Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-30 / 26. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS C)-társadalom lesz. Nem a régi tagolással, a mely a múltban tette meg históriai kötelességét, hanem egy uj vegyiték, a mai kor szellemében, a mai kor munkáira berendezve. Üdv és dicsőség mindazoknak a nemes hazafiaknak, a kik e feladatokhoz tekintélyüket, munkájokat, erkölcsüket és nevöket adják. Legyen áldás a szándékukon és érjék meg tiszteletreméltó vetésöknek bő aratását.“ A Magyar védőegyesület alapszabályai szerint az egyesület czélja a hazai ipar és mezőgazdasági termelés, a hazai munka és kereskedelem védelme és fejlesztése. A magyar birodalom gazdasági és ipari termelésének védelmét és fejlesztését czélzó mozgalmaknak és az e czélokra törekvő érdekeknek egyöntetű és országos képviselete, úgyszintén e czélok érdekében alkotott törvények, rendeletek és hatósági intézkedések gyakorlati végrehajtásánál a hatóságok támogatása és a végrehajtás ellenőrzése. Ezen czélból feladatai a következők: a) Teljes erővel odahatni, hogy a magyar birodalom határain belül a belföldi termelés a külföldi árubehozatalt nélkülözhesse; e czélból reá mutatni azon módokra is gyakorlatilag alkalmazni azon eszközöket, a melyek segélyével a behozatal hazai terméssel pótolható. U) A közvéleményt, hatóságokat, fogyasztó ■csoportokat, gyárosokat és kereskedőket, úgyszintén a kormányt és a törvényhozást ez ügyekben tájékoztatni és azoknak szakvéleményt adni, továbbá a szükséges társadalmi, kormányzati és törvényhozási intézkedéseket kezdeményezni, illetve a más oldalról tett vagy kezdeményezett mozgalmakat támogatni. c) Különösen kereskedőknél odahatni, hogy szükségleteiket a hazai termelésből fedezzék. d) Ellenőrizni a közszállitásokat az egyesület czéljainak szempontjából, úgyszintén odahatni, hogy külföldi munkaerők a hazaiak rovására ne alkalmaztassanak. c) Gyakorlati utón a hazai termelés fejlődését, versenyképességét és értékesítését előmozdítani. j) A hazai ipari és mezőgazdasági termékeket és azok származását nyilvántartani és a sajtó útján ismertetni. A külföldi behozatalt folytonos figyelemmel kísérni és a hol az elkerülhetetlen, legalább odahatni, hogy a hazai fogyasztók minél olcsóbban jussanak jó behozatali árukhoz. g) Ezen czélok és feladatok elérésére országos szervezetet alkotni és a már fennálló vagy ezután alapítandó gyári és kisipari, gazdasági, kereskedelmi és társadalmi egyesületekkel, szövetkezetekkel és érdekképviseletre hivatott tényezőkkel közvetlenül a sajtó utján állandó érintkezést fentartani. Az egyesület czéljai érdekében szerzett érdemek elismeréséül okleveleket és érmeket ad kitüntetésül, ennek szabályzatát az ügyrend állapítja meg. Munkásoknak, kik a hazai termelés fejlődését és verseny- képességét előmozdítják, jutalomdijakat ad. 1903. junius 30. A rendes tagsági dij egy évre 10 korona, a fővárosi ipartestületek tagjai azonban csak 2 koronát fizetnek. A közreműködő tagsági dij 5 korona. Hazádnak használj. E jelszó van hímezve ama zászlókra, melyek a legnagyobb magyar tengerhajózási társaság, az Adria gőzöseinek középső árboczán lengenek. E zászlókat fél- árboczraeresztették a multhét csütörtökjén, mértékkor temették a társaság elnökét, a magyar tengerhajózás tulajdonképeni megteremtőjét, lovag Lederer Sándort. Mindazok, kik e napon megjelentek a budapesti Szabadság-tér ama díszes palotája előtt, melyet az Adria-társaság emeltetett, hogy hozzájáruljon a főváros monumentális épületeinek szaporításához, megilletődött szívvel, az országos veszteség tudatában állották körül Lederer Sándor ravatalát. Kevesen vannak kortársaink között, kik a magjmr közgazda- sági élet terén a hazának nagyobb szolgálatot tettek volna, mint a boldogult, s ha neve nem volt országosan ismert és ünnepelt, csak végtelen szerénységének tulajdonítandó. Pedig megérdemelte, hogy ne csak haló porában érje elismerés, mert az ő rendkívüli energiájának, lankadatlan buzgalmának és üzleti genialitásának köszönhetjük, hogy a magyar tengerhajózás talpra állott és megizmosodott. Mielőtt kezébe vette az eleinte életképtelennek látszó Adriai-társaság ügyeit, már sikerekben gazdag múlt állott mögötte. Pályafutását mint egyszerű kereskedő kezdette, majd kibontotta, éleselméje és nagy tudása szárnyait; folyton feljebb és feljebb emelkedve, egyik legkiválóbb tényezője lett köz- gazdasági életünknek. Kétségtelen, hogy a szerencse karöltve járt vele, de soha nem hagyta el a reális működés mezejét és kétes vállalkozások emléke nem fűződik nevéhez. Résztvett a Hengermalomnak, a Fonciére-nek, a bosiryák országos banknak és több más nagy vállalatnak részint megalapításában, részint vezetésében. De élete legfőbb és legjelentékenyebb müve volt az Adria tengerhajózási társaság fellendítése. A hO-as évek közepén a bukás szélén állott a társaság. Hajóparkja mindössze nehány kisebb gőzöst számlált s pénzügyileg tehetetlen volt. Lederer bátran hozzálátott a munkához és talpra állitván a vállalatot, tizenöt év alatt átalakította az „Adriát“ egy első rangú, hatalmas hajórajjal bíró, fegyelmezett tengerészeiről és kitűnő tisztikaráról hires és vagyonilag gazdag társasággá, mely büszkén jelenik meg hazánk lobogójával a világ kikötőiben. A rossz- akarat olykor támadásokat intéz az „Adria“ ellen, de az elfogulatlan közvélemény tudatában van annak, hogy ez a hajóstársaság óriási szolgálatokat tesz a magyar közgazdaságnak. Lederer Sándornak is az volt a jelszáva : Hazádnak használj ! Emellett humánus szive szeretettel
