Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-09-18 / 23. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. szeptember 18 fővárosnak számos utczáját, terét mindig felszaggatva látjuk. Hanem attól mi sem tekinthetünk el, liogy a hol alig egy év előtt köveztek, ott újból köveznek ? Valamint egy napkeleti bölcs sem tudná megmondani, hogy aszfaltterületeknek krétával, javitás “Czéljából történő kijelölése minő elvek alapján megy végbe? (Hisz megtörtént az, hogy pajkos gyerekek más területeket is titokban kikrétáztak és azokat ,a területeket csakugyan javitás czéljából felszaggatták !) Mindebből az következik, hogy a kövezési „programm“ hiányos. Kötelessége tehát a fővárosnak az utczák, utak, terek burkolásának kérdését alaposan és szakszerü- leg tanulmányoztatni, mert a tanügyi kiadások millióival első sorban az utczaburkolások milliói versenyeznek. Utoljára is az a gránit, aszfalt, keramit, fa stb. ■ezelőtt tiz évvel is az volt, a mi ma; minősége nem változott. A hiba tehát okvetlenül az alapozási munkálatokban keresendő. Az illetékes ügyosztálynak tehát ezzel a kérdéssel behatóan kell foglalkoznia épen most, a mikor húsz millió korona arra- forditásáról van szó. A budapesti uzsora. (Folytatás.) A pénzuzsorának, ha azt ama bizonyos pénzadó és az ügynök szempontjából tekintjük, vannak az említetteken kivül felettén bűnös formái. Az ügynök nem riad vissza attól sem, hogy a megszorult pénzkeresőt büntetendő cselekmény elkövetésére buzdítsa. Ezek a lelketlen ügynökök ugyanis valóságos .-sátáni egykedvűséggel szokták klienseiket a — váltó hamisításra csábítani. Addig nógatják, unszolják a hálójukban vergődő áldozatukat, mígnem az illető kifogy időből, pénzből, alkalomból s csakhogy pénzt lásson, odaírja valamely vagyonos hozzátartozójának a nevét a váltóra. Apák, anyák, nagybácsik, nagynénik, rokonok, jóbarátok aláírásai ekkép kerülnek forgalomba hamis utón. S ez az uzsora leggaládabb faja, a, mikor a szerencsétlen pénzkeresőt az ügynök a büntető törvénj^könyv paragrafusainak a hálójába is belekényszeríti, azt gondolván, hogy az áldozat mindent el fog követni és fizet, csakhogy szerencsétlen manipulácziója ki ne tudódjék. Ezek az esetek — sajnos — elég sűrűn szerepelnek a budapesti bün- perek történetében. Igaz ugyan, hogy száz eset közül talán csak ■egy nehány kerül napfényre, mert az illetők a szégyen elpalástolására mindent elkövetnek, de azért tény, hogy az ügynököknek eme lelketlensége már sok existencziát juttatott az erkölcsi és anyagi tönk .szélére. Uzsora a zálogczédulákkal. Ez is budapesti specialitás. Még pedig ugyancsak veszedelmes. Állítólagos ügynökök hirdetik a lapokban, hogy zálogczédulákra kölcsönt adnak. A megszorult emberek elviszik a zálogczédulákat és az illető álügynök, a ki rendszerint vagy maga az uzsorás, vagy pedig az uzsorásnak kompanistája, kijelenti, hogy kölcsönt nem adhat, hanem feltételesen megveszi a czédulákat. Száz korona értékű czédulákra ad nyolcz, tiz koronát. A féllel pedig aláírat egy nyilatkozatot, a mely szerint a czédulákat az ügynök megvette, de harmincz napig a fél visszaveheti tőle. Tiz korona vételár helyett tizenkettőt nyugtáztat a féllel s egy hónap lejártával ugyanannyiért vagyis tizenkét koronáért visszaadja, a mi egy esztendőben potom — 240 perczentet jelent. Látnivaló tehát, hogy itt az adás-vétel a burkolt uzsora. Az uzsorásnak a kezeiben van egy aláirott nyilatkozat, hogy a fél neki eladta a czédulákat, s a kitett összeget (valóságban csak nyolczvan perczen tjét) megkapta. Ha az uzsorás bajba kerül, feljelentik, az adás-vétellel sikeresen védekezik a törvényszék előtt. Hány eset volt már, hogy ilyen uzsorások ezreket érő czédulákat vásároltak össze gyorsan, a tárgyakat kiváltották, jó drágán eladták és — megugrottak az ekképen szerzett pénzzel. Ezt az uzsorát ma már nem űzik oly nyíltan, kevésbé hirdetik, de titokban azért ma is működnek az uzsorának eme válfajában. Ezelőtt két három évvel rengeteg feljelentés érkezett a rendőrségház és ügyészséghez, de a formai okok miatt az uzsorások jórészt megmenekültek az igazságszolgáltatás büntető kezének súlya alól. Beraktározások. Az uzsorának furfangja kimeríthetlen. Létesítenek úgynevezett „beraktározási vállalatok“-at, s ezzel tulajdonkép hamis czégér alatt záloguzsorával üzérkednek. Hirdetik, hogy beraktároznak minden ingót, azokra kölcsönt adnak. Természetes, hogy a beraktározás és zálogkölcsönadás mögött is teljesen analog uzsora rejlik, ép, mint a zálogczédulákkal való üzérkedésnél. A beraktározásnál szintén szerepet játszik a száz perczentekbe játszó uzsorakamat, s az adásvételi ügylet. Természetes dolog, hogy a megszorult emberek képtelenek minduntalan az ügylet meghosszabbításáért kikötött közvetítési díjat, illetőleg kamatot fizetni, ekkép aztán a „beraktározott“ ingók hamarosan az uzsorás tulajdonába mennek át, a ki azokból az árúkból valahol butoreladási üzletet nyit, a hol az ingókat esetleg résziétuzsorára tovább adja. Rengeteg az az anyagi kár, a mit ezek a beraktározási uzsoraüzletek okoznak. Hol egy szekrény, hol egy díván, varrógép, tükör, kerékpár, függő- lámpa, szőnyeg stb. stb. vándorol apránkint ezekhez a záloguzsorásokhoz, de annál kevesebb jöhet már onnan vissza.
