Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-16 / 24. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. junius 16. <2 elfelejteni, hogy sem az államnak, sem a törvényhatóságnak nem lehet feladatuk az ipar kisajátítása és a különben is nehéz megélhetési viszonyoknak még súlyosabbá tétele azáltal, hogy egy egész, még virágzó, de máris súlyos akadályokkal küzdő iparág alól a talaj elvonassék. Reméljük, hogy a tanács minden törekvése oda fog irányulni, hogy azokat az anomáliákat, melyeket a süteménykihordók visszaélései teremtettek és melyekért a nagy- közönség a pékeket tette felelőssé, megszüntesse, és ezáltal a mostani és épen innen eredő viszás állapotokat szanálja. Közigazgatási furcsaságok. Érdekes esetben jött fel a napokban egy depu- táczió Kolozsvárról, hogy egy személyi ügyet intéz- tessen el a belügyminiszterrel. Mi kincses Kolozsvár belügyeibe nem avatkozunk, de hogy ennek az ügynek a megoldásához deputácziózus kellett — esetleg a város költségére — mivel sincsen indokolva. Az eset a következő: Az 1901. augusztus 4-ikí zavargások miatt a közvélemény, sajtó és kommunitás a helyzet szanálására a kolozsvári rendőrség gyökeres újjászervezését kivánták. Első sorban uj főkapitányt óhajtottak, ki szakitva a múlttal, erélyes kézzel rendet teremthet. A főispán a közóhajt tárgyalva Deák Pál főkapitánynyal, arra a conclusióra jutott, hogy a helyzet csak akként tisztázható, ha Deák Pál állásától önként visszalép, kérve nyugdíjaztatását. Deák kérelmét 1901. október 25-én adta be a főispánhoz? ki azt október 31-én a közgyűlés elé terjesztette. A közgyűlés 306—1901. sz. határozatában nem találta Deák Pál kérését teljesíthetőnek. hanem továbbra is meg akarta a város szolgálatában tartani, s e végből főkapitányi állásától munkásságának jegj^zőkönyvi elismerése mellett fölmentve, eddigi fizetésével más, minősítettségének megfelelő munkakörben kívánta alkalmazni, s végül felkérte a főispánt, hogy a főkapitányi állás végleges betöltése iránt sürgősen intézkedjék. E határozat jóváhagyás végett 23.967—901. t. sz. alatt nov. 13-án a belügyminiszterhez felterjesztetett, a főispán pedig 977—1901. sz. a. 1901. nov. 21-én Deák Pált főkapitányi állásától fölmentve, eddigi fizetésével árvaszéki ülnöki állásra helyettesítette. Ezen ülnöki állásra egyidejűleg pályázat hirdettetvén, Deák Pál is folyamodott megválasztás iránt, azzal a határozott kikötéssel, hogy alkalmaztatása esetén eddig élvezett fizetése adassók meg. Deák Pálnak az árvaszéki ülnöki állásra történt helyettesítése után 5 nappal, nov. 26-án érkezett a városhoz a belügyminiszter 126.951. számú leirata, melylyel a 306. sz. közgyűlési határozat megsemmi- sittetett, s a város felhivatott, hogy a Deák Pál nyugdíjaztatási ügyét szabályszerűen tárgyalja, s határozzon felette. Erre az utasításra a közgyűlés 1902. január 27-én 4—902. sz. határozattal Deák Pált 22 és ]/a évi szolgálata arányában 2340 k. évi nyugdíjjal a nyugd. szr. 19. §-a alapján ideiglenesen nyugdíjazta; és január 30-án 41. sz. határozatával árvaszéki ülnölché megválasztotta (Titkos szavazás 1 szavazat hijján.) Ámbár a határozatok ellen senki sem felebbe- zett, s ámbár a nyugdíjazás kizárólag a közgyűlés elé tartozik utolsó fokon. (Nyugd. szr. 43. §.) a belügyminiszter mindkét határozatot felülvizsgálta, magához rendelte, s 1902. deczember 8-án érkezett 125.098. sz. leiratával a nyugdíjazást megsemmisítette, a városi tanácsot pedig utasítani kívánta, hogy az illetmények kiutalása tárgyában hozzon újabb határozatot. E leirat a közgyűlés elé terjesztetvén, az 1903. jan. 23-án 6. sz. a. hozott határozatával kimondotta, hogy előző határozatait fentartja, s ismételten fölir a belügyminiszterhez, annak jóváhagyása iránt. A belügyminiszter 35366. sz. a. e határozatot megsemmisítette, s azzal indokolja azt az álláspontot, hogy Deák Pál főkapitányi állásáról lemondottnak tekintendő, hogy Deák Pál más állásra folyamodott, tehát saját maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy főkapitányi állásáról lemond E téves felfogással szemben a közgyűlés előző álláspontját május 20-án hozott 215. sz. határozatával föntartani kívánja. Kiváncsiak vagyunk a megoldásra. A fák tisztántartása. Örömmel tapasztaljuk azt az odaadó gondozást, melyben a főkertész fővárosunk köztereit részesíti; valóságos oázist képeznek azok a rekkenő nyári meleg és porban eltikkadt közönségnek. E szépen gondozott közterek igazán elsőrendű tényezők fővárosunk szépségének emelésére és a zöldelő cserjék, a virágzó fák örömmel töltenek el mindenkit. De közegészségügyi szempontból is elsőrendű tényezőt képez a közterek és utczák befásitása, növényzetének ápolása, gondozása. Csak London példáját említjük fel, a hol minden kis házcsoportnak megvan a maga nagy kiterjedésű, fákkal és virágokkal beültetett gyönyörű squareja, nem is említve az óriási parkokat. De mikor legteljesebb mértékben megdicsérjük a főkertészt, nem mulaszthatjuk el figyelmét felhívni az utczai fák elhanyagolására, melyek hónapok óta összegyűlt szeméttől övezve, a köztisztaságot és egészséget komolyan veszélyeztetik és járványok tény észdombjául szolgálnak. Figyelmébe ajánljuk a főkertész urnák azokat a kis vasrácsokat, melyeknek rendeltetése lenne a
