Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-03-24 / 11. szám
1904. márczius 24. felelnek meg ama nagy áldozatoknak, melyeket az államvasutak hoznak s ez okból elhatározta a szállítási díjkedvezmények revízióját. A fő varos tanácsa sejtette, hogy a revizió eredménye nem lesz kedvező a vásárcsarnoki intézményre nézve, miért is sietett felterjesztesében arra kérni a minisztert, hogy a csarnok szállítási díjkedvezményeit jelenlegi alakjukban tartsa fönn továbbra is. A miniszter ekkor ankétet hivott egybe, amelyen Melly Béla tanácsnok nagy buzgósággal iparkodott megvédeni a főváros érdekeit; de ott volt az államvasutak képviselője is, aki olyan adatokkal állott elő, melyek végleg megerősítették a minisztert ama nézetében, hogy a csarnoki dij kedvezmény fölösleges, haszonnal nem jár, hanem igenis alkalmat ad nagy visszaélésekre. Úgy találta a miniszter, hogy azok a bajok, melyek a vásárcsarnoki intézmény körül észleltettek, nem ellensúlyozhatok szállítási díjkedvezményekkel, meru itt nem a dij olcsósága, hanem a csarnoki kezelés lelkiismeretes pontossága képezi a főkövetelményeket. A miniszter tehát elhatározta, hogy a jelenlenlegi dij kedvezményt márczius végével megszünteti. Bizonyos élelmiczikkekkel azonban kivételt tesz s azok szállítására továbbra is megadja a kedvezményeket. Április 1 étől decz. 31-ikig a következő dij kedvezményeket tartja fenn: 1. Teljes kocsirakományokban fehéráruként szállitott burgonyára a kivételes díjszabásnak 10°/u-al megrövidített díjtételei. 2. Szőlőküldeményre gyors- és fehérárunál 10°/0-al megrövidíti a díjtételt. 8. Egyéb gyümölcsre és dinnyére legalább 5000 kilóért való díjfizetés esetében 5% kedvezményt. 4. Csomagolt friss és aszalt gyümölcsre fuvar- levelenkint legalább 10.000 kilóért való díjfizetés esetében 10°/„ kedvezményt. 5. Csomagolatlan friss gyümölcsre és dinnyére kocsi és fuvarlevelenként legalább 10.000 kilóért való díjfizetés esetében a teheráru-szállitásnál 10 kedvezményt engedélyez a miniszter. A díjkedvezmény érvényességének feltételéül kiköti a miniszter, hogy a küldemények valamely hatósági közvetítőnek vagy árusítóhely állandó bérlőjének nevére (Budapest, Központi vásárcsarnokba) czimezendok. Állandó hely bérlő az, aki legalább is egy hónap óta bir a csarnokban árusítóhelyet. A tojásközvetitő kereskedelmi támogatásaképpen megengedi a miniszter, hogy magyarországi állomásokról kocsi és fuvarlevelenként legalább is 5000 kilóért való díjfizetés mellett (Bpest, központi vásárcsarnok) állomásra valamely központi csarnoki hatósági képviselő vagy bérlő nevére érkező tojásküldemény oly mennyisége után, mely mennyiségű tojás a magyar élelmiszer-szállító részvénytársaság. 5 mint feladó részéről legkésőbb, a kedvezményt követő lejárt hó végéig, közvetlen fuvarlevelekkel Bécsbe, Németországba, Svájczba vagy még tovább beigazoltan elszállittatik, az államvasutak vonalait illetőleg (Bpest, közp. vásárcs.) állomásig 10’/0-al megrövidített díjtételek alkalmaztassanak. Az államvasutakat utasította a miniszter, hogy e díjkedvezményeket hirdetés utján léptessék életbe, hogy a főváros hatóságával egyetértőleg a vasnt igazgatására állapítsa meg ama rendszabályokat, melyet a vásárcsarnoki kedvezmény igénybevétele körül tapasztalt visszaéléseket megszünteti. Bérlet-meghosszabbítás. Elvi szempontból azoknak van igaza, kik helytelenítik, hogy a főváros eg}'es bérlők szerződését árlejtés kiírása nélkül meghosszabbítja. Suba alatt sok visszaélést lehet elkövetni. Azonban nincs szabály kivétel nélkül. Előfordulhat eaet, amikor a főváros érdekében áll valamely bérleti szerződésnek a meghosszabbítása. Ezt az esetet látjuk fenforogni a városligeti kioszk bérleténél. A jelenlegi bérlő azzal a kérelemmel fordult a tanácshoz, hogy miután most csak a délutáni órákban tud üzletet csinálni, mert a városliget rosszul van világítva, rendezzék be a Stefánia- utat a Műcsarnoktól az István-útig villamos ivlám- pákkal való világításra s engedjek meg neki, hogy a kioszkban café restaurant-ot létesítsen. Egyúttal kijelentette, hogy ha a főváros erre a befektetésre nem volna hajlandó, úgy ő azt a saját költségén eszközölteti. Kárpótlásul azonban kéri, hogy 1911-ben lejáró szerződése 4 évre meghosszabbittassék. Vannak, akik azt mondják, hogy a kérelem elutasítandó és pedig a bérleti szerződés miatt. Ha a bérlő növelni akarja a kioszk forgalmát és e czélra szükséges a Stefánia-ut kivilágítása, hát csináltassa meg a világítást, de rekompenzáczióra ne tartson számot. Mert a fővárosnak teljesen közönyös, hogy sokan járnak-e a kioszkba vagy kevesen. Ez a felfogás nem helyes. A Stefánia-ut megvilágítása közérdek. Ha ott villamos lámpák fognak fényt szórni, világvárosiasabb külsőt nyer az ut és az egész környéknek kedvencz esti sétahelye lesz. xv közö v ség már eddig is követelhette volna a fővárostól, hogy tisztességes világítással lássa el a városligetet. Ha már most akad egy magánember, aki 30.000 korona költséggel létrehozza a szükséges világítást, csak azt kell mérlegelni, vájjon az általa kért ellenszolgálat nem tulságos-e ? A kioszk bérlője mindössze a szerződés meghosszabbítását kéri. No hát, ezért a 30.000 korona értékű befektetésért, amely a szerződés lejárta után a főváros tulajdonába megy át, bátran eltekinthetünk az elvtől és meghosszabbíthatjuk a szerződést. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
