Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-07-05 / 20. szám
KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... ... ... ... ... ... .. Fél évx-e ... .................................. ._ 12 kor. 6 kor. SZERKESZTI ES KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Közegészség és álszabadeivíiség. A főváros ismét a belügyminisztériumhoz szándékozik fordúlni annak kieszközlése végett, hogy a ragályos betegségben szenvedőket a hatósági orvosok rendeletére a kórházba lehessen szállítani. Egyizben már megfordult ez a kérdés a belügyminisztériumban, de nem nyert kedvező elintézést. A szabadelvüség ideologjai téves álláspontra helyezkedtek. Azt mondották: a személyes szabadságnak s a családok jogának korlátozása volna, ha olyanokat is kórházba vinnének, kik magokat vagy a hozzájuk tartozókat otthon óhajtják ápoltatni. A polgári szabadság ilyetén respektálása megható volna, ha viszont számos eset nem bizonyítaná, hogy a belügyminisztérium egyéb kérdésekben épp ellenkező magatartást tanusit. A sok közül elég utalnunk a kivándorlás kérdésében folytatott eljárásra, és pedig arra a határozott erőszakosságra, hogy az embereket rákényszerítik a fiume- newyorki vonal használatára. A főváros annak idején kifejtette, hogy miért óhajt kényszeritőleg beavatkozni a családok elhatározásába, lnditóokait minden józanul és praktikusan gondolkodó fej helyeselni fogja. Megállapított tény ugyanis, hogy különösen a gyermekek közt dúló rágások azért öltenek nagy elterjedést, mert nincs meg a kellő elszigetelés. Nemcsak az egészen szegény, hanem a jobb módú és nagyobb lakással rendelkező családoknál is majdnem lehetetlen annyira izolálni a beteget, hogy a ragály tovább ne lmrczoltassék. Apa, anya és cselédek önkéntelen terjesztői lesznek a ragálynak. Már most csak az a kérdés döntendő el, mi fontosabb: az egyes emberek szabad elhatározása, vagy a nagy közönség általános érdeke? Mi egy pillanatig sem habozunk az utóbbit feléje helyezni az előbbinek, ennélfogva nemcsak megengedhetőnek, hanem határozottan szükségesnek tartjuk, hogy ragályos betegségeknél a hatóságnak joga legyen a beteget kórházba szállitani. Természetesen ez nem- jelenti azt, hogy minden torokgyikos vagy vö'rhenyes gyermeket bevisznek kórházba. Szegény ember is otthon ápolhatja betegeit, ,*ha iakáSviszonyai garancziát nyújtanak arra? nézve,;■'hogy a beteg kellőleg izolálható s hogy *áz ápolásával foglalkozók a ragályt nem lmrczolják másfelé. Most gyakran előfordul, hogy a mosónő, a bejárós takarítónő, a szobakefélő, a vándorkofa stb., akinek otthon ragályos betege van, a baczillusokat akaratlanul és öntudatlanul betelepíti más családok hajlékába. Csakis igy magyarázható meg az a körülmény, hogy a gyermekek közt pusztító ragályos betegségek ijesztően terjednek, noha a fővárosban alig akad beteg, aki orvosi gyógykezelésben ne részesülne. Ezen a szomorú állapoton máskép nem lehet segíteni, mint a fentebb említett intézkedés életbeléptetésével. Reméljük, hogy a belügyminisztérium közegészségügyi osztálya az újabb megkeresésre le fog szállni a teoretikus szabadelvüség paripájáról és a főváros megkeresésének eleget tesz.
