Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-09-18 / 23. szám
1904. szeptember 18. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 tetóssel fogja a nevezett társaság nemcsak a Belváros forgalmát emelni, hanem ezzel közvetve hozzá fog járulni ahhoz, hogy a Belváros ne csak fejlődjék, hanem fejlődése szükségképenivé váljék. A hol ugyanis a forgalom emelkedik, hatványozódik, ott számolni kell az illetékes tényezőknek a forgalom által implicite megkövetelt fejlesztési városrendezési feladatokkal. Ténynyé válik tehát, a mit fentebb emlitettünk, hogy a Belváros most már csakugyan, még pedig aránylag rövid idő alatt gyors fejlődésnek indul; a további tény pedig az, hogy ezt a fejlődést a városi villamos vonal vágányainak továbbfejlesztése bizonyltja. A társaság tehát kettős czélt szolgált: nagyobbitja a főváros közlekedési hálózatát és megadja az impulzust a Belváros fejlődésére. Járvány a zsúfolt lakásokban. Hivatalosan konstatálták, hogy a skarlát jár- ványszerüleg lépett fel és konstatálták azt is, hogy a járvány különösen a szegényebb nép túlzsúfolt lakásaiba fészkeli be magát. Jól értsük meg ezt a szót: túlzsúfolt. Mert ez a szó igy fokozatot jelent, miután már a csak zsúfolt lakást sem volna szabad hatóságilag megtűrni. És mégis megtűrik, daczára annak, hogy a zsúfolt lakás a járványok igazi fészke, valóságos kórágya. Tiszteletteljesen azt kérdjük: miért nem segít a hatóság azon a viszás állapoton, hogy a lakások ne legyenek túlzsúfolva ? Miért nem ellenőrzik eléggé és miért kell az ilyesmit csak akkor konstatálni, ha már épen valami járvány adja meg hozzá az impulzust? Hisz magába véve annak a felismerése, hogy a lakások túl vannak zsúfolva, mit sem jelent. Ezt még a laikus is tudja. Valamint az sem megoldás, hogy a zsúfolt lakásokból a lakókat esetleg szükség- lakásokba telepitik ki Az egyedüli,. helyes megoldás csak az lehet, hogy a bérkaszárnya rendszerrel szakítani kell, korlátozni kell a túlhajtott spekulácziókon nyugvó építkezést és módot, lehetőséget kell nyújtani, hogy a főváros kifelé s az övezethez terjeszkedjék. Teljesen aj városrészekre, aj kerületekre van szükségünk. Mert valamint, fák sem nőhetnek az égf)e, épugy nem lehet az épületeket minduntalan emeletről emeletre építeni. A földszint az első emelettel együtt üzlethelyiség, vagy úgynevezett urasági lakás. A többi emeleti front hasonlókép nagy lakásokból áll. Mi marad már most a szegényebb néposztálynak 1—3 szobás lakásokra? Csalódik.a hatóság, ha azt hiszi, hogy csak a kültelkeken vannak zsúfolt lakások. Tessék csak a belterületi bérkaszárnyáinkat is megvizsgálni, találnak ám ottan is elég túlzsúfoltságot. Most már csakugyan itt az ideje, hogy valami uj korszakba lépjünk az építkezés terén. Az uj tiszti főorvostól mindenesetre elvárjuk, hogy ezen a téren a közegészség és a humanismus nevében kezdeményező lépéseket fog tenni s az eddigi sablónsze- rűségek ellen minisztereknek a nevében tiltakozni fog. A kövezés. Vagy írjunk inkább utczaburkolást. Mert ez a kifejezés sokkal jobban megfelel a ténynek, miután a főváros területét kővel, aszfalttal, makadammal, keramittal, törmelékkel, fával stb-vel burkolták be. Természetesen próbaképen, bárha ez a próba immár jó ideje tart. Rengeteg pénzbe került és kerül, de azért mindeddig semmiféle megállapodás hivatalos vélemény nem alakult ki arról, hogy hát voltaképen melyik utczaburkolat a legjobb, legczélszerübb és legjutányosabb. Az utczaburkolás témáját ezek szerint bármikor fel lehet vetni, mert a követelményeknek, avagy inkább a közszükségleteknek teljesen, esetleg közelről megfelelő utczaburkolatunk még sincsen. Nem is oly régen felvetették azt a kérdést, hogy tulajdonkép mi okozza az utczaburkolatok gyakori és gyors romlását? Talán az anyagok nem megfelelők? Vagy a munka nem jó? Az illetőt, a ki a kérdéssel előhozakodott, szak- szerüleg kigunyolták, mi azonban az elejtettnek látszott fonalat közelebbről felvesszük. A burkolási anyagok jósága és tartósága — hangsúlyozzuk — csak második sorban jöhet tekintetbe. A hiba, ha már hibát keresünk, kétségtelenül a, hiányos munkában keresendő. Még pedig, mint mindig, az alapozási munkákban van a hiba. El lehet-e ugyanis józan ésszel képzelni, hogy az utczaburkolat azért süpped, szakad be itten is, ottan is, mert az anyag rossz ? Távolról sem. Hisz akkor, ha egy társzekér végigdöczög egy utczán, a burkolatnak elejétől végig el kellene pusztulnia, nem jrndig csak helylyel közzel megromlania! Ez a körülmény tehát csak azt bizonyítja, hogy a burkolás munkája hézagos, felületes, vagyis mielőtt a tulajdonképeni burkolás megtörténnék, az úgynevezett alapozások, vagy beágyazási munkálatokat csinálják rosszul. Ezzel mi semmi esetre sem akarjuk azt mondani, hogy a felületes alapozásban volna valamelyes szándékosság. Hanem a hibát a munkálatok ellenőrzésének hiányában keressük és találjuk. Ez a körülmény aztán önkénytelenül is bele- és átjátszik az utak és terek ]ókarban tartásának kérdésébe s ekép- pen előttük fekszik egy végnélküli munka, egy olyan állapot, a mire valaki ezt mondhatná : — csak addig szeretnék élni, a míg Budapesten nem kövezik, nem burkolják az utczákat. A mostani rendszer mellett ugyanis ezt a rendezett állapotot nehezen várhatjuk. Eltekintünk attól, hogy gázcső, kábel- vizcsőfektetés stb. miatt a
