Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-30 / 26. szám
1903. junius 30, MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 fordult a szegények felé. Erős volt és jó volt. Mint dr. Kovács József, a társaság ügyésze mondá gyönyörű búcsúztató beszédében: „Valahol az égben számon kell tartani az ő mérhetetlen számú és összegű jó cselekedeteit, mert ezeket nem a nyilvánosság könyvelte el.u Emlékét azonban nemcsak a hozzá közel állottak, hanem a nagyközönség is kegyelettel fogja őrizni. És mmindenki őszintén óhajtja, hogy nagy alkotása, az Adria-társaság, tovább virágozzék. A nagy kövezés. A burkoló vállalatok tudvalevőleg ajánlatot tettek a fővárosnak, hogy öt év alatt Budapest utai- ból 1,250.000 négyzetmétert burkolnak s a város húsz év alatt annuitásokkal 4l/4 százalék mellett fizesse meg. Egy másik vállalkozó csoport pedig kő- szállitásra tett hasonló ajánlatot. A pénzügyi osztály nagy előterjesztésében nem helyesli a részletfizetésre való burkolást, mert úgy megterhelik vele a költség- vetést, hogy az egyensúlyt nem tudják fönntartani. Az ügyosztály szerint az évi annuitás 1,933.000 kor. lenne. A karbantartásra fölvett összegből azonban évenkint félmillió koronát megtakarítanának. Az ilyen megterhelését a büdzsetnek azért sem javasolja az ügyosztály, mert véleménye szerint rövid idő alatt újabb nagy törlesztési kölcsönt kell fölvennie a fővárosnak, a melynek annuitásai még a közállapotok lényeges javulása esetén is erős próbára fogják tenni a főváros polgárságának teherbíró- képességét. Másrészt elismeri az ügyosztály, hogy az útépítéseknek nagyobbmértékü végrehajtására föltétlenül szükség van. Azért azt a javaslatot teszi, hogy a 3-15 százalékot kamatozó alapítványi pénzekből 4 százalékra vegyenek föl függő kölcsönt s hajtsanak végre annyi burkolást, a mennyi abból kerül. A pénzügyi bizottság ma tárgyalta a javaslatot. A vitát Polonyi Géza kezdte meg. Konstatálta, hogy az ajánlat komoly, de arra fedezet nincsen és az eredménye csak a pótadó emelése lenne. A főváros pénzügyi bajainak főoka, hogy túlságos mértékben terheli a háztartást az állami közigazgatás áthárított költsége. A kormány eddig nem hallgatta meg a főváros kérelmét, csak a legutóbbi időben volt szó arról, hogy bizonyos állami bevételeket átengednek a községnek. Bármilyen kormány jön, föltételezi, hogy nem fog olyan mostohán bánni a fővárossal, mint a múlt kormányok. Azt indítványozza, tegyenek előterjesztést a közgyűlésnek, hogy küldöttség utján kérje meg az uj kormányt, hogy a fővárosnak az áthárított kiadások megtérítésére tett memorandumára adjon választ, s mondja meg, hogy mire számíthat a főváros. Addig vegyék le az ajánlatot a napirendről. Fillöp Károly is komolynak mondja az ajánlatot, de azért hozzájárul Polonyi indítványához. Herczog Péter és Fenyvessy Adolf nem pártolják a halasztást. Heltai Ferencz ma nem fogadja el Polonyi indítványát, mert ma még nincsen kormány. Szeretné ha Polonyi a keddi közgyűlésen tenné meg az indítványt. Akkor már tudjuk, hogy milyen kormányunk lesz. A válal.1- kozók ajánlatának a tárgyalását javasolja. A bizottság elhatározta az ajánlat tárgyalását s elfogadta Polonyi indítványát, hogy küldöttség utján kérjék majd meg az uj kormányt az áthárított költségek megtérítésére. Megkezdték tehát az érdemleges tárgyalást. Euknberg Salamon először azt szeretné tudni, hogy mit akarnak burkolni. Öt év alatt nem lehet ilyen nagy munkát végrehajtani. Azt sem tudjuk, hogy mit csináljunk a fölszabadult nagymennyiségű kőanyaggal. Részletes programmot kíván s az ajánlat elutasításával elfogadja a pénzügyi osztály javaslatát. Heltai Ferencz is hibáztatja, hogy rosszul készítették elő a dolgot s nem terjesztettek elő részletes programmot. Az ő kérelmére a mérnöki hivatal csinált egy magánkimutatást, a mely szerint öt év alatt tizenhét millió koronára van szükség s ha azt végrehajtják a föntartási hitelből 380.000 koronát takarítanak meg. A főváros 1874 óta csak négy évben teljesítette a kötelességét, a mely a kövezés terén ráhárult. 1874 óta a főváros körülbelül harmincznégy millió koronát költött burkolásra s mégis rossz a kövezete. A főváros ugyanis elkövette azt a végzetes hibát, hogy a legrosszabb kövezetre, a trahitra költött legtöbbet. A fővárosnak nem volt megfontolt kövező politikája. Az első tennivaló, hogy a kövezés elvét állapítsák meg. A költségvetésben az egyensúly mindig a közmunka törlésénél állították helyre. A háztartás kiállotta ezt az erőpróbát, de a burkolat nem s ha még néhány évig fol}Ttatják ezt a gazdálkodást, komoly katasztrófa fenyegeti utainkat. Kövezési kölcsönt nem akart fölvenni a város, de az ötven évi lejáratú kölcsönből köveztek. Hogy a költségvetésből fedezzék a szükséges költséget, arra nincsen kilátás. Több konkrét esetből bizonyítja, hogy számos utczá- nak a karbantartása jelentékenyen többe kerül, mint az ut épitési költségének az annuitása. Az ajánlat is csak függő kölcsön, csakhogy a város nem maga, hanem a vállalatok utján veszi föl. Az ajánlat drága, mert 94 és fél árfolyamnak felel meg, a város pedig biztosan kapna 96-os árfolyamot. Az ajánlat a burkolat minőségére is megköti a város kezét. Azért az ajánlatot nem fogadja el, hanem azt az indítványt tette, hogy a közgyűlés utasítsa a tanácsot, hogy a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban tegyen előterjesztést a szükségszerű programúiról s húsz éves kövező-kölcsön fölvételére, a melynek fedezetére elsősorban a fenntartás költségéből megtakarított összeget használják föl. Herczoy Péter károsnak tartja a részletüzletet. Azt kívánja, hogy a város hosszúlejáratú kölcsönt vegyen föl, de liusz év alatt fedezze a költségvetésből Polonyi Géza mindenben hozzájárul Heltai indít
