Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-08-16 / 22. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. augusztus 16. schuss“, ijesztő bomba, a melylyel immár a harmadik kormány hozakodik elő, de el nem süti. Szinte olybá tűnik fel a revízió ügye, mint valami ijesztő mumus. Ha a főváros hivatalos képviselete és hatósága eléggé „gutgesinnt“, akkor a revízió elhever. Ha ellenben önálló vámterületet, vagy önálló hadsereget követel, akkor újból felröppen a magasba a revízió- kacsája. Mi azonban nem politikai szempontból követeljük a revíziót. A főváros közigazgatásának, társadalmi érdekeinek, a közállapotok hathatósabb védelmének van szüksége a revízióra. Mert a revízióval együtt kell hogy járjon a főváros mostani lassú» lomha közigazgatásának teljes átszervezése. Abban a hozandó törvényben le kell fektetve hogy legyen az okos, czéltudatos és előrelátó hatósági politikának az elve. A közérdek védelemre kell, hogy találjon és meg kell szűnnie annak a visszás állapotnak, hogy a feltornyosuló bajokat csakúgy incidentaliter intézzék el a városházán. Meg kell szüntetni a tanács és a közmunkák tanácsának páros viadalát, a tanács és a főkapitányi illetékességi összeütközését, súlyosbítani kell a tisztviselők egyéni felelősségét, kipusztitani a választási mizériákat, a protekcziót, a klikkek befolyását, a különféle formákban jelentkező uzsorát, meg kell szabni a főváros fejlődésének helyes irányzatait, szét kell tiporni a bürokráczia hidra-fejét. Mindenek felett pedig uj erőkre van szükség, kezdeményező, reformertisztviselőkre, a kik egy önzetlen képviselet támogatása mellett megalkossák Nagy-Budapestet. Minél jobban késik a revízió, annál inkább szaporodnak a bajok. Akkor pedig már revízió sem fog segíteni. Legfeljebb azt tehetjük, mint Dél- Ausztráliában : jelöljünk ki egy falut fővárosnak és fejlesszük azt egy igazi modern, boldog, rendezett fővárossá. A kövezósi kölcsön. A fővárosnak alig egy évtized óta van ötven, száz, huszonöt milliós kölcsöne, most pedig legújabban potom húsz millió koronás kölcsönt fog igénybe venni. Az uj kölcsön felvételének szükségét azzal indokolták meg a városházán, hogy a nélkül a főváros kövezési programmját végrehajtani nem lehet. A belügyminiszter „kivételesen“ hozzájárult a kölcsön felvételéhez. .Ennyi magában véve a száraz tényállás. Elismerjük, hogy e szándék jó, mert mindenekelőtt szó van benne programmról. Ez pedig okvetlenül nagyot nyom a latban. Programmot ad a színi direktor, a képviselő, a miniszter, a főszerkesztő, a polgármester, a hadvezér, sőt még a lámpagyujtó- gatótól sem lehet bizonyos programmszerüséget elvitatni. A főváros öt év alatt akarja megvalósítani a kövezési programmot. Hát mi azt hisszük, hogy ez. a programm legalább is kőkemény, feltörni és beletekinteni nehéz. Szerintünk ugyanis első kérdés az: van-e magán- és középitkezési programm általánosságban ? Nincs. Yan-e város- és utczarendezési programm? Az sincs. Hát akkor hol és hogyan lehet kövezési programm? Papíron a hivatalban, az ügyosztályban. Pedig az említett programmok között van bizonyos vagyoni és szoros okozati összefüggés. A milliós kölcsönökkel való városi önsegély módozatát feltétlenül és vaktában nem akarjuk támogatni. Mert minden ilyen kölcsön okvetlenül súlyos teher, a melynek törlesztése egy építkezési krach esetében, a mi nincsen kizárva, nem állhat arányban a hozzájárulás, az adózás filléreiből gyűjtendő részletekkel. Öt év mindenesetre sok idő, meg kevés is. Sok ahhoz, hogy az ügyosztály programmja szerint a kövezés végrehajtassák, de kevés ahhoz, hogy minden későbbi módosításnak, változásnak provideáljon. Váljon az utczák, útvonalak rendezése, a sziik- ségelendő közterek, kisajátítások, építkezések mind kongruálni fognak a kövezési programmal ? Húsz millió korona nagy összeg. Óriási összeg. Kár volna azt csakúgy elfizetni, kidobni rossz, czél- és tervszerűtlen burkolásra, mert akkor azok a milliók csakugyan sárba dobott milliókká válnak. Mindenesetre ajánlatosnak tartanók, ha azt a bizonyos kövezési programmot még egyszer alaposan revideálnák, nehogy annak a terhére foganatosítsanak minden közmunkát és már a harmadik év végén jelentse a főszámvevő, hogy kimerült a — hitel. Egy húsz milliós kövezési kölcsön legalább is húsz évre való. De tartunk attól, hogy az egészből mi sem marad meg, csak a -— programm, a mely lehet jóhiszemű, de téves és ha rossz, csak a — papiros marad fenn, ellenben a milliók elúsznak. Mi azt hisszük, hogy az újabb milliókkal való gazdálkodás ezúttal okos módon fog történni és oda fognak hatni, hogy a milliókat ne ágyazzák be hamarosan a föld sarába, hanem jusson maradjon belőle még a következő restauráczió után is szük- ségelendő közmunkákra. Bomladozik a Gellérthegy. Eltelik néha két, három esztendő, a mikor a napilapok hasábjain megjelen egy riasztó hir. Ez pedig bizonyos következetességgel arról szól, hogy bomlik a Gfellérthegy, szikladarabok görögnek lefelé, nagy repedések mutatkoznak stb. Ezt a hirt mi is hajlandók vagyunk bármelyik órában újból és újból aláírni azzal a kivétellel, hogy a szikladarabok nem hullanak egyre-másra a Duna partjára, hanem időközönként egy-egy jókora darab csakugyan leválik a vén Gellérthegyről. Hogy mikor történik az ilyen
