Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-16 / 24. szám
190B. junius 16. ________MAGYaH SZÉKESFŐVÁROS_______________________ 8 fá kat megvédeni, de a melyek a közegek lelkiismeretlensége folytán megannyi szemétdombot képezvén, a fáknak életét is komolyan veszélyeztetik. Reméljük, bogy felszólalásunknak meglesz kivánt sikere és eme állapotok rövid időn belül meg fognak szűnni. Mindnyájunkat érhet baleset! Májusi utolsó számunkban fenti czimen közölt czikkünkre a Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület igazgatója, dr. Kovách Aladár a következő levelet küldte be hozzánk: Kedves Barátom! A rengeteg népszerűségnek és rokonszenvnek, de igen kevés jutaléknak, ajándéknak és anyagi támogatásnak örvendő Budapesti Önkéntes Mentő- Egyesületre vonatkozó czikkednek egynémely pontjára kénytelen vagyok nehány megjegyzést tenni, mert bár czikkedböl általánosságban kiviláglik, az irántunk való jóindulat, mégis egyik-másik megjegyzésed vádként terhel bennünket. Nem exkuzálni óhajtom az egyesületet, mert qui s’excuse s’accuse“, csakis felvilágositást adni azoknak, a kik veled együtt azt hiszik, hogy buzgalmunkkal nem párosodik a takarékosság szelleme. Mindenki tudja, hogy a Mentőegyesület daczára a főváros támogatásának, fennállása óta anyagi gondokkal küzd, a mi nagyon könnyen érthető, mert vagyona a leltárt is beleértve, mindössze 3(38000 korona, évi kiadása pedig múlt évben is közel 78000 korona volt. Hogy nálunk pazarlás nem történik, arról felel az a körülmény, hogy minden legcsekélyebb összeg utalványozása is az igazgatóság és a választmány gyűlésein kerül tárgyalás alá, az összegek helyes hovaforditásáról tehát az igazgatóságban és a választmányban helyet foglaló, és köztiszteletben álló férfiak neve kezeskedik. Ugyancsak szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a fő- és székváros bizottsága, a mely évenként pontosan felülvizsgálja pénz- és ügykezelésünket, tavaly éppen úgy, mint az elmúlt esztendőkben ügymenetünkben nemcsak hogy mindent rendben talált, de fennforgó rendünket minden tekintetben példásnak jelezte. Hogy sok-e 16000 korona kilencz orvosnak a tiszteletdija képen — beleértve az igazgatót is — az egyéni nézet — legyen szabad megjegyeznem, hogy a bécsi mentő-együletnél tizennégy orvosnak 56000 korona tiszteletdija van. Tíz ló eltartására tavaly 14000 koronát költöttünk, de ebben az összegben nemcsak a lovak abra- koltatása foglaltatik benn, hanem igenis a kocsisok és lóápoló fizetése is és ugyancsak ezeknek az egyenruhája, beleértve a télviz idejére való bundákat és takarókat is. Ezenkívül az a vállalkozó, a ki a lovakat hozzánk szállítja, köteles a lovakat megbetegedésük esetén és egyáltalában szükség szerint azonnal jobbakkal felcserélni, továbbá szerszámot javíttatni és patkoltatni. Daczára e szigorú feltételeknek egypár lovunk, bár az istállóban alig pihen, hanem állandóan éjjel-nappal, folyton hajszolódik — alig másfél koronával kerül többe, mint a tűzoltóság lovai. Az irodai és nyomtatványköltségek, a világítás és reperácziók összegei, a melyeket Te „horribilesek- neku neveztél, rögtön minimálisokká szívódnak fel akkor, ha szives volnál érdeklődésed nem csak az évi jelentésből, hanem főkönyvünkből, pénztári naplónkból és egyéb okiratainkból kielégíteni, a melyek a rendelkezésedre állanak nemcsak Neked, hanem minden szives érdeklődőnek. Az éppen a bajunk, hogy kevesen érdeklődnek belső ügyeink iránt. A kritikát mindig a legszívesebben veszszük, mert belőle jóindulatú segíteni akarás látszik ki; abban a biztos reményben, hogy legközelebb itt egyesületünkben lesz alkalmam Téged üdvözölhetni és a nálunk minden krajczárt élére állító pénzkezelésre vonatkozó egyik-másik kételyed eloszlatni. Maradtam hived Budapest, 1903. junius hóban. I)r. Kovách Aladár a budapesti Önk. Mentő-Egyesület igazgató főorvosa. Nagyon sajnálnám, ha kedves Barátom a mentő egyesület igen tisztelt igazgatója rosszhiszeműséget imputálna nekünk azért, mert a mérleget megbíráltam. Arról, hogy a mérlegben több tétel egy általános pont alá van vonva, nem én tehetek, mert ha részletezve lettek volna a kiadások, úgy czikkem meg se jelent volna. Mindenesetre igen köszönöm a rektifikácziót a jövőre nézve és a szives meghívást. A Tattersall jövője. A Tattersall r. t. 1896-ban azzal a kérelemmel fordult a fővároshoz, hogy az 1909-ben lejáró bérleti szerződését 1925-ig hosszabbítsa meg. A közgyűlés annak idején a kérelmet a közgazd. bizottmány és tanács javaslata alapján elutasította egyrészt azért, mert a társasággal fennálló bérleti szerződés lejártával a gazdasági lóvásárt közgazda- sági és pénzügyi okokból saját házi kezelésében kívánja fejleszteni, másrészt pedig, mert a társaság által használt terület (mai lóvásártér) városrendezési szempontból és ezen helynek ma már igen jelentékeny és folyton növekedő értéke miatt további 1925-ig le nem köthető. Gróf Keglevich Gyula országgyűlési képviselő a napokban az iránt tett előterjesztést, hogy a főváros a Tattersall területét ügetőverseny czéljaira engedje át, az előterjesztést érdekességénél fogva itt adjuk szó szerint:
