Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-09-18 / 23. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. augusztus 16. rozatot és önkényesen megadta a szinliáz- megnyitási engedélyt. A napnál világosabb, hogy a főváros autonom jogain csorba esett, s a miniszter visszaélt hatalmával. Demonstrált-e ez ellen a főváros közönsége? Tartottak-e valahol meetinget vagy lioztak-e legalább a közgyűlésen tiltakozó határozatot? Ha nem csalódunk, mindössze annyi történt, hogy a polgármester valami feliratfélét emlegetett a tanácsülésen. Ily félénk szervilizmus mellett el lehet készülve a főváros közönsége, hogy autonom jogait máskor is kutyába veszik. De minek is respektálná a kormány az autonómiát, ha azok sem törődnek vele, a kiknek érdekük .és kötelességük volna síkra szállani érette. Önérzetes főváros és fővárosi polgárság nélkül az egész ország mihamarabb el fogja veszteni érzékét a polgári és autonom]ogok megvédése iránt. Kísérletezés a vásárcsarnokkal. Ép lapunknak legutóbbi számában utaltunk a vásárcsarnoki intézmény reformálásának szükségére s alig nehány nap múlva rá hozzák a napilapok a hirt, hogy a csarnokigazgató és a mérnöki hivatal együttes előterjesztése szerint a központi vásár- csarnok szűk, nem felel meg a hozzá kötött várakozásoknak. Mindenekelőtt adjuk az előterjesztést főbb kivonatokban. A mérnöki hivatal mindenekelőtt konstatálni kénytelen, hogy a középponti vásárcsarnok nem alkalmas arra, hogy az ország élelmiszer nagykereskedelmének a piacza legyen. A csarnok kicsiny s a torlódás miatt fejlődés helyett visszaesik. Azután bejelenti az előterjesztés, hogy a főváros a csarnokokra eddig 12,072.677 koronát költött, ebből maga a középponti csarnok 4,932.385 koronába került. A csarnokok átlagos jövedelme 4‘63 százalék. A jelentés föltétlenül szükségesnek tartja a kibővitést. Ellenzi, hogy a nagy kereskedelmet deczentralizálják, hogy az I. és IX. kerületben detail-csarnokot épitsenek, mert az a középponti csarnokon nem segit. Fölöslegesnek tartja, hogy a mostani csarnokot kerületi csarnokoknak engedjék át, az pedig, hogy a Sókáz-utczát is a csarnokhoz .csatolják, kivihetetlen. Csak két alternatívát fogad el. A csarnokot vagy uj épületekkel, vagy a közraktárakkal bővítik meg. Az uj épületekkel való kibővítést úgy tervezi a mérnöki hivatal, hogy az Imre-utcza és Közraktár- nteza közötti területen négy nagy épületet emel. Ennek a végrehajtására harminczkilencz házat kell kisajátítani, a mi négy millió koronába kerül. Az uj vásárcsarnok összes költségét 8,571.178 koronában állapítja meg a mérnöki hivatal. Ezért kapna a város 8785 m2 áruhelyet (ma van 4253 m2) és 456 folyóméter vasúti vonalat (ma van 140 folyóméter). A mostani csarnokban maradna a hús, hal, vad, tisztított baromfi és tej kereskedelem, az újat a zöldség, gyümölcs és élőbaromfi foglalná el. A másik megoldást a közraktárak két helyiségének az átvétele. Ezt csak ideiglenes megoldásnak óhajtja a mérnöki hivatal, mert nem akarja a Dun apart fejlődését örök időkre megakadályozni. De ez a megoldás sem olcsó. A közraktár-vállalat a két épületért 4,213.916 koronát kér s az átalakítás 566.618 koronába kerülne. Azért tartja jobbnak a mérnöki hivatal az uj épületekkel való bővítést. * Szemben állunk tehát azzal a ténynyel, hogy a főváros tizenkét millió koronát költött eddig a csarnokokra s most ezek a csarnokok átlag 4'6%-ot jövedelmeznek. Vagyis más szavakkal: a vásárcsarnokok együttvéve, — különösen pedig a központi vásárcsarnok — elégtelenek és alig jövedelmeznek. Ezek szerint első sorban a központi vásárcsarnokot meg kell nagyobbitani. És itt számíthatunk egy általános építkezési hibára. A főváros a ház vagy nyilvános építkezéseknél sohasem számolt azzal a következménynyel, hogy a jövendő fejlődésnek útját állani nem szabad. Elismerjük, hogy a központi vásárcsarnok jelenlegi helye mindenesetre a lehető legalkalmasabb, mert a Dunán és a vasúton érkező szállításoknak ez a hely felel meg. De nagy hiba volt, hogy eleve nem gondoltak azzal, hogy mi történjék akkor, ha idővel kicsinj’- nek fog bizonyulni ? Hol van az az esetleges pótterület, melyen a csarnok kibővithető ? A kisajátítás kérdésével már akkor számot kellett volna vetni, mert ma — hét év óta — a szomszédos területeken nagyon is változott a helyzet. Akkor még csak a telkeket és elhanyagolt állapotban lévő rozoga házakat kellett volna kisajátítani. Másként áll a dolog ma. Az egész környéken megindult rá kis idővel az építkezés, mindenfelé raktárak, vendéglők, pinczehelyiségek, átalakított lakások keletkeztek ép a vásárcsarnokra való tekintettel. Természetes tehát, hogy a mint a mérnöki hivatal is jelzi — mindenesetre csak általánosságban, a tervezett kisajátítás négy millió koronát fog elnyelni, a miből az anyag, illetőleg a jövedelem- többlet révén alig térülhet meg valami csekélység. Szóval: annak idején aránylag olcsóbban lehetett volna kisajátítani, mint most. Már most, akár uj épületeket emelnének, akáf pedig már meglevő raktár-épületet venne át a főváros, mindenesetre drága és sok pénzbe kerül. Pedig a hatóság évek óta panaszkodik a szaporodó kiadások miatt. Ámde a közélelmezés biztosítását elodázni
