Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-07-24 / 21. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. j ni ins 24. egyetemlegesen felelőssek (4. §.). De ugyanezen czélt szolgálja a czégjegyzék hatóságnak adandó discre- tionárins hatalom, melynél fogva ezen hatóság (és pedig nem a kir. törvényszékek, hanem a kir. járásbíróságok) nemcsak az egész alapítási folyamatnak materiális vizsgálatába is bocsátkozhatik, hanem megvizsgálja, hogy az alapítók, igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok kifogástalanok-e s az alapszabályok tartalmaznak-e a közérdekbe ütköző rendelkezéseket. A hitelszövetkezeteknek megtiltja a tervezet, hogy fióktelepeket állítsanak föl és működésűket kerületükön túl kiterjeszszék. Ezen kerület a szövetkezet székhelyén kívül más községeket csak akkor foglalhat magában, ha azok ugyanazon, vagy a szomszédos közjegyzőséghez tartoznak vagy közvetlenül határosak (17. §.). Ez a területi korlátozás csak a hitelszövetkezetekre nézve mutatkozik szükségesnek, miután az ületkiterjesztés kapcsán is ezeknél sok visszaélés konstatálható (a szövetkezet székhelyétől távolabb lakó telek az ellenük támasztott keresetek ellen még a védelem lehetőségétől is meg voltak fosztva, tekintettel a bejövetel, meghatalmazottról való gondoskodás költségeire). Az üzletrészek tekintetében a tervezet egészen a szövetkezetekre bízza, hogy akarnak-e ilyeneket előirni vagy sem. A mennyiben üzletrészek vannak, a tervezet azt a korlátot állítja fel, hogy a befizetések elmulasztása miatt a már teljesített befizetések elvesztése ki nem mondható, továbbá, hogy az évközben történt belépés esetén 5'*/(1-nál nagyobb késedelmi birság nem állapítható meg (21. §.). Fontos intézkedések foglaltatnak a tervezetben ezután a nyereség és veszteség megállapítása tekintetében. E részben eddig a szövetkezetek, miután a kereskedelmi törvény sem a nyereség és veszteség megállapítására és felosztására nézve, sem arra nézve, hogy mennyi fizethető ki a tagoknak a nye- * reségből, parancsoló intézkedéseket nem tartalmazott^ teljesen szabadon járhattak el. Csakhogy ez a korlátlan szabadság nem járt üdvös eredménynyel. A tervezet kimondja (23., 24. §§), hogy az üzletrészek után határozott kamatot fizetni nem szabad; továbbá, hogy csak a tiszta nyereség képezheti a tagok közt a felosztás tárgyát s ebből is egy bizonyos rész a tartalékalap javára fordítandó. Hitel- és fogyasztási szövetkezeteknél az üzletrészek után 5°/u-nál nagyobb osztalékot fizetni nem szabad és a tartalékalapra a tiszta nyereségnek legalább 10"/()-a fordítandó mindaddig, mig az üzletrészek névértékének felét és a hitelszövetkezeteknél ezenfelül a takarékbetétek lO’/0-át el nem éri. A szövetkezet fogalmából következik, hogy a tagoknak szabad kiválási joga legyen. Ezt alapszabályilag sem engedi a tervezet kizárni, mig eddig a tagok hosszabb időre kötelezhetők voltak a szövetkezetben bent maradni s a befizetéseket éveken át teljesíteni. A tervezet négy heti fel7 mondási időt állapit meg, de a kilépés nemcsak az üzleti év befejeztével lehetséges (29. §.). Abból a szempontból, hogy a szövetkezetek ne legyenek egyesek által önző czéljaikra kihasználhatók, nagyon helyes intézkedése a tervezetnek az; hogy az igazgatóság tagjai együttesen a tiszta jövedelem 10°/(l-ánál nagyobb javadalmazásban nem részesülhetnek, akár mint határozott fizetés, akár mint jutalék vagy jelenléti bárcza-jövedelem állapit- tassék az meg (30. §.). Kiterjeszteni kívánja a tervezet a felügyelő-bizottság hatáskörét. A főfelügyeletre nézve pedig azt állapítja meg, hogy a czég- jegyzék-biróság köteles a kerületéhez tartozó szövetkezetek működését folytonos figyelemmel kisérni, a hozzá beterjesztett iratokat (tehát a mérleget is, a jelentéseket stb.) megvizsgálni (71. §.) Ezenfelül, a mennyiben a tagoknak legalább tizedrésze külön nem kéri, minden második évben időszaki vizsgálat tartandó ; a bíróság a kereskedelmi és iparkamara által kijelölt egyének közül választván meg a szakértő vizsgálót (72., 73. §.). A szövetkezeti ügy egyik leginkább vitatott kérdése tudvalevőleg, hogy kiterjeszthető legyen-e a szövetkezet működése nem tagokra is. Ezt az itt megnyilvánuló, érdekellentéteknél fogva nehéz kérdést a tervezet úgy oldja meg, hogy a szövetkezetek üzletüket nem tagokra is kiterjeszthetik, ha ezt az alapszabályok megengedik, de kivételt képeznek a hitel- és fogyasztási szövetkezetek, metyekre nézve korlátozások állíttatnak fel. Ugjmnis a hitelszövetkezetek takarékbetéteket nem tagoktól is elfogadhatnak és hitelt nem tagoktól is vehetnek igénybe. A fogyasztási szövetkezetek nem tagoknak, csak oly árúkat adhatnak el, melyek azon helyen nyílt boltban nem kaphatók, vagy melyek gyors romlásnak vannak kitéve és tovább einem tarthatók (75—77. §§.) Utóbbi korlátozást a kiskereskedők érdeke indokolja. A fogyasztási szövetkezetek ne akarjanak a kiskereskedőkkel a nagy közönséggel szemben is versenyezni. A tagok kizsákmányolása ellen a hitelszövetkezeteknél irányulnak a 79., 80. §-ok. Ezek szerint a hitelszövetkezetek 8°/0-nál magasabb kamatot nem szedhetnek és azt is csak a tényleges tartozás után. Mellékilletékek czimén legföljebb évi 2% kezelési költség számítható. Tehát a tízféle czimen eddig számitni szokott mellékdíjak megszűnnek. De különösen ki lesz zárva az anomália, hogy a tag folyton az egész kölcsön után fizessen kamatot, a mi a budapesti kamara említett jelentésében kimutatott valóságos uzsoráskodó gazdálkodást ma lehetségessé teszi. Csak legfőbb intézkedéseit ismertettük a javaslatnak, ezek közül is inkább csak azokat, melyek kizárni vannak hivatva a hitelszövetkezetek eddigi egészségtelen irányú működését. Óhajtandó, hogy mielőbb megvalósítva lássuk a tervezetben czélba- vett reformot. Ez úgy gazdasági, mint társadalmi
