Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-12 / 2. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. január 12 külünbözetet a kedvezmények megszüntetésével akarja pótolni. Az ő szempontjából tehát, de egyúttal a jogszerűség szerint is, az életbeléptetett intézkedés elitólő kritika tárgyát nem képezheti. A jog mellett azonban soha sem szabad teljesen háttérbe szorulnia a méltányosságnak. Mennél hatalmasabb és vagyonilag erősebb valamely társaság, annál többet kell engednie jogából és a maga érdekeiből azok számára, kik méltányosságot kérnek. Nyilvánvaló, hogy a külső váczi-köruti vonalon többnyire szegény munkásemberek közlekednek, akiknek budgetjében nagy különbséget okoz, ha naponként 8, illetőleg 16 fillérrel többet kell kiad- niok villamosra. Tökéletesen értjük, hogy ezek most el vannak keseredve és módokat keresnek a régi állapot fentartására. A módok közt azonban a bojkott nem helyes és nem is czélravezető. Azzal, hogy a munkások nem veszik igénybe a villamos kocsikat, elsősorban maguknak okoznak kellemetlenséget. Téli időben négy-öt kilométernyi utat gyalog megtenni nem kellemes mulatság. Az idő pénz és pénzbe kerül a czipő is, mely az ilyen gyalogolások alatt hamarább elkopik. De ettől eltekintve czéltalan a bojkott azért is, mert a közúti társaság sokkal nagyobb kiterjedésű vállalat, sem hogy megijedjen és a pressziónak engedjen. Ha kocsijai csakis azon az egy vonalon járnának és más publikuma nem volna, mint a külső váczi-köruti munkások: akkor talán beadná derekát a bojkott előtt. De a jelen viszonyok között évekig fumigál- hatja ezt a részleges bojkottot. Elfogulatlanul vizsgálva a kontroverziát, mindenki rá fog jönni, hogy megoldás csak méltányossági alapon jöhet létre. Azt hisszük, hogy a társaság a szép szó elől nem zárkózik el. És ha csak arról kell dönteni, hogy a munkások az eddigi dijak mellett használhassák a villamoskocsikat, a társaság ki fogja adni ezentúl is a kedvezményes menetjegyeket vagy külön munkáskocsikat járat a hajnali, déli és esti órákban. Ez utóbbi intézkedés volna a leghelyesebb, példájára a többi nagy városoknak. A kérdés megoldását azonban komplikálja az, hogy nemcsak a szegény munkások, hanem a jól dotált gyári tisztviselők is reflektálnak kedvezményes bérletjegyekre Ezt a részt eliminálni kell a kérdésből. Azon az alapon, amelyen ők óhajtják a kedvezményt, Budapest összes állami, városi és magántisztviselői is reklamálhatják. Ki fizesse akkor a rendes dijakat? Legyenek belátással a Külső Yáczi-körut gyárainak tisztviselői és a kedvezményt csakis azok részére kérjék, akik arra valóban rászorulnak : a munkások számára. Meg vagyunk győződve, hogy ez esetben sikerrel fordulhatnak a közúti társaság igazgatóságához. Választás előtt és után. i. (Színhely : a városház társalgója. Idő : január 6, délután.) X. ur pályázott fölebbvalójának, Y. urnák az állására. A győzelmet biztosnak látja. De azért az utolsó perczben is korteskedik maga mellett. Egy habozó városatya: Hát igazán nem érti Y. ur a dolgát ? X. ur: Biztosíthatom önt, hogy a kutyabagosi vályogos czigányban is több szakértelem van. Városatya: De hiszen diplomás ember. X. ur (gúnyosan felkaczag): Marháknak is szoktak diplomát adni. Másik városatya (közbeszól): Némi tévedéseket bizony elkövetett. X. ur (hevesen): Tévedéseket ? Azok nem tévedések, hanem piramidális hülyeségek és gazságok. Habozó városatya: Tehát az ön meggyőződése szerint Y. ur nem alkalmas azon tisztségre ? X. ur: Az ő helye vagy a Frimm-féle hülyeintézet vagy Illává. Városatya. És ha mégis újból megválasztanák? Fog-e ön tovább is mellette szolgálni? X. ur: (a győzelem tudatában, ünnepélyesen) : Legszentebb becsületszavamra fogadom, hogy nyomban leköszönök. Egy rosszindulatú barom mellett nem maradok tovább. II. (Színhely : egyik városi hivatal. Idő : január 7., délelőtt.) A választás tegnap megtörtént és X. ur megbukott. Y. a saját hivatalában fogadja a gratulán- sokat, akik között megjelenik tegnapi ellenfele. X. úr (legnyájasabb mosolylyal) : Szivből üdvözlöm! Remélem, tudja, hogy én csak pro forma pályáztam ön ellen. Akaratom ellenére korteskedtek mellettem. De én mindenkinek megmondottam, hogy a főváros büszke lehet egy oly jeles és kiváló tisztviselőre, amilyen ön. X. ur: (szótlanul meghajtja magát és magában gondolja): Komisz ficzkó vagy. A pénzközvetitők megrendszabá- lyozása. Mulasztást fog helyrehozni a főváros, ha szabály- rendeletileg kimondja, hogy a pénzközvetitő ügynö. kök is kötelesek iparigazolványt szerezni. Debuisset pridem. Ha ez a megszorítás már régebben életbe lépett volna, Budapestnek nem lenne az a veszett hire a külföldön, hogy itt tanyázik a legtöbb csaló és szélhámos. Aki kézbe veszi a napilapok hirdetési oldalait, el fog csodálkozni, hogy hány száz ember hirdeti magát, mint pénzközvetitőt.
