Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-16 / 44. szám
1903. deczember 16. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 Másodsorban a rendőrség figyelmét hivjuk fel egy igen szomorú körülményre. A zsúfolt lakások ügye egy idő óta lekerült a napirendről. Mind a mellett köztudomású, hogy soha erősebben nem grasszált ez a baj, mint most. Még pedig nem csak a munkásnép, hanem a kishivatalnokok, altisztek és szolgák között is. Még a város belső területén is nagyszámmal emlegetnek túlzsúfolt házakat. Lelketlen házbérlők egyes házakat hihetetlenül megtöltenek s hallatlan uzsorával dolgoznak. A 4 - 6 ágyas kis szobákban nyolcz-tiz egyén húzódik meg néhány krajczáért. Egy-egy szűk helyiség naponkint 80—100 krt jövedelmez a háziúrnak, a ki igy 300—400 írt évi bért húz az egy szobából álló lakásból. Ezekben a túlzsúfolt helyiségekben azután szabadon virágzik a bűn, az erkölcstelenség. Itt történnek a vérfertőzés, fajtalankodás legundokabb esetei, innen kerülnek ki a 10 -14 éves utczaszüzek, a kiket lelketlen anyák, iszákos, munkakerülő apák dobnak az utczára, hogy vézna testük értékesítésével pár krajczárt szerezzenek. Minden vonalon preventív intézkedésekre van szükség, hogy a téli nyomor ne szaporítsa a börtönök, a kórházak és a büntanyák lakóinak számát. Esti város. Tóth Béla a Pesti Hírlap-ban hangulatot iparkodik kelteni avégböl, hogy Budapest lakói is éjjeli életet éljenek. Szerinte csak azok az igazi nagy metropolisok, amelyekben minden ér lüktet még éjfél után is. Czikkének megírásához a miniszterelnök ama terve szolgált ötletül, hogy a törvényhozás ne délelőtt, hanem délután az esti órákig tanácskozzék. Tóth Béla úgy hiszi, Tisza István gróf nagy dolgot fog cselekedni, ha megteszi azt a csodát, hogy „a mostani baromfi-udvar-rendszerből (értsd ez alatt az idejében való lefekvést) az igazi nagy városi élet felé viszi Budapestet. Amely városban este nyolcz óra felé még országgyűlés van, ott tizenegy órakor is élénk az utcza, ragyognak a kirakatok és egymást éri a sok villamos. Továbbá a színházból jövő éhes embernek nem ingujjra vetkeződve asztalkendőt préselő pinczé- rek ásítanak a szeme közzé, hanem van még jó, friss eledel is. Mint Nápolytól Londonig minden emberlakta helyen, mely nem hiába viseli a város nevet.“ Olvasván e sorokat, azt kell hinnünk, hogy a jeles iró nem ösmeri alaposan sem a külföldi nagy városok életét, sem Budapest mostani viszonyait. Ahogy Berlin, London és Páris életéről beszél, az a fölületes turista Ítélete, ki pár hetes szemlélődései közben nem ér rá meglátni az árnyat a fény mögött és nem képes disztingválni a neki uj és idegenszerü jelenségek közt. Akik huzamosabb ideig laktak a Spree, a Szajna és a Themze partján, mind fölvilágosíthatnák Tóth Bélát, hogy e városokban az éjféli közönség kilenczven százaléka idegen. Részben külföldi, részben vidéki. A többi tiz százalék pedig azokból a társadalmi legfelsőbb és legalsóbb körökből való, melyek Budapesten is éjjeli életet élnek. A szolid polgári elem Parisban és Londonban épp úgy, mint Berlinben, jóval éjfél előtt vonul ágyasházába. Sőt esti 8 óra után se mutatkozik az utczá- kon máskor, mint amikor színházba és konczertbe megy vagy nyárszakán friss levegőt akar szívni- A lakosság számát véve mértékül, bizton állíthatjuk, hogy Budapest benszülötteiből aránylag több ül az éjjeli órákban kávéházakban meg vendéglőkben és több járkál az utczákon, mint a londoni, párisi és berlini lakosságból. Azt is hajlandók vagyunk bizonyítani, hogy Budapesten aránylag több az éjjeli tisztességes lokalitás, mint Londonban és Párisban- Budapestnek nincs az a zuga, hol éjfélkor nyitott és jól világított kávéházra ne találnánk. Párisban ellenben csak a nagy boulevardok café-restaurantjai- ban van élet, Londonban pedig csak a klublokali- tásokban meg a csapszékekben. Tévedés Tóth Béla részéről az is, hogy Budapesten színház után már nincs jó, friss eledel. Vegye sorba a Pannóniát, a Royalt, a Vadászkürtöt, a Hungáriát, a Bristolt, a Virágcsokrot, a Drechslert, a régi Frohnert meg a — Makkhetest és meg fog győződni, hogy mindezen helyiségekben és még nagyon sok másban, teljes étlap áll rendelkezésére tizenegy óra után is. Jó, friss eledelt kap rendes árakon. Ellenben szíveskedjék megmondani, hogy ugyanezen időtájt melyik párisi vagy londoni vendéglőben elégítheti ki gyomrát háromszor annyi költség mellett is ? ! Persze, az Esti levetek geniális Írója minderre vállat von és azt mondja: élénkítsük az éjjeli életet, hogy hozzánk is tóduljanak az idegenek. Nem ismerünk nagyobb önámitást, mint amikor arról van szó közöttünk, hogy Budapest a külföldiek gyülőhelye legyen. Hogy a turista napokat töltsön körünkben. Ugyan mit nyújthat a magyar főváros- a nyugoti idegennek? Az „elragadó panoráma“,, melylyel oly nagyra vannak ama honfitársaink, kik Bécsnél tovább nem jártak, hidegen hagyja azt, aki megfordult Nápolyban, Konstantinápolyban és Lisza- bonban. Hol vannak az építési műremekek, a gazdag' képtárak, ritkaság-múzeumok ? Hol van a királyi udvar és pompája? Hol vannak a nagykövetségi paloták? Mi van itt olyan, amit a nyugateurópai vagy északamerikai müveit és gazdag ember a turisták csak ezekből állanak — otthon már ne látott volna ? Mi tartsa őt két napnál tovább Budapestnél? Az éjjeli élet, a Tóth Béla által óhajtott virágzásban? De hisz nem minden külföldinek czélja a lumpolás és az éjjeli élet tanulmányozása. Aztán meg illik tudni, hogy az éjjeli élet és a prostituczió rokon fogalmak. E dologban már szép rekordot ért el a magyar főváros, de még se versenyezhet Páris hatvanezer putainjével, cocottejával és demi-mondejávaL
