Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-09-18 / 23. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 4 főváros népességének helyzete. A nagytőke spekulánsai, az uzsora, már annyira útját állják az átlagos népesség haladásának. Nem sok idő kell, talán már el is érkezett, a mikor a divitizmus és paupe- rizmus a maga rossz következményeivel együtt tényként fog állani a vizsgálódó szemei előtt és oda fog jutni Budapest lakosságának kilenczven- kilencz perczentje, hogy egy jóllakásért és egy csipetnyi gondnélküliségért szivesen lemond minden jövendő magasztos feladatáról. Hatóságunknak, illetékes tényezőinknek tehát morális feladatát kell hogy képezze, hogy a szomorú helyzet gyakorlati orvoslásával foglalkozzanak, vagy pedig apellálnunk kell a kormány irányitó és segitő közbenlépésére. Hús és zöldség. A fővárosi ember azok közé tartozik, a kinek senki sem néz a zsebébe és a gyomrába. Annyi sok százezer ember között ki gondol azzal, hogy a bérkaszárnyák vagy pinczelakások lakói valamennyien jól laknak-e naponként és hogy a pénz befogadására szolgáló zsebekben van-e csakugjmn mindennap annyi fillér, a mennyire tényleg szükség van ? A megélhetés nehéz, fárasztó versenyében elsietünk egymás mellett és nem vesszük észre, azokat, a kik üres gyomorral, de gondokkal teli fejjel és üres zsebekkel haladnak el mellettünk. Szegény vagy gazdag: mindegy. Egyik is ember, a másik is. De annyiban nem egyenlők, hogy még a vagyonos ehetik olyan húst, a minőre étvágya van, addig a szegény embernek nem jut erre pénze. Különben arra, hogy valaki húst egyék, kényszeríteni senkit sem lehet. A szegény ember eszik, azaz ennének a szegények zöldséget. Tudjuk azonban, hogy Budapesten a zöldségféle harcz tovább drágább lesz. A krumpli, bab, paprika stb. idővel a csemegék sorába kerül, pedig különösen a tavasz közepétől az ősz közepéig eddigelé a szegény budapesti lakos (ez pedig a többség!) a zöldségféléket fogyasztotta, mert ez tényleg olcsó volt. A városi vámtervezet felemelése azonban az élelemszernek ezt a tárgyát mód felett megdrágította.' Mi tehát teljesen méltányoljuk a kertészeti ■egyesület felszólalását, a midőn állást foglal a városi vámemelési határozat jóváhagyása ellen. A belügyminiszter ismételten kijelentette, hogy a városi tanácsnak és hatóságainak financiális teóriájával és gyakorlatával nincsen megelégedve. Mi sem helyeseljük, senki sem helyesli. A bevételek és kiadások között csak mesterkélt az egyensúly. Papiros forma az egész. Ha tehát a kiadások nem állanak arányban a bevételekkel, akkor a kormány ismeretes kijelentése szerint gondoskodjék a hatóság 1904. szeptember 18. „uj alkalmas bevételi forrásokéról. A kormánynak ebben igaza lehetett, de nem volt igaza a főváros hatóságának, a mikor ilyen alkalmas bevételi forrásnak a városi vám felemelését tekintette. Az idei abnormis tavaszi és nyári időjárás amúgy is eléggé megtizedelte a termést. A főváros hatóságának a feladata tehát ezt az állapotot a közélelmezés szempontjából elviselhetőbbé tenni. Ha már a darab hús és a falat kenyér drága, hasson oda a főváros, hogy a szegény emberuek legalább egy darabka olcsó zöldsége legyen. Mert ilyen körülmények között illuziórussá válik annak az elhalt városatyának a mondása, a ki egy nála járt küldöttséget azzal vigasztalt, hogy: — Ha egyéb nincsen, egyenek krumplit! Bizony, bizony, az ilyen körülmények között a krumplit is nemsokára már csak a mágnáskaszinó éttermében fogják fogyasztani s a krumplifőzelék méltán fog drágaság tekintetében a fáczánypecsenye mellé sorakozni. A Belváros fejlődése. A mai Pestnek, illetőleg Budapestnek igazi kiindulási pontja, a melyből — Isten bocsássa a városatyák és a hatóság kapkodását — oly terv- szerütlenül bár, de mégis kifejlődött, mindig a Belváros volt. És felettén nevezetes, hogy a Belváros maga volt mindig a legelhanyagoltabb s valóságos mostohagyermeke a beczézgető figyelemnek. Nemcsak éveknek, de évtizedeknek kellett eltelniük, mignem a Belváros kivetkőzhetett, úgy a hogy, a maga dísztelenségéből egy méregdrága kisajátitás és csak félig sikerült városrendezési programúi árán. Hiszen ismeretes, hogy előbb kisütötték, hogy a Belvárosnak nincsen összekötő hidja a budai részekkel. A mi igaz volt, hiányzott s a mit akként oldottak meg, hogy az egyenes vonalból csináltak görbét. Most tehát van hid, van rendezés. Paloták emelkedtek (ezekkel természetesen az üzlethelyiségek és lakások bérei), de azért sem a Váczi,- sem a Korona- herczeg-utcza (Isten bocsássa meg elődeink nyaka- tekert magyarságát!), sem az Egyetem-utcza nincsen még kiszélesítve, rendezetlenek s méltán sorakoznak hozzájuk rendezetlenség szempontjából a mellék- utczák. De hagyjuk ezt most egyelőre. Hanem szóljunk arról, hogy a Belváros a közeli ősszel mégis fejlődni fog. De nem a hatóság fejleszti, hanem fejleszteni fogja a villamos közlekedés. Mindenkép helyes, okos elhatározás volt a városi villamos vasúttársaság részéről, a mikor az Egyetem-téri villamos vágányok továbbfektetésének engedélyezését kérte. Az engedély megvan, a bejárás megtörtént és a vágányfektetési munkálatok is serényen folynak. Készint kettős sínpáron fogja lebonyolítani a Muzeum-körut és Baross-utczai forgalmat, részint pedig ügyesen kitervezett vonalfek-
