t, i. a ház magassága ne legyen uagyobb az utcza szélességénél. Ez biztosítja a világosságot, a jó levegőt a ház minden részének. Nálunk ez az állapot ismeretlen s még a legfőbb útvonalakon is alig fordul elő. Az uj szabályzat a házmagasságot szorosabb összefüggésben az utcza szélességével csak a IV. övezetben Írja elő, mert a többi övezet aránylag már sűrűn be van építve. Az erre szóló intézkedései ezek: „A házak külső magassága az utcza szélességétől függ. (X. Fejezet. Építkezés módja, 133. §). Az 1. övezetben az utszélességnek 1 '/„-szerese lehet, de nem magasabb 25 méternél. Háromemeletes házat csakis 11.35 (6 öl) méter széles utczában, de leg- fölebb 20 méter magasságban lehet építeni; a
