Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-10-03 / 24. szám
1904. október 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 *r Egy oly óriási piacz megszerzése, a milyen a londoni, nem történhet ötletszerűi eg. Mezőgazdaságunk csak akkor látja hasznát a külfölddel való összeköttetésnek, ha állandó vevőket biztosítanak számára. Az, hogy egy-egy kereskedő vagy vállalkozó néha elhelyez a külföldön nagyobb kvantum szárnyas állatot, tojást stb. it, csak az illetőnek haszon. A termelő rendes piaczot akar, hogy nyugodt lehessen, hogy amit az export számára nevelt vagy termelt, az nem marad a nyakán. Ily összeköttetést csupán széles alapokra fektetett vállalat hozhat létre, s éppen ezért örömmel halljuk, hogy akadt egy tekintélyes és gazdag nagy- birtokos, aki komolyan foglalkozik a londoni állandó összeköttetés megteremtésével. Ez a nagybirtokos Ssápáry László gróf, a volt fiumei kormányzó, ki egy évi távoliét után visszatért Magyarországba, s betelvén a politikai élettel, közgazdasági tevékenységet akar kifejteni. Ha való igaz eme szándéka, nagy nyereségnek kell tekintenünk közgazdaságunk javára. Mert Magyar- országon mostanáig — tisztelet a ritka kivételnek — mind olyanok állottak az ipari, kereskedelmi és egyéb közgazdasági vállalatok élére, kik nem a közjót, hanem a saját egyéni érdekeiket tartották szem előtt. Ennek tulajdonítandó, hogy a közgazdasági tevékenység révén igen sokan meggazdagodtak, nehányan milliókat és kitüntetéseket szereztek, de maga az ország és a nép, meg az egész magyar közgazdaság siralmas állapotban maradt. Szápáry László grófról tudjuk, hogy nincsenek és nem is voltak önző czéljai soha, tradicziózus férfi, ki csupán azért lépett a politikai térre és azért vállalt hivatalt, hogy szolgálatokat tegyen az országnak. A fiumei kormányzóság is nobile officium volt számára, amelyre pár év alatt százezreket költött a sajátjából. Sőt, ma már, midőn a mesterséges megbotránkozás hullámai elsimultak és a politikai taktikázás szünetet tart, nyiltan kimondhatjuk, bogy a parlamenti obstrukczió leszerelésére irányult akcziója is önzetlen, hazafias forrásból fakadt. Szápáry László gróf áldozatul dobta magát a politika Molochjának, e cselekedetével azonban biztosította magának minden igazságos és elfogulatlan érzésű ember rokonszenvét. És ha igaz, hogy a keserű csalódások daczára még mindig szolgálatot akar tenni a közügynek, elhatározása örömet fog kelteni széles körökben. Mert éppen olyan önzetlen és buzgó, nagy vagyonnal és nagy összeköttetésekkel biró vezérférfiakra van szüksége közgazdasági életünknek, amilyen Szápáry László gróf. Meg vagyunk győződve, hogy az a társaság, amelynek ő áll az élére, nemcsak sikert, de köztiszteletet is fog szerezni, A főutak villamos világítása. Azok, a kik bejárták a külföld nevezetesebb nagy városait, összehasonlítást tevén a külföldi városok és Budapest világítása között, általánosságban kedvező Ítéletet mondanak Budapestről. És azt szívesen koncedáljuk mi is. Mert noha, mi álláspontunk a szüntelen bírálat, elismerjük, hogy tisztaság (értsd ezalatt az utak, utczák, közterek tisztaságát), világítás és tanügyi téren a magyar főváros cseppet sem áll a miveit nyugati nagyvárosok mögött. A mi a közvilágítást illeti, plane azzal, hogy a légszeszlámpák égői Auer-égőkkel szereltettek fel, rendkívül sokat haladtunk. Két körülményt azonban fontolóra kell vennünk. Az egyik az, hogy a főbb közlekedési vonalak, főutak megvilágításában nincsen semmi harmónia, egyöntetűség. Az Auer-égővel felszerelt légszeszlámpával szemet boszantó és sértő versenyre kelnek a különböző reklámlámpák. Egyik üzlettulajdonosnak sodronyizzóvillamoslámpákat, a mellette levő szénnel égő fehér fényű villamoslámpát alkalmaz, az utóbbi időben pedig valóságos merényletet követnek el látószerveink ellen az aranyfényűnek, vagy nappali fénynyel megtisztelt villamos reklámlámpákkal. Ez utóbbi tekintetben, mint azt már közöltük, a tanács utasításokat adott az elöljáróságnak, hogy az ilyen, szemre káros reklámlámpák esetleges betiltására nézve tegyenek javaslatot. A mi azonban még nem történt meg. Pedig ezt a leghatározottabban követelnünk kell. A másik körülmény, hogy minden igazi nagyvárosban ma már a főbb utakat s különösen a keresztező pontokat is, villamos fénynyel világítják meg. Ne menjünk csak messzire, tekintsük meg Bécset. A bécsi Belvárost, a hol annyi a főútvonal, köztér, park, a vámon kívül, mindenütt villamos világítás fénye árasztja el. A mi felette kedves, jó benyomást kelt, igazi nagy- és világvárosi külsőt kölcsönöz a mellett, hogy a világítás intensive!)!) és hatásosabb. Hát ezt az eszmét most felvetették nálunk is, sőt konkrét tervezetet is ajánlottak és nyújtottak be. Mi a magunk részéről e tervet csak helyeselni tudjuk. Természetesen csak ügy, ha nem bár túlságos, legkevésbé pedig túl megter- heltetéssel. Tervezték már, hogy a dunaparti korzót villámosan világítják s a Vigadóban akarták berendezni a telepet, hogy a város maga termelje az áramot. Megcsinálták a költségvetést is, de a berendezés nagyon sokba került volna s azért lemondottak a dologról. Kísérletet tettek az Andrássy-uton is, de a széles sugárúton a ritkán elhelyezett ivlámpák nem adtak elegendő vilá
