Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-02-03 / 5. szám
6 emlékirat. Szóba hozza ezután a vagyonátruházási illeték ma fönnálló rendszerének reformját. Utal arra, hogy az iparra és kereskedésre vonatkozó szabályrendeletek részben hézagosak, részben rosszak. Fölveti az emlékirat a kérdést; nem volna-e helyes, ha a székesfőváros erkölcsi támogatásával oly nagyobbszabásu ipari hitelintézet létesülne, mely kizárólag a kisebb hiteligények kielégítését tűzné ki czéljául? Fölemliti a memorandum, hogy a kerületi elülj áróságok, mint elsőfokú iparhatóságok nem mindig állanak a helyzet magaslatán. Kívánatosnak mondja, hogy a városi üzemek ne okozzanak versenyt a magániparnak. Bénitólag hat az ipar fejlődésére az állami üzemek kéretlen és kelletlen kon- kurrencziája. Az állami telefon is sok kívánni valót hagy fönn. A gyáripar fejlődésének, illetőleg uj és nálunk még nem honos ipartelepek létesítésének előmozdítására kívánatos volna a telkeknek kedvezményes áron való átengedése. Fölveti a memorandum azt a kérdést is, hogy nem lehetne-e a kisipari termelőszövetkezetek nagyarányú propagálását Budapesten keresztülvinni ? Kívánatos volna az idegenforgalom rendszeres emelése érdekében nekünk is mindazt megtenni, a mit nálunknál sokkal kisebb külföldi városok megtesznek. E kérdéssel természetesen kapcsolatba lehet hozni Budapest hires fürdőinek jobb kiaknázását, az idegenforgalom czéljaira szolgáló ipar szervezését. Nagy kára végül a főváros fejlődésének az is, hogy az udvartartást és mindazt, a mi ezzel összefügg, állandóan távol tartják a székesfővárostól. Végül kívánja a memorandum, hogy a székes- főváros rendszeresen törekedjék a szocziálpolitikai követelmények kielégítésére. Mindent meg kellene tenni arra nézve, hogy a munkások kedvezőbb megélhetési föltételeit biztosítjuk. A józsefvárosi népotthon. Megelégedéssel látjuk, hogy a népotthonok ügye, a mely felől már több Ízben kifejtettük nézeteinket, örvendetesen halad előre. A millenáris két milliós alapítvány kamataiból egymásután létesülni fognak népotthonok a VI., VII. és VlII-ik kerületek külső részein. Legújabban a józsefvárosi népotthon tervezete és költségvetése készült el. A tervezet, a mely Szabó Gyula mérnök műve, a köztemető-uti rozoga fabarakkokat akarja kiküszö.- bölni s azok helyére az Alföldi-utcza és Köztemető-ut sarkan levő 1784 öles fővárosi telekre tervez egy nagyobbszabásu jótékonyczélu intézményt. Ennek alapjául a józsefvárosi jótékony egyesületnek a fővároshoz intézett kérelme szolgált, amelyben részletesen elmondja az egyesület, hogy a külvárosi tömegnyomor enyhítésére milyen intézmény létesítésével lehetne hathatósan közreműködni. Az egye1903. február 8. sülét menedékhelyet akar a két éven alól levő gyermekek részére, népkonyhát, könyvtárt és olvasótermet a felnőtteknek, éjjeli szállást és szükséglakást a fabarakkok helyett a hajléktalanoknak s tágas foglalkoztató műhelyeket a munkanélkül levőknek. A tervező mérnök az intézmény tervét pavilion rendszerben dolgozta ki. A telek köztemető-uti részére a kétemeletes gyermekotthont tervezte, a melyben óvóiskolás rendszer szerint 60 két éven aluli, 80 kettő —hét év között levő gyermek nyerne nappali gondozást, mig a szülők munkában vannak. Az épület 2-ik emeletén a különböző alkalmazottak lakásai lennének. A Köztemető-ut és Alföldi-utcza sarkára jön a II. számú egyemeletes pavillóir, a melynek földszintjén a népkonyha mellett levő nagy étkezőkben egyszerre 140 felnőtt és 100 gyermek részére lehet teríteni. Az emeleten a népkönyvtárt, felolvasó termeket helyezik el. Az Alföldi-utczára nyíló homlokzaton a III. számú pavilion lenne a hajléktalanok otthona. A tágas épület közös hálótermein kívül, a melyekben 135 férfi, 67 nő nyerne hajlékot, 38 külön, úgynevezett családi szoba is lesz, hajléktalan családok részére, mindazokkal a felszerelésekkel (fürdők, mosókonyhák), a mik az ilyen intézménynél elkerülhetetlenek. E mellett a pavilion mellett lesz a IV. számú épület az intézményt kezelő hivatalok részére. Végül az udvarban, az V. számú pavillonban, a foglalkoztató műhelyeket tervezik akkép, hogy 470 —500 ember dolgozhassák a szakok szerint berendezendő műhelyekben. A mérnöki hivatal a tervezet létesítését azért ajánlja a fővárosnak, mert a Baross-utczai foglalkoztató műhely nem felel meg a rendeltetésének, a köztemető-uti szükséglakásokat pedig nem lehet tovább fentartani. Az intézmény felépítése és berendezése — a költségvetés szerint — 560.000 koronába kerül. Húst a szegényeknek. A budapesti hentesipar-testület érdemes elnöke} Bittner János, a fenti czim alatt figyelemreméltó indítványnyal állott elő. Azt javasolja, hogy a vágó- hidakon elkobzott húsokat sterilizálva, vagyis magyarán mondva : fertőtelenítve, árusítsák el a szegény embereknek. Kétségtelen, hogy a sterilizált húsnak nincs az a tápereje, se olyan ize, mint annak a húsnak, mely egyenesen a vágóhídról kerül a konyhába, de mégis csak hús és mint ilyen a főváros legalsóbb néposztályainak élelmezési viszonyain sokat lendítene. Ha olcsón adják: jót tesznek a szegény emberrel, aki bizony nem finnyáskodik, amikor az éhséget kell gyomrában lecsillapítani. Ebből a szempontból föltétlenül helyeslendő Bittner János indítványa. De még egyéb komoly okot is felhoz mellette. A huselkobzás jelenlegi rendszerénél óriási kár éri . MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
