Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-07-05 / 20. szám
2 MAGYAR SZKKP:SFÓVÁROS 1904. Julius 5. Alapítási szédelgés. — Beugratott magyar mágnás. — Május 17-iki számunkban megemlékeztünk arról, hogy egy Londonban alakult részvénytársaság, melynek igazgatóságában Szápáry Pál gróf is helyet foglal, Budapesten nagy szállodát akar épittetni. Nem ismervén az alapitás előzményeit és háttéri körülményeit, teljes elismeréssel adóztunk a fiatal fő urnák. Nagy meglepetésünkre azonban még május végén levelet kaptunk, melynek írója szédelgésnek mondja az egész alapítást. Köteles óvatosságból utána nézettünk a levélben foglalt állításoknak, s miután azokat tekintélyes külföldi pénzemberek is megerősítették, a nagy közönség informálása végett most egész terjedelmében közzétesszük a hozzánk intézett levelet, mely igy hangzik : Budapest, május hó 28 án. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Olvasván becses lapjában a Szápáry Pál gróf úrról írott közleményt, kérem engedje meg, hogy tévedése felöl felvilágosítsam. Tévedés ugyanis, hogy a Londonban megalakult Bristol részvénytársaság komoly vállalat. Ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy ezúttal ismét oly alapításról van szó, melynél hiszékeny embereket körmönfont faistűrök lépre vinni akarnak. Sietek kijelenteni, hogy Szápáry grófot nem számítom a faiseurök közé, sőt szentül meg vagyok győződve, hogy a legjobb szándékkal adta nevét az alapításhoz, nem is sejtve, hogy „üzletbarátai“ nemcsak aíközönséget, hanem őt is becsapni akarják. Állításom igazolására a következőket hozom fel: A Waggon Lits társaság, melynek élén a belga Nagelmaker ur áll, évek előtt több világvárosban és fashionable klimatikus helyen nagy és fényesen berendezett hoteleket létesített. A vállalkozás azonban anyagilag kudarczot vallott és a társaság finán- cziális zavarokba jutott. A Waggon Lits többek között Szentpéterváron is megszerzett egy nagy, de rozzant épületet, hogy azt majd átépittesse szállodává. A tervet azonban nem hajthatták végre, mert a Waggon Lits részvényesei egyik közgyűlésükön kimondották, hogy további befektetéseket nem engednek meg, annál kevésbbé, mert a társaság kénytelen volt a részvénytőke egy részét mint veszteséget leírni. így maradt a Waggon Lits nyakán a szentpétervári nagy épület, s igy támadt a Nagelmakerrel összeköttetésben álló faiseurök fejében az eszme, hogy egy újonnan alapítandó társaság nyakába fogják sózni az értéktelen objectumot. A Bristol társaság megalapítása tehát nem azért történt, hogy Budapest kapjon egy uj szállodát, hanem első sorban a szentpétervári épület értékesíthetése végett. Ily vállalatra azonban komoly külföldi tőkepénzesek nem kaphatók, tőke nélkül pedig részvény- társaság sem Francziaországban, sem Belgiumban, de még Orosz- és Magyarországban sem alapítható. Egyedül az angol kereskedelmi törvények teszik lehetővé, hogy hat vagy hét ember 10 milliós részvénytársaságot alapítson egy-egy font beftzttése mellett. Ez a körülmény szolgál magyarázatul arra nézve, hogy a Bristol társaság nem Brüsselben alakult meg, nem is Párisban — noha itt székel a Waggon Lits és Nagelmaker — hanem Londonban. Megalakult pedig olykép, hogy a Waggon Lits 4.800,000 koronát „jegyzett,“ a többi ur pedig szintén egy bizonyos összeget. A Waggon Lits 4.800,000 korona jegyzéséből azonban, soha senki nem fog látni egy centime-ot sem, mert hiszen Nagelmakerék épp ily összegért akarják a Bristol társaságnak eladni a szentpétervári épületet. Ez a jegyzés a hiszékenyek számára szánt csalétek, hogy a példán felbuzdulva, megvásárolják a kibocsátandó részvényeket. A helyzet tehát az, hogy van egy londoni társaság, amely megalakult 10 millió tőkével, amelynek azonban ezidősz érint nincs több befizetett tökéje, mint maximum pár száz forint. Ha majd a balekek a reklám által megtévesztve pénzt adnak a Bristol-részvényekért, akkor lesz tőke, de abból első sorban Nagelmakerék fizethetik meg a szentpétervári épületet, másodsorban az alapítók szedik ki az „alapítási költségeket“ (ami legalább nehány százezer korona lesz) s végül, ha marad még pénz, talán meg is építik a hirdetett szállodákat. Azzal természetesen sem a Waggon Lits, sem az alapítók nem fognak törődni, hogy a kellő kapitális nélküli szállodák rövidesen megbuknak és a jámbor részvényesek elvesztik pénzüket. Sőt örülni fognak, ha ez bekövetkezik, mert akkor újabb üzlet kínálkozik : a megbukott szállodáknak potomáron való megvásárlása. Ismétlem, meg vagyok győződve, hogy Szápáry Pál grófnak, aki a londoni Bristol-társaság igazgatói közt szerepel és a részvényeket Magyarországon elhelyeztetni akarja, ezekről az alapítási szédelgésekről halo vány sejtelme sincs, s nem tudja, hogy az angol és belga faiseurök. ha a trie sikerült és a valódi részvényesek megkoppasztva lettek, kámfor módjára elpárolognak. így történt egyebek közt az erdélyi Fortuna- aranybánya társaságnál, melynek pénzével az angol James Langermann nyomtalanul eltűnt. Sajnálnunk kellene az ambicziózus fiatal mágnást, ha a Bristol- társaság előrelátható kudarczának ő inná meg a levét, ő, aki nem tűnhet el másfelé, de nem is akarna eltűnni a felelősség elől. Kívánom Szápáry gróf és egyúttal a hazai közönség érdekében, hogy ne legyen foganatja a reklámoknak, vagyis a londoni Bristol társaság ne rendelkezzék más készpénztőkével, mint a AVaggon Lits és az alapítók által „jegyzett“ összegekkel.
