Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-19 / 3. szám

1904. január 19.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

5

tok mellett ^ hygienikus követelményeket is figyelembe kell venni; csakis hézagnélküli burkolatok létesítendők. Mindenesetre az összes burkolatnemek betonalapra legyenek helyezve, hogy a talaj megfertőzése megakadályoztassék. Ajánlatos, hogy a városi hatóságok az összes burkolati munkákat csakis 20 évre terjedő fenntartási kötelezettséggel adják vállalatba, mivel csak igy bírálható el, melyik a legelőnyösebb. Mindaddig inig Magyarországon megfelelő burkoló anyagok jó minőségben és kellő mennyiségben beszerezhetők, az építési feltételekben világosan megkövetelendő volna, hogy burkolási munkákhoz kizárólag magyar anyag használtassák.

Az uj lakbérszabály-tervezet.

i.

Hosszú éveken át általános volt a panasz a lakbérszabályok ellen. A közönség azonban lassanként hozzátörődött a helytelennek látszó rendelkezésekhez, s ennélfogva megritkultak a panaszok és a külömböző értelmezésen alapuló perek. A szabályok régi rossz hire ellenben megmaradt és igy általános volt az öröm a hirre, hogy uj szabályok készülnek, de általános volt aztán a meglepetés is, hogy az uj tervezet alig tér el a régitől. A közvélemény megnyilatkozása szerint ugyanis a módositások, ujitások nem elég jók arra, hogy azokért egy már megszokott, bár nem mindenben megfelelő bérszabály hatályától megfosztassék. Erre következett aztán a főváros egyik szükebb bizottsága által átgyurt tervezet, melyben úgy a háztulajdonos, mint a bérlő meglepő újításokat talál, s amelynek újabb intézkedései melegágyai lesznek a bérviszonyokból eredő pereknek.

De nemcsak az érdemleges intézkedések ellen lehet kifogást emelni. Elhibázott az egész szerkezet. Az egyes szakaszok túlságosan hosszuk s többféle rendelkezést tartalmaznak; az egyes szakaszok rendelkezéseire való hivatkozás felette nehéz, mert minden egyes esetben hosszadalmasan körül kell Írni, hogy a hivatkozott szakasz melyik rendelkezéséről van szó, ugyanazért sokkal helyesebb volna minden egyes rendelkezést külön § alá venni.

A régi jó magyar világ statútumokat ismert, az ötvenes években elárasztottak bennünket rendeletekkel ; a kettőt aztán a rossz nyelvérzék összeolvasztotta szabályrendelet-té, pedig a statútumok nem rendeletek. Rendeleteket a hatalom, a felsőbb hatóság ad ki; ámde a törvénjRatóság nem felsőbb hatósága a székesfőváros polgárainak, hanem a törvényhatóság úgyszólván maga a nép, igy önönmaga részére nem bocsáthat ki rendeleteket, de alkothat szabályokat, melyeket a jogrend érdekében a törvényhatóságot alkotó polgárok betartani kötelesek. Egyszóval: a statútumok nem szabályrende letek, hanem szabályok. Nem kifogás az, hogy a törvény maga is szabályrendeletek alkotására ad

jogot. Ha a törvény rossz, nem magyaros kifejezést használ, azt a kifejezést lehet, szabad, sőt kötelesség jó kifejezéssel helyettesíteni; példa erre a székes- főváros is, mely az alapokirat szerint fő- és székváros, de azért ma már minden jó nyelvérzékkel biró magyar ember a székesfőváros kifejezést használja.

Bármilyen megszokott is tehát az ötvenes évek gyümölcseként támadt szabályrendelet, szakítsunk a roszszal, fogadjuk el a jobb magyar kifejezést és nevezzük az uj statútumot: házbérszabályoknak.

Dicséretére válik a legújabb tervezetnek, hogy az irálya nem az a döczögő jogászos, a melyhez az ötvenes évek hozzá szoktatták a magyart, a melyet mi ma hivatalos stílusnak és megmásithatatlannak tartunk, úgy fogván fel a dolgot, hogy az nagyon természetes, ha törvénykezési kérdésekkel nem foglalkozók nem értik meg a hivatalos nyelvezetet. A dicséret azonban csak részben illeti a tervezetet, mert maradtak benne magyartalan kifejezések. így például azt mondja: „fel van jogosítva“ — „joga van“ helyett: „az esetben“ — „akkor, vagy abban az esetben“ helyett; lépten-nyomon előfordul a „bérleti“ szó, igy: bérleti szerződés, bérleti év, bérleti hó, bérleti hét, bérleti helyiség, bérleti viszony, albérleti helyiség stb., minden képzelhető és kép- zelhetetlen kapcsolatban. Ez az egy szó kívánatossá teszi az egész tervezetnek gondos átolvasását és kijavítását, mert hát a székesfővárosnak erkölcsi kötelessége, hogy alkotásai ne csak tartalmukban legyenek jók, de magyarságukban is kifogástalanok, hogy követendő szabályait necsak a hivatalos nyelvezetben járatos szakemberek értsék meg, hanem minden magyar ajkú polgár tisztában lehessen azokkal. Ha a szabályokba jó kifejezések kerülnek, a közönség azokat hamar eltanulja és használja is.

A mi az egyes rendelkezéseket illeti: a 8. §-ban irt hitvestársak szó, házastársak kifejezéssel helyettesítendő, mert a ma érvényben álló törvény szerint a házastársak nem miuden esetben hitvestársak is.

A 9., 13. és 15. §§■ okban foglalt az a rendelkezés, hogy a távozó bérlő a más helyen fizetett bértöbbletnek a megtérítését követelheti — nagyon tág; még az sem volna kielégítő, ha az mondatnék ki, hogy megközelítőleg hasonló fekvésű és nagyságú bérlemény után fizetett bértöbblet térítendő meg.

A tervezet szerint például a Gellérthegy lejtőjéről kényszerűségből kiköltözött lakó lakást bérelhetne a Dnnaparton, az Andrássy-uton vagy a Szabadság-téren, pedig a bérkülönbözet 3—500%-ot tesz ki; a módosítás már közelebb jár a valósághoz, de hol van egy bérbeadó és egy bérlő, kik egymással hadilábra állván — a barátságos megoldás útját keresik? így ezt a kérdést nem lehet megoldani, pedig, ha azt akarjuk, hogy az uj szabályok a régi szabályoknak egy nagy hiányát pótolják, akkor meg kell oldani. A veszekedő feleknek elég lesz egy per, elég lesz abban a kérdésben peres-