Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-06 / 1. szám
Í903. január 6. 7 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS rendelkezésére. A népkönyvtárak nagyobbrészt több ezer kötettel birnak, sőt vannak olyanok is, melyekben a kötetszám a százezret meghaladja. így például a manchesteri népkönyvtárban 250.000, a birming- hamiban 190.000, a leedsiben 183.000 kötet könyv volt két év előtt. Természetes, hogy a könyvtárak mindegyikének kényelmesen berendezett olvasó szobái vannak, melyek majdnem egész napon át rendelkezésére állanak a nagyközönségnek. Az olvasószobát kiegészíti a lúrlapssoha. A népkönyvtárak szervezői előre látták, hogy intézetük akárhány ezer kötettel rendelkezzék, az magában nem igen fogja csábítani a nagy tömeget arra, hogy falai közt állandó szórakozást és tanulságot keressen. Azonban ha hirlapszobát is csatol hozzá, azaz olyan helyiséget, amelyben az egyszerű embert kellő kényelem, minden napilap legújabb száma s egy nagy csomó szépirodalmi és tudományos szemle várja: akkor szivesen betér oda egy órára, ahelyett, hogy a korcsmába vagy kávéházba menne. Angliában ez az eljárás fényesen bevált, mert a népkönyvtárak olvasó- közönségét még ma is javarészt a hirlapszoba verbuválja. Az olvasó száma folyton szaporodik, úgy hogy egyik-másik könyvtárban 5—6 millió ember fordul meg évenként. A könyvtárak kezelésében nagy szabadelvüség uralkodik: az olvasótermeket mindenki használhatja, egy-két polgárnak a név- azonosságot igazoló tanúsága mellett pedig bárki házhoz kapja a kivánt könyveket — ingyen! De nemcsak Amerikában és Angliában, de Franczia- és Németországokban, sőt újabban Ausztriában is mind nagyobb súlyt fektetnek a népkönyvtárakra. Párisban 75, Berlinben 29, Drezdában 12, Bázelben 14 népkönyvtár van. Legtöbb helyt a társadalom áldozatkészsége teremtette meg őket, sokat áldoznak azonban a törvényhatóságok is és pedig oly módon, hogy vagy maguk állitanak fel népkönyvtárakat vagy állandó szubvenczióban részesítik a már meglevőket. Sajnos, ezen a téren mi csaknem egy színvonalon állunk a Balkánországok városaival, s igy minden tényezőnek közre kellene működnie, hogy mennél több népkönyvtár nyíljék a fővárosban, meg a vidéki nagyobb városokban. A hiányon (gyelőrc segitenplehet az iskolaépületekben elhelyezett könyvtárakkal, melyek otthon való használatra adnának ki könyveket. Valódi hatást azonban csak akkor érünk el, ha létesülnek a népotthonok keretében, vagy teljesen önállóan, a kényelmes olvasótermekkel és hir- lapszobával ellátott népkönyvtárak. Tíz ilyen népkönyvtár — tehát minden kerületben egy-egy — rövid pár év alatt sok ezer embert, férfit, asszonyt és leányt, meg fog menteni a korcsmákban vagy az utczai csavargásban való elzülléstől és biztosítani lógja a munkások tízezreinek szellemi fejlődését. De a társadalom e hasznos és üdvös alkotásoknál kövesse a müveit nemzetek példáját: siessen a törvényhatóságot áldozatkészségével támogatni! Ostrom a tanács ellep. Amióta megjelent a pályázati fölhívás, a mely szerint a főváros a jövő hónapban három fogalmazói és tizenkét segédfogalmazói állást íog betölteni: élénk részvéttel viseltetünk a tanács tagjai iránt. Leonidász, Zrínyi Miklós, Szondy György és Ozmán Gházi pasa egykori szorongattatása nyájas enyelgés ahhoz a martiromsághoz képest, amelyet tanácsosainknak e pályázat következtében ki kell majd államok. Ama hősöknek könnyű volt a választás. Meghódolni vagy bátran meghalni: csak erről lehetett szó. A halál után pedig örök a nyugalom. Am a főváros tanácsosai el lehetnek készülve, hogy az ostrom befejezte után is szenvedniük kell. A meghallgatásra nem talált protekczió majd mindig bosszúért liheg, s alkalmat keres bosszújának kitöltésére. Tudván azt, hogy egy hivatalszolgai vagy egy dijnoki állásért mozgásba jön a protekczió egész gépezete, elképzelhetjük, hogy a fogalmazói állásra pályázók micsoda óriási aparátussal fognak ránehezkedni a tanácsra, mely a választás keserves kötelességét vette vállaira. Magyarországon a lakosság tudvalevőleg két osztásból áll: protek- torokból és protegáltakból. Aki egyikhez sem tartozik, az vagy kivándorol Amerikába vagy az öngyilkossági statisztika számadatait gyarapítja. Protekcziót nem keresni vagy protekcziót megtagadni: csaknem egyenlő a társadalomtól való tökéletes elzárkózással. A magyar haza története mostanáig csak egyetlen ember emlékét őrzi, ki soha életében nem kért protekcziót, de soha nem is tűrt ilyet. Ez a kivételes jellem Szilágyi Dezső volt. A többi sok millió úszik az árral. Meg vagyunk győződve, hogy az elkövetkezendő hat hót alatt a polgármesternek és a tanács tagjainak úgy hivatalos helyiségeikben, mint magánlakásaikon töméntelen előkelő nevű és állású látogatóik lesznek, kiknek vizitje valamelyik segéd- fogalmazó-jelölt folyamodványával áll eszmei és tárgyi összefüggésben. Miután a betöltendő állások száma tizenkettő, illetőleg tizenöt: magától értetődő, hogy csak tizenöt
