Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-19 / 3. szám
6 MAGYAR SZÉKKS FŐVÁRÓS kedni és költekezni, hogy joga volt-e a bérlőnek a bérelt helyeket nyomban ott hagyni vagy sem? Ha ez a kérdés eldőlt, a felek ne legyenek kénytelenek nj pert s nj bizonyítási eljárást lefolytatni azért, hogy a hibás fél által fietendő összeg birói megállapitást nyerjen. Állapítsa ezt meg maga a szabály és ne engedjen meg ettől eltérő kikötést. E miatt talán zúgolódni fognak a felek, de ez a zúgolódás csak látszólagos lesz és a közönség nagyon hamar bele fog törődni, hogy ez igy van. Tiszta dolog, hogy a költözködés nemcsak sok vesződséggel, nemcsak kellemetlenséggel, hanem költséggel és kárral is jár; de tiszta dolog az is, hogy a kényszerből költözködő fél szivesen használja fel az alkalmat kárt okozni a háziúrnak, ha tudja, hogy a költözködés ennek terhére megy. Tehát nemcsak kárpótolni kell a költözködő bérlőt, de védeni kell a háztulajdonost is. A tapasztalat azt mutatja, hogy az évi bérösszeg bizonyos vonatkozásban van a költözködési költséghez. A kinek egy szoba bútora van, azt 10, 20, 30 koronáért elköltöztetik; az egy szobás lakások 120-300 K évi bért jövedelmeznek. A ki 2000 K bért fizet, annak már több szobája van és költözködése ritkán kerül kevesebbe 200 koronánál, tehát hozzávetőlegesen a költözködési költség 10°/0-át teszi az évi bérösszegnek; a nyári lakásokba való kiköltözés kétszeresen számit. De ez még nem minden, mert hát a lakáskeresés maga is időveszteséggel, esetleg költséggel jár, méltányos ennélfogva, hogy a kiköltöző ezért is kár- pótoltassék, de különösen kárpótlást nyerjen a bútor kikerülhetetlen rongálódásáért. A gondos család mindent szépen, óvatosan csomagol, lehetőleg kevés kárt szenved, egy másik család ellenben összehány- vet mindent, itt aztán törik-szakad is minden ; nem volna tehát igazságos, hogy nagyobb' kártéritést kapjon a hanyag és kevesebbet a figyelmes, gondos csomagoló. A mérték egyforma legyen. Az osztó igazsághoz legközelebb áll, ha a szabályzat vonatkozó eseteiben kimondatik, hogy a bérbeadó a felmondási időre járó már kifizetett bérösszeget teljesen visszafizeti, a még meg nem fizetett bérösszeget nem követelheti, ezenfelül költözködési költség és a kártérítési igények teljes kiegyenlitésére köteles fizetni a távozó bérlőnek a felmondási időre járó bérösszegnek — nyári lakásoknál a bérlés idejére járó bérösszegnek az ötven százalékát. Ehhez képest a 9. §. 6-ik, a 13. §. 2-ik és a 15. §. 3 ik pontját egy külön önálló szakaszba kellene felvenni és az érdekelt szakaszoknál csak azt emliteni, hogy a kártérítésről ez az újonnan szerkesztendő szakasz intézkedik. A 10., 11. és 12. §§-oknak a poloskás lakásokra vonatkozó rendelkezései nagyon helyesek, ha ilyen irányban kikötések, megállapodások voltak; deákkor, ha a lakás ezen minősége szóba sem került és csak beköltözés után jön rá a bérlő, hogy a lakásnak ilyen kellemetlen férgei vannak — nem lehet helyes 1904. január 19. a tulszigoru intézkedés, nem pedig azért, mert a lakás férgei legtöbb esetben a volt bérlő hanyagsága folytán keletkeztek és a bérbeadó nem is tud arról, hogy a lakás poloskás. Köztudomású ugyanis a fővárosban, hogy a lakásoknak legnagyobb részében, ha elvétve is, de előjön a poloska; a szorgos háziasszony, ha éveken keresztül soha ilyen férget nem is látott, egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy gyökeresen megtisztogassa, hogy a legnagyobb figyelemmel átkutassa azon butortárgyakat, melyekben az ilyen férgek tanyát ütni szoktak és még is akárhányszor tapasztalja azt a legtisztább, a leggondosabb háziasszony is, hogy épen a költözködés kifolyásaként szert tett egy-két ilyen bogárra. így lehetséges, hogy a kiköltözött család bútorzatában 100 aranyért sem volt egy poloska, a beköltöző család is csak hirből ismerte, de a butorkocsival vagy a munkások révén még is behurczolták. Hát ki legyen felelős ilyen esetben ? Úgy látszik, a tervezet sem akarja azt, hogy egy-két poloska jelentkezése felbontsa a szerződést; úgy látszik, hogy a poloskás szó alatt ezen férgek tulmennyiségben való elszaporodását érti. De ki határozza meg, hogy hol van a határ a poloskás és nem poloskás lakás közt? Hány poloska felfedezése kell ahhoz, hogy a bérlő a szerződést felbonthassa? A gondos asszony eddig is kikötötte, ezután is bontó feltételként köti ki, hogy a lakásban poloska ne legyen; mindannak daczára nemcsak a saját — legjobb meggyőződése szerint soha poloskát nem látott — bútorzatát kutatja át a régi lakáson, de az uj lakásnak is minden hozzáférhető zugát, a sarkokat, a fal és padló-, ajtó-, ablak-párkányzat közt felfedezett hézagokat kikotorja, szóval minden ellenőriző intézkedést megtesz és örül ha fáradozásának látható eredménye nem volt; de sajnos, hány család van, a melyik csak azért költözik, mert a férgek már elszenvedhetetlenek ! Az ilyen család lakásról-lakásra hordja az ö férgeit és a tervezet alkalmat akar neki adni, hogy ezt még sűrűbben tehesse meg. Nem bánom, állapítsa meg a szabály, hogy a hol ki van kötve, ott egy poloska miatt is fél lehessen mondani azonnal kezdődő hatálylyal a szerződést, de akkor is a bérlő köteles legyen ez iránt nyilatkozni, még mielőtt egyetlen egy darab bútort az uj lakásba be vitt volna; de ha nincsen ebben az irányban semmi kikötés, csak biró mondhassa ki túl-férges állapot miatt a szerződés felmondását. De ekkor is engedjen szabadtért a biró a bizonyításnak nem csak abban az irányban, hogy a lakás most poloskás, hanem abban az irányban is, hogy mióta poloskás ? Hogy a bérlőnek közvetlen megelőző lakása a férgek állományát tekintve milyen volt és a vétkes, a mulasztó félre mondjon kedvezőtlen ítéletet. Ilyen irányban kellene átdolgozni a 10., 11., 12. és 14. §§.-okat! (Folyt, köv.)
