Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-23 / 45. szám
A MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. deczember 23. rendezett tanácsú mezőváros, mint a székes- főváros élére. A nagyobb konczepcziókhoz való képesség nem sajátja, valamint az energia is hiánj^zik belőle. Sőt még a közönséges hivatalnoki előrelátással sem dicsekedhet, aminek bizonyságául íölemlitik: alatta történt az a szégyenletesnek mondható felületesség, hogy a 80 millió kölcsönnek csak a felhasználása után jöttek rá, hogy előzetesen preliminált kiadások fedezet nélkül maradtak. A kormánykörök meggyőződése szerint Budapestnek oly polgármesterre van szüksége, ki állásába teljes függetlenséget, európai látókört, fináncziális és adminisztráczionális tudást, azonkivül önérzetes bátorságot vigyen. Ne csak szorgalmas és lelkiismeretes főnök legyen, hanem kezdeményező szellem. Egy ily polgármester hamarosan más szellemet tudna inaugurálni a városházán és a törvény- hatósági testületben. Mert ha igaz, hogy a capite foetet piscis, miért ne lehetne az ellenkezőt föltételezni, hogy t. i. egy lucidus fej az egész testet regenerálni képes, Mint előrebocsátottuk, ez a kritika nem a mienk. Halmos János újonnan megválasztott polgármesternek módjában áll igazolni, hogy rosszul Ítélnek felőle. Örülni fogunk, ha tettekben nyilvánuló czáfolata nem késik sokáig. Ne bántsd a Sasokat! Egyik olvasónk névtelenül küldte be hozzánk az alábbi czikket. Közreadjuk a keserű gúnynyal írott sorokat, mert van benne tanulság és alkalmat szolgáltat nehány megjegyzésre. A czikk igy hangzik : Polónyi Géza megérdemli, hogy a főváros lerakja lábai elé bámulatának és hódolatának adóját. A kor szellemét és a fővárosi polgárság titkos lelki vágyait senki úgy meg nem értette, mint ez a férfiú, aki eltalálta, hogy miért nem boldog a fővárosi polgárság. Miért is nem boldog ? Mert nincs egy jelszó, amely lelkesítené! Nincs egy eszme, mely agyát hevítse és szivét megdobogtassa. Nincs egy vezérlő motívum, amelyet mindenek megértsenek és kövessenek. Az ő tüneményes lángesze kitalálta a hiányzó jelszót. Szombaton este hangzott el ajkairól a Saskör éttermében, s a sok tombolást látott falak mélyen megilletődtek a felhangzó zivataros éljenzéstől. Szakállas családapák önfeledten borultak pely- hedző álló ifjak nyakába, Ehrlich G. Gusztáv alkalmi sasfi szalvéta helyett egy asztalterítőt lobogtatott és Halmos Jánosnak, a főváros sorsán merengő podesztának arcza oly túlvilági felmagasztaltságban ragyogott, mint Simeoné, mikor meglátta az Ígéret földjét. Mindenki érezte, a világtörténelmi pillanatok tisztánlátásával, hogy uj kor hajnala pirkadt a fővárosra. A lelkek egyszerre megkönnyültek, mint a hogy megkönnyebbül a léghajó, ha kidobják kosarából a fölösleges terhet. Karácsony előtt vagyunk és mégis a pünkösdi Szentlélek lövelte szét sugarait. Mi volt az a csodás jelszó? Mivel kábította el Polónyi Géza a hallgatóságot? Megmutatta talán, hogyan rendezheti a főváros siralmas pénzügyi helyzetét ? Kitalálta volna, mikép boldogulhat az a polgár is, akinek nem volt, nincs és nem is lesz soha befolyásos protektora? Rájött volna, hogyan tehetjük Budapestet igazi világvárossá, olcsó élelmezéssel, gyors adminisztrá- czióval, becsületes vállalkozókkal és adósságcsinálás nélkül ? Lárifári! Egy nagy szellem nem töri fejét ilyen bagatel dolgokon. Aki magasban szárnyal, az nem veszi észre az apró göröngyöktt. Aki vezérnek született, az nem disszertál, hanem egy jelszót mond. Ami fölemel, buzdít, harczba visz. Ami bevésődik a szivekbe és elmékbe. Feszítsem tovább tisztelt olvasóink lázas kíváncsiságának húrjait? Nem. Önöknek joguk van kérdeni és én elárulom, hogy az a jelszó, melynek hallatára a gázlángok is magasra szőkéitek, igy hangzott: Ne bántsd a sasokat! Érted polgártársam? Nyakadba szakadhat a ház, melyben lakói; elgázolhat a villamos, mely a szűk utczában rohan; tífuszt kaphatsz a víztől, melyet drágán fizetsz; kitörheted a nyakad a külvárosi flaszteren, melyet nem világítanak ; elárverezhetik községi pótadóban egy névrokonod miatt minden bútorodat; kihullhat minden hajadszála, mig elintézik ügyedet valamely városi ügyosztálynál; tönkre juthatsz az élelmiszerek drágasága miatt és feleséged Dunába ölheti magát a cseléd-mizeria miatt, gyermekeid pedig csirkefogókká válhatnak, mert nem tudsz érettök tandijat fizetni, — de azért nyomorogva, koldusán, még haldokolva is ezt visszhangoztasd : Ne bántsd a sasokat! Mert e jelszóban üdvözül a főváros, — Polónyi Géza, Ehrlich G. Gusztáv és Halmos János szerint. « * * *
