Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-08-16 / 22. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 1904. augusztus 16. • t ságot, a mi a hivatalnokok és tisztviselők, sőt a tan- személyzet fizetését is terheli. A mig a polgármester ismeretes körrendeleté meg nem jelent, kiki igyekezett fizetni, törleszteni, egyezkedni úgy, a mint lehetett. Egy néhány per és végrehajtás még nem tette őket tönkre. De azóta? Minden hitelező, a ki csak tehette, szaladt az ügyvédjéhez és perelt. Ekkép a tőkekövetelések „kamatai, járulékai és perköltségei“ sziklanehézséggel zúdultak a hivatalnokok nyakába s nem csalódunk, ha a mostani adósságrendezési huzavona mellett idővel a hivatalnokok, tisztviselők tulvilági boldogsága is le lesz foglalva évekig. Mert a kamat és a költség nőttön nő. Tudunk eseteket, a hol néhány száz korona tartozás után már kétszer annyi a kamat és költség. Ez pedig az „illetékes tényezők“ nembánomságának terhére tudandó be. Két eset lehetséges: vagy rendezhető a tisztviselők adóssága, vagy nem. Informácziónk azonban úgy szól, hogy rendezhető. Nem mindenkié, az bizonyos, de a nagy tömegé mindenesetre. így hát akkor rendezzék mielőbb. Az első- összeirás alkalmával mindent másfél millió koronával lehetett volna kiegyenlíteni. Ma kell — alig másfél év után, ez újabb perlések miatt — közel nég}r millió korona. Ez talán mégsem járja. Nem szabad a keleti kényelmeskedésnek száz és száz tisztviselőt áldozatul odadobni! A mire valaki vállalkozik, intézze el. A főjegyző ur ne hevertesse az aktát az Íróasztalának fiókjában, hanem álljon elő az elaboratummal. Belügyminiszter, államtitkár, polgármester helyeslik a rendezkedést, a közvélemény és tisztviselők sürgetik, mi pedig a leghatározottabban megköveteljük az adósságok rendezését addig, a mig erre a szövetkezett pénzintézetekben meg van a hajlandóság, mert azontúl a főváros egész közigazgatási személyzetének teljes felfrissítését fogjuk kívánni. Ha ugyanis a hivatottak még a személyzet exisztencziális érdekeit is csak úgy immel-ámmal, hanyagul, rokonszenv nélkül intézik, akkor a polgárság ügyeinek ellátását egészen uj kezekre kell bíznunk ! Ismét vállalkozói kartell-uzsora! Nem egy ízben ostoroztuk a vállalkozókat azért, mert eléggé meg nem engedett módon a köz- szállitások, közmunkák, bérletek, stb.-nél összejátszanak és ezáltal évente százezrekre menő károkat okoznak a fővárosnak. Az a bizonyos kartell űzi veszedelmes uzsoráját a közvagyon rovására. Igen érdekes példával illusztráljuk felszólalásunkat és kérjük a tanácsot, hogy annak idején tegye szóvá, megfontolás tárgyává az alábbi esetet. A julíus 14-én tartott tanácsülésből kifolyólag árlejtést hirdettek a főváros területén előforduló összes csatorna- és pöczegödörtisztitási, valamint a dunai zsilipeknél szükséges munkálatok teljesítésére. Mi pedig ékes bizonyságul itt lenyomatunk egy hozzánk beérkezett körlevelet, a melyet valamely okos, kartellen kívül álló, érdekelt kis vállalkozó küldözgethetett széjjel, amely ipsissimis verbis ekké- pen hangzik: Az ide mellékelt árlejtési hirdetményre azon kéréssel hívom fel t. ez. figyelmét, hogy pályázat, illetve ajánlata beadása alkalmával, ne hagyja magát a jelenlegi vállalkozótól lebeszélni, vagy esetleg Ígérettel elküldeni, mert a jelenlegi vállalkozók a vidéki pályázóknak bebeszélik, hogy az üzlet, illetve vállalat nem ér semmit, rossz, holott ők már 15 éve bírják e vállalatot és azóta ebből kifolyólag rengeteg vagyont szereztek. A főváros évente 100.000 koronát áldoz csatorna és pöczegödör tisztításra és ez a munka 10 -15 emberrel, 1 felügyelővel és 10 kocsival kényelmesen elvégezhető, úgy hogy e vállalatra kisiparos is egész bátran pályáz- hatik, mert nem igényel tőkét. Most, a mint hírlik, a jelenlegi vállalkozók eddig volt áraikat fel akarják emelni, miután azt hiszik, hogy vidékiek nem pályáznak, a budapesti vállalkozók pedig nem concurrensei a jelenlegi vállalkozónak, hisz titkos szövetségben vannak egymással, a munkát maguk között megosztják, és hogy ajánlatot mégis beadnak, az csak formális dolog. Felkérem tehát tisztelt czimed: adja be ajánlatát és kedvező árak esetében, a jenlegi vállalkozók majd elvesztik a jövedelmező forrásukat és esetleg önnek kedvezhet a szerencse, mert hisz a mostani vállalkozó ajánlatánál ön jóval olcsóbb ajánlatot terjeszthet elő. Szíveskedjék a dolgot átkalkulálni és ajánlatát a hirdetményben megjelölt helyen és napig beadni.“ ■?r A körlevél többet mond, semhogy ahhoz bő magyarázatot kellene fűznünk. De mindenesetre elvárjuk a tanácstól, hogy az árlejtés lezárása és átvizsgálása alkalmával behatóan fog foglalkozni a nem is oly sporadikus vállalati kartellek Lesz gondunk rá, hogy éber figyelemmel kisérjük az egyéb vállalatok és közszállitások dolgait is, mert utoljára is a polgárság érdeke az, hogy a vállalkozók titkos kartelluzsoráját szétugrasszuk. A fővárosi törvény revíziója. Régóta késik, s hogy lesz-e belőle valami a közel jövőben, arról biztosat ép oly kevéssé lehet tudni, mint arról sem, hogy tulajdonkép melyik kormány fogja azt megvalósítani. A Tisza-kormány programúi]ában benne van. Ez tény. Maga Tisza is tett olyasféle ígéretet, hogy abból lehetne következtetni az idei őszre. De hát az ígéretek ott, a hol cselekedetek kellenek, mit sem érnek. Szerintünk a revízió kérdése amolyan „Schreck
